A minőség erősen függ az ártól. A sorjás, rosszul matricázott 200
forintos kis kínai biszbasszal egészen biztosan nem tudja úgy kihozni a
szomszédból a sárga irigységet, mint a 150 000 forintos,
rádió-távírányítású kínai csodagéppel, amely simán átugrat a télire
letakart virágágyáson. Ez van, emberek, a fogyasztói demokrácia
valójában egy nagy kasztrendszer, aminek a szintjei között azért van
némi átjárás.
A kisautózásnak számos irányzata és ága van, a két fő terület a
makettezés és a modellezés. A makettek azoknak valók, akik képesek
napokig a kisasztal fölött görnyedve mikroszkopikus méretű
visszapillantókkal és pedálsorokkal bíbelődni, és mókusszőr ecsettel
dekorcsíkokat festeni – nekik viszont nagyon. Kevés boldogabb ember van
a sok munkával elkészített művében gyönyörködő, elégedett makettezőnél.
Aki viszont nincs a pepecselésre gerjedve, annak inkább kellemetlen egy
ilyen ajándék. A dögös BMW Alpina pályagép, amivel oly lelkesen
megleptük, sose lesz összerakva, és szegény ember mindig rettegni fog,
mikor jut eszünkbe, hogy úgy megnéznénk.
Ezért most inkább csak az alapvetően fémből készült (diecast),
készre gyártott autómodellekkel foglalkozunk. Ezekkel csak annyi a
dolga szeretteinknek, hogy miután kivették a dobozból a járművet,
körbenézik, ajtaját, motorháztetejét kinyitják, becsukják, kicsit
brümmögnek vele, aztán bedobják a többi közé, vagy ha olyan − illetve,
ha ők olyanok −, elhelyezik a vitrinbe vagy a polcra, dekorációnak.
Mármint a felnőttek, mert a gyerek kicsit tovább brümmög, meg párszor a
falhoz is vágja.
Sétáljunk végig a méretskálán! Hagyjuk most a MicroMachine-szerű,
nanoméretű mütyüröket, mert azokat szinte nagyítóval kell nézni, ha
gyönyörködni akarunk a szépségükben, meg játszani se nagyon lehet
velük. Az első, szó szerint kézzelfogható méret az 1:87 – 1:60 közötti,
nagyjából ebben készülnek a mindenki által jól ismert Matchbox, a Hot
Wheels kisautói. Azért csak nagyjából, mert ezek a cégek egy böhöm
úthengert is éppúgy nyolccentisre kicsinyítenek, mint egy Mini Morrist,
ami gyermekkoromban engem roppant idegesített. Ezt úgy oldottam meg,
hogy ma már csak személygépkocsikat vásárolok ebben a méretarányban,
úgy nem olyan feltűnő a pontatlankodás.
Ezekben a kicsikékben az a jó, hogy nem kell értük szaküzletbe
zarándokolni, legalább néhány típus a legkisebb trafikban, alagsori
játékboltban is kapható, nem is drágák. Az általában jobb árat kínáló
hipermarketekben úgy 350-450 forint körül kaphatók, és időnként –
például így, karácsony előtt – a választék is egész jó. A Matchbox
aktuális sorozatában is lehet szép darabokat találni, de én a Hot
Wheels amerikai autós szériájára izgultam be, össze is vásároltam
apránként egy kenyereskosárnyi izomautót, hot rodot és custom cart. A
maradék tekintélyemet is eljátszottam ezzel a fiam előtt, akiben azért
volt annyi empátia, hogy csak a hátam mögött ingatta a tenyerét a
homloka előtt.
