Miért nem járunk gázturbinás autókkal?

Amikor 1952-ben az első gázturbinás sugárhajtóművekkel szerelt utasszállító repülőgép a levegőbe emelkedett, azaz a jetkorszak kezdetén, a járműmérnökök már javában dolgoztak azon, hogy hogyan lehetne az új technológiát a közúton közlekedő járművekbe is beépíteni. Gyakorlatilag minden tőkés, erős gazdasági háttérrel rendelkező ország épített néhány gázturbinás, gumikerekes járműprototípust, de legtöbben, főként a magas fogyasztás miatt, hamar elvetették az ötletet.

A kísérletezgetés mégis majdnem negyven évig tartott, amelyben a legkitartóbb és a legtovább jutó államok az USA és a Szovjetunió voltak. Persze ez nem véletlen, hiszen a harci járművekhez már a kezdetektől ideális hajtásrendszernek tűnt az új technológia, ami sokáig nem volt igazán megbízható. Azonban napjainkra, mind az orosz, mind az amerikai hadsereg páncélos erőinek gerincét adó típusