Szegény Jimi kapott hideget-meleget azért, hogy átalakított egy tizenkettő-egy tucat fekvőlámpás kupét valami egyedivé. Az olvasók többségének nem jött át a finom megoldások és a brutalitás egészen valószerűtlen egyvelege, ami ezt az autót jellemzi. Jimi rajong a festészetért, a muzeális bútorokért, tudása e két vonalon kimeríthetetlen, bár kevesen tudják róla, mert igen halk szavú, szerény csávó. Az évtizedek alatt összegyűlt infók aztán összeálltak a fejében, és egy ilyen autót szültek. A motorháztető és a csomagtérfedél bőrös, a belső tér krémszínű, a fényezés matt, ám a hajdan volt krómok csillogó, fémes fekete lakkozásúak. Ezt az autót nemcsak nézegetni lehet sokáig, de tapogatni is különleges élmény. Mind emellé jár a mad maxes három-három kipufogó, a brutál hang és a széles papucsok az átalakított kerékjáratokkal - ez a Mercedes döbbenet. Pláne, amikor a Budai Várral szemben csörtet a domboldalon.