Szerelem első vérig
Az első modellemet, egy kanárisárga Lamborghini Miurát
ábrázoló Matchboxot hétéves koromban kaptam – egy idegen
embertől, legyen hosszú és boldog élete. Amikor kivették a
mandulámat a miskolci kórházban, bevérzett a seb, és majdnem
megfulladtam a saját véremben. Miután teljesen véletlenül mégis
életben maradtam, anyám megígérte, hogy ha meggyógyulok, kapok
végre egy Matchboxot, amiért addig hiába könyörögtem. Egyedül
nevelt, szegények voltunk, és 28 forint nem annyit ért
1965-ben, mint ma. A kórházból kijövet elmentünk a főutcai
játékboltba, és persze megpróbálta valami olcsóbb bóvli felé
terelni a figyelmemet, de én lecövekeltem a forgatható kis
állvány elé, amelyen vagy harmincféle kisautó kínálta magát –
még csak hasonló csodát sem láttam korábban.
Azt hiszem, sokáig sírtam és toporzékoltam, mire odalépett
hozzánk egy vadidegen férfi, és azt mondta, válasszak egyet. A
könnyeimen át kiszúrtam a sok gyönyörűség közül a Lambót, lapos
volt, elegáns, gyönyörű, nyíltak az ajtajai, kanyarodott a
kereke, és pipec kis sárga papírdobozban árulták, amit máig
őrzök, miként az autó is megvan valahol, a jövőben egyszer majd
megérkező unokának ledepózott készletben. Persze, megvettem
azóta 1:18-ban is, annak a percnek az emlékére, amikor
megtanultam, hogy néha igaz a mondás: ahol nagy a szükség, ott
közel a segítség.
Mit tudnak ezek az autócskák ennyiért? Felismerhető forma, némiképp
elnagyolt préselés, egészen jó festés és változó minőségű matricázás –
csodákat azért ne várjunk, de a játszadozás mellett már akár dekorációs
célra, gyűjteménybe is megfelelnek. A filmekhez kapcsolódó
modellsorozatok már drágábbak: a Verdák egy-egy modellbe öntött
karakterét 1500-1800 forintért kínálják, ha valaki épp arra van
ráizgulva, egye fenyő, legyen neki karácsony. És még drágábbak a nem
gyerekjátéknak szánt, hanem elsősorban felnőtt gyűjtőknek készülő
modellek, a Siku, a Herpa, a Viking, a Brekina, az AutoArt és társaik
gyártmányai. Itt a típusra fordított munkától függően az ár a 4000
forintot is elérheti. Ezeket általában jó minőségű, átlátszó
plexidobozba csavarozva árulják, így a porvédelem is gyárilag meg van
oldva.
A következő méretosztály, ahol nagyon zajlik az élet, az 1:43-as.
Ezeken a tizenöt centi körüli kocsikon már elég jól érvényesülnek a
finom részletek is, de még nem foglalnak sok helyet a polcon, ezért sok
gyűjtő kedvencei. Talán éppen ezért a választék rendkívül gazdag. A
tömegáruhoz – ilyen például a Bburago, a Polistil – 1000-1200 forinttól
jutunk hozzá, a minőségi munkát (IXO, Solido, Norev, Minichamps stb.)
4000-12 000 forint közé árazzák.
Ahol már üt is egy autómodell látványa, az az 1:18-as méretarány.
Egy ilyen 20-25 centis darabnak már kiterjedése van, a belső tere is
kidolgozott, az ajtók nyílnak, az első kerekek kanyarodnak. A
legismertebbek és legkeresettebbek az olcsón, 4000-6000 forint körül
megvásárolható Bburago, Polistil modellek, amelyek messziről egészen
jól mutatnak, közelebbről nézve azonban könnyű fogást találni rajtuk.
Főképpen a műanyag alkatrészek minőségébe lehet belekötni, különösen ha
krómozottak, na meg a motorok is inkább csak jelzésértékkel utalnak az
eredeti formájára. Ne felejtsük el: ezek alapvetően gyerekjátéknak
készültek – sorsuk csemetéink kezében általában az, hogy előbb sorban
lepotyognak róluk a műanyag alkatrészek, a visszapillantók, az
ablaktörlők, az antennák, a lámpák, a kormány, majd elgurulnak a
kerekeik is –, de a masszív fémkarosszéria még hasznosítható, diót
törni például remekül megfelel.
A Maisto már precízebb, de kicsivel drágább is, följebb pedig
meglódulnak az árak: az 1:18-as Kyosho, AutoArt, Minichamps modellek
ára át-átlépi a 20 000 forintos határt, a BBR-é a 60 000-et
is elérheti. Ezeket már senki nem adja szívesen a gyerek kezébe, hogy
ugyan kisfiam, lökd már be párszor a radiátor alá, hadd lássuk, mit bír
a fényezés.
Kukkantsunk be a távirányítós modellek kategóriájába is, hiszen ezek
között ugyanúgy vannak méretarányos pontossággal mintázottak, és szépen
kidolgozottak. Gyerekeknek már 4000 forintért is tudunk egész pofás
darabokat venni, és addig, amíg a gyerek rájuk nem un (ez kábé a tíz
perctől egy óráig terjedő időintervallum), remélhetőleg nem is esnek
szét. Aki elszállt agyú kamasz fiának vagy felnőtt rokonának keres
valami durvát ebben a szegmensben, az akár a Totalcar webshopjában is
szétnézhet, onnan pedig eljut partnerünk, a
managertoys.hu oldalára, ahol akár
150 000 forintos csodagépek között válogathat. Ezen a szinten már
minden játszik: hajszálpontos kormányozhatóság, nagy teljesítményű
akkumulátorok, elképesztő gyorsulás és végsebesség, bivaly elektromos
vagy robbanómotorok. Ha erős túlzásnak érezzük, hogy ennyi pénzért egy
ötvencentis játékszert kapjon szemünk fénye vagy életünk párja,
vehetünk belőle két Trabantot is, azokban is van motor, akkumulátor,
kormány, és ha beférnek a nappaliba, akár még jól is mutathatnak.
Apropó, internet: ma már magától értetődik, hogy efféle haszontalan,
ám attraktív csecsebecse miatt nem kell elmennünk a boltba, hiszen
számos magyar és számtalan külföldi webáruház kínálatából
válogathatunk. Ha itthonról vásárolunk, a futár még ki is hozza a
megrendelt tételeket az ünnep előtt. Ha valaki szereti a digitális
zsibvásárt, alkudozhat a hazai és külföldi internetes piactereken,
árverési oldalakon is, amiben nemcsak az a jó, hogy adott esetben
olcsóbban juthatunk új vagy alig használt modellekhez, hanem hogy
régebben piacra dobott típusok, ritkább szériák között is kedvünkre
válogathatunk. Próbálkozzanak valamelyik keresőprogrammal: szinte
minden autótípus modellváltozatához hozzá lehet jutni, általában
többféle méretarányban is.
Már az egyiptomiak is
A járműmodellek valószínűleg egyidősek a járművekkel – aki
nem hiszi, járjon utána a British Museum ókori kiállításán,
ahol egyiptomi harci kocsik és különféle hajók korabeli
modelljeiben gyönyörködhet.
Az első autókat is gyorsan követték az első autómodellek,
amelyek fából vagy vékony fémlemezből készültek – ezek ma már
komoly gyűjtemények féltve őrzött, méregdrága darabjai. Ezekkel
a manufakturális darabokkal csak a gazdagok gyermekei
játszhattak, majd a 20-as, 30-as években megjelentek az olcsóbb
és kisebb, tömeggyártású modellek is. Az első diecast
autócskákat az amerikai TootsieToys készítette. A 0-s méretű
vasútmodellekhez passzoló 1:43-as méretarányú autómodellek
gyártása a harmincas években indult Európában, ekkor váltak
ismertté és sikeressé az olyan legendás márkák, mint a Solido,
a Marklin, a Dinky Toys, majd a második világháború után a
Matchbox és a Corgi.
A hatvanas években az olcsó műanyag autók felé fordult az
érdeklődés, ami megtizedelte a gyártókat, akik a kivitel
további finomításával, a termelési költségek csökkentésével és
méltányos árakkal igyekeztek megtartani piaci részesedésüket.
