A világ egyik legjobb veteránautó-kollekcióját mondhatja magáénak Corrado Lopresto, a milánói építészprofesszor. Lopresto úr kétszáznál is több díjat nyert már velük a világ minden táján, köztük ötvennél több „Best in Show”-t. A hasonlóan gazdag gyűjtők többségétől eltérően ő teljesen közvetlen, nem titkolózik, nem zárkózik el sem a kérdezősködéstől, sem a fantasztikus autócsodák megmutatásától. Többször találkoztunk már kiállításokon, szépségversenyeken, jó pár kocsiját láttam és fotóztam eddig, de a csúcs az volt, hogy bemehettem a gyűjteménynek otthont adó csarnokba. A kollekció egy része mindig valamilyen múzeumban, vagy kiállításon van kölcsönben, esetleg versenyen vesz részt, de azért maradt látnivaló bőven. Több mint száz különleges autója van, mind olasz – de nincs egyetlen Ferrari, Maserati vagy Lamborghini sem! Hát akkor? Alfa Romeo, Autobianchi, Bianchi, Cisitalia, DeTomaso, Fiat, Iso, Isotta Fraschini, Lancia, Osca. Elcsépeltnek hat, de igazán helyénvaló, ha NAGY BETŰKKEL kiírjuk minden egyes autóra, hogy RITKASÁG. Hogy miért? Mert itt csak egy-két darabban létező prototípusok vannak, meg a nagyszériás kocsik legelső legyártott példányai.
Lépjünk be!

hirdetés

Alfa Romeo 6C 2500 S Freccia d'Oro Carrera Panamerica, Lancia Sibilo és Lancia Aprilia. Az 1950-es Alfa részt vett a legendás Dél-Amerikai versenyen; a Sibilo egyedi darab, Marcello Gandini extravagáns formaterve 1978-ban született, műszakilag egy Lancia Stratos. Az Aprilia is ritka darab, 1947-ben készült, érdekessége, hogy a milánói Touring cég szabta rá a karosszériát.

Az Alfa 6C 2500 S Freccia d'Oro-t Felice Bonetto a nyolcadik helyre vezette a Carrera Panamerica futamon; a kocsi restaurálásakor meghagyták az üléskárpitba cigarettával égetett lyukakat.

Egy hasonló kocsival Piero Taruffi negyedik lett a futamon. A nagyjából 90 lóerős gépek a hosszú egyenes szakaszokon nem tudták felvenni a versenyt a sokkal nagyobb motorú amerikai kocsikkal, de kanyargósabb utakon mindig sokat javítottak.

Alfa Romeo 6C 1750 GS Zagato/Aprile. Az 1931-ben készült, kompresszoros kocsi eredetileg Zagato-karosszériát viselt, tehát úgy nézett ki, ahogy a 6C 1750 Gran Sport-ok többsége. 1938-ban egyedi karosszériát kapott, amelyet a korszak egyik legjelentősebb tervezője, Mario Revelli di Beaumont rajzolt, és az Aprile cég készített el.

Az Aprile felülről. Elég furcsák az arányai, első pillantásra kevésbé elegáns, mint az eredeti Zagato-felépítmény, de azért vannak szögek, ahonnan nagyon kiadja. A szépségversenyek zsűrijénél is: tucatnyi rangos díjat zsebelt már be a kocsi.

Touring Superleggera karosszériás Alfa Romeo 6C 2500 SS Touring Villa d'Este kabrió 1951-ből és a Giovanni Michelotti által tervezett, 1947-es 6C 2500 S. Utóbbi karosszériája a Stabilimenti Farina műhely munkája.

Két ilyen kocsi maradt fenn, ez az a darab, amely az 1947-es párizsi és New York-i autókiállításon szerepelt. Ötszemélyes a convertible felépítmény, a luxust az is hangsúlyozza, hogy a maszkról hiányzik a logó, pedig az Alfa Romeo egyébként sem épp a kispénzűeknek gyártott akkoriban.

Extra Lusso – ezt nem kell magyarázni. A kocsit minden akkoriban létező finomsággal felszerelték, különleges a kárpit, a műszerfal, a kormány, sőt még egy egyszerű „fedélzeti komputer” is van. A kilátás sem semmi innen.

Két Alfa Romeo 6C 2500. A bal oldali egyedi darab 12 hengeres motorral, Castagna-felépítménnyel, a másik Touring Superleggera karosszériát visel. Elsőre nem tűnik túl nagynak a különbség, de alaposabban megnézve, a Castagna sokkal elegánsabb, a Touring jóval sportosabb.

Ez aztán a különlegesség! És nem pedálos autó. Hanem egy ALCA Volpe, 1947-ből. A háború utáni szűkösség terméke, a 125-ös, kéthengeres kétütemű kellett volna mobilizálja az olasz tömegeket. Hat darab készült mindössze a Róka névre keresztelt járgányból.

Ez mind Alfa Romeo, csak épp igen ritka vagy egyedi darabok, zárójelben a karosszériát készítő cég: Zeta 6 (Zagato), 2000 Coupé (Vignale), 2600 (Ghia), 1900 SS (Zagato), 1900 L TI (Pinin Farina).

A Zeta 6 az 1983-as genfi szalonon mutatkozott be, a GTV6 alapra készült Zagato prototípusból kettő készült, nem lett folytatás; az Alfa Romeo inkább az Arna projektbe ölte a pénzt – az eredmény ismert…

Alfa Romeo 2000 Coupé Vignale (1960). Giovanni Michelotti tervezte, vannak, akik szerint hasonlít a korabeli Datsun Skyline-ra. Szerintem a Lancia Flaminia vonalai is adhattak némi inspirációt.