Ahogy a modellek egyre élethűbbé váltak, a felnőttek is
elkezdtek velük foglalkozni. A hetvenes-nyolcvanas években
komoly gyűjtemények alakultak ki, profi szaküzletek nyíltak,
gyűjtői klubok alakultak, börzéket, vásárokat rendeztek.
A piaci verseny újabb állomásaként a világ modellgyártásának
túlnyomó része fokozatosan Kínába, Malajziába és Thaiföldre
került: a silány, koppintott tucatáru éppúgy a Távol-Keleten
készül, mint a neves márkák finom darabjai. Az évtizedek
folyamán számos cég gazdát is cserélt: a Matchboxot például a
játékipari óriás, a Mattel vásárolta fel.
A gyártósorokon kisebb-nagyobb vagy éppen óriási szériában
készülő modellek mellett ma is születnek kis műhelyekben egyedi
példányok vagy pár darabos szériák a legkülönbözőbb, akár
1:4-es méretarányban is – ezek ára értelemszerűen
csillagászati.
Ha úgy érezzük, a célszemély komolytalan, gyerekes ajándéknak
tartana egy autómodellt, akkor sincs veszve minden: vehetünk neki olyan
autócskákat, amelyekből kulcstartót, névjegykártya-tartót, asztali
rádiót, vekkerórát alkottak. Így már praktikuma is van az ajándéknak,
nem érzi úgy a megajándékozott, hogy miatta felesleges dologra
költötték a pénzt szerettei.
Tekintsük át végezetül, hogy miért jó ajándék egy (vagy több)
autómodell! Hát azért, mert egyszerre három érzékeny pontján is
megérintheti a lelket: az egyik a nosztalgia, a másik a büszkeség, a
harmadik a vágyakozás.
Nosztalgia:
- Nézd csak, fiam, pont ilyen VW Bogarunk volt, emlékszel, amikor
elpöfögtünk vele a jugó tengerpartra?
- Ó, kicsim, gyerekkorodban mindig ilyen Volvo P 1800-ast
akartál, amilyen Simon Templarnak, az Angyalnak volt…
- Drágám, nézd csak, milyen széles, kényelmes hátsó ülése volt
ennek az állólámpás Mercinek! Na, most már bevallhatjuk, hogy ott
fogantál egy tücsökzenés nyári éjjelen!
Büszkeség:
- Figyelj, Józsikám, ha már úgyis 911-es Porschéval jársz, fogadd
el a modelljét, tedd ki az irodádba, így ott is kedvedre nézegetheted!
- Három éve restaurálgatod a garázsban az öreg Jaguar XJ-t,
édesem, nézd, csak, ez a modell segít abban, hogy tökéletesre csináld!
- Húsz éve hoz-visz bennünket az öreg szürke Trabink mindenhová:
tegyük ki a polcra a modelljét, elvégre igazi családtag!
Vágy:
- Ha megnő az én okos és szép fiam, gazdag és sikeres lesz, és
akkor ilyen gyönyörű Ferrarival repeszt majd!
- Még három évig hajtok, mint az állat, akkor veszek egy ilyen
magasított-erősített Defendert, és nekivágok vele a nagyvilágnak!
- Ha sok pénzem lenne, építenék egy jó nagy garázst, és vennék
bele egy Corvette-et, egy Dodge Vipert és egy Ford Mustangot!
Sok hasonló mondatot alkothatnánk még, ezért aztán az autómodell a
hímneműeknek mindig jó ajándék. Lehet, hogy férjurunk vagy a nagypapi
meglepődik, amikor megkapja, de visszautasítani sosem fogja: csak a
szemüket figyeljük ajándékosztáskor, a szemeket! Ön tehát, kedves
olvasó, kapott most tőlünk egy szinte univerzális tippet: fiúnak és
férfinak, de olykor még leánynak és nőnek is tuti karácsonyi ajándék az
autómodell, és ha okosan vásárolunk, nem is kerül olyan borzasztóan
nagy összegbe. Örülök, hogy segíthettem, mert mint tudjuk, adni jó.