1962-ben készült az Alfa 2600 prototípus a Ghia stúdióban. Érdekes, hogy a 2600 minden karosszériaváltozatát más cég gyártotta: a Berlina gyári felépítményt kapott, a 2+2-es Sprint a Bertone, a Spider a Touring munkája volt, a Zagatónál készült a 2600 SZ és az OSI is épített 54 darab szedánt.

Az 1900 SS Zagato annyira ritka darab – 39 készült egykor –, hogy ezt az aránylag jó állapotban fellelt, nem restaurált, csak megtisztított korai példányt a dizájncég kölcsönkérte, hogy a saját archívuma számára tanulmányozhassa az egykori megoldásokat.

Az 1950-es évek elején számos cég készített különböző felépítményeket az 1900-es alapjaira. Ezt az 1900 L TI-t a Pinin Farina, 1954-ben. Csak kettő darab maradt fenn belőle, azok sem egyformák, ahogy a kis szériáknál általában megszokott. 100 lóerő körüli teljesítmény, 170 km/h végsebesség.

Két nagyon ritka Lancia: a Florida I (Pinin Farina) a Flaminia előfutára, B oszlop nélkül, öngyilkos hátsó ajtókkal; az Aurelia B52-ből csak négy ehhez hasonló, és még hét kabrió készült Carrozzeria Vignale felépítménnyel, Giovanni Michelotti tervei alapján, ez épp 1953-ban.

Lanciák felülről, bal oldalon az egyedi, Flaminia-alapú Marica, középen a Flaminia Coupé Speciale, jobbra az Aurelia Vignale. Kettő egyedi darab, a harmadikból négy példány készült.

Háromból két kocsi elölről: érdekesség, hogy mindkét autót egyaránt Tom Tjaarda rajzolta, de az egyiket a Pininfarina, másikat a Ghia tervezőjeként 1963-ban, illetve 1969-ben.

Főleg komplett autók alkotják a gyűjteményt, de néhány érdekesebb motor és alkatrész is ki van állítva. Ez itt egy V8-as Alfa Romeo motor, Autodelta tuninggal, tán egy 890T.

Mi lett volna, ha a Ford lát fantáziát a DeTomaso Pantera második szériájában? Tom Tjaarda tervezte ezt is, a prototípus Pantera II 7X néven indult, aztán Monttella lett, átfényezték, eladták, egyedi darab maradt. Mellette egy Alfa Romeo Giulietta Sprint Veloce Coupé.

Az Alfa Giulietta gyönyörű, a Cisitalia D46 / 48 pedig rendkívül különleges, a Lopresto-gyűjtemény egyik éke. Egy időben Tazio Nuvolari is versenyzett a csővázas, 1100-as Fiat motorjával 170 kilométeres sebességre képes kocsival, amelyet Dante Giacosa és Giovanni Savonuzzi tervezett.

A Cisitalia gyárilag 32 lóerős Fiat erőforrása előbb 65, majd 70 lóerős lett – a cégnél dolgozott akkoriban Carlo Abarth is. A kocsival Piero Dusio (futballista, üzletember, autóversenyző, egy időben a Juventus elnöke) megnyerte az 1946-os Valentino-i futamot.

Jobbról: felújításra váró Fiat 126 Jolly prototípus, a kis doboz egy Zagato Zele elektromos autó; fólia alatt egy Fiat 1100 Viotti Giardinetta, az emelőn az Iso Lele prototípusa, jobbra egy Alfa Romeo 1900L Presidenziale fara látszik.

Az udvar a kevésbé értékes, de szintén nagyon különleges kocsiké, legtöbbjük a széria legelső példánya, az egyes alvázszám birtokosa. De itt is van néhány prototípus. A sorban Alfa Romeók és Lanciák, elöl egy Alfasud Sprint.

Alfa Romeo GTV és az 1972-es évjáratú 1750 Coupé prototípus. Giorgetto Giugiaro egyik legjobb formaterve lett a Bertone kupéként ismert Giulia Sprint GT, így logikus volt, hogy rábízzák a következő Alfák tervezését is; a leendő Alfetta GT felé vezető út első lépése volt a négyszemélyes kupé.

Továbbra is legelső példányok: Alfa Romeo 1900 Berlina és Lancia Flaminia Berlina. Előbbi volt az Alfa első, nagyobb szériában készült típusa. A Berlinát kettő- és négyajtós kivitelben is árulták 1950-1959 között, a Matta terepjáró alapjául is ez a típus szolgált.

Egyedi darab az Autobianchi A112 Giovani, melyet a Pininfarina tervezett 1973-ban. Az Abarth 112 alapjaira készült, 58 lóerős, 982 köbcentis motor mozgatja – akár 150 km/h sebességgel. A kicsivel később népszerűvé vált buggyk előfutára lehetett volna, ha sorozatgyártásba kerül.

Több olyan Alfa is van a gyűjteményben, amelyek több típus jellemzőit is bírják és sosem készültek sorozatban. A Giulia – 1750 – 2000 típusok alkatrészeinek, megoldásainak különféle kombinációit láthatjuk a fehér kocsin.

Ugyanez a téma még egyszer, bordó kivitelben. Mögötte egy Alfa Romeo Autotutto, leghátul pedig a Lancia Stola prototípus áll.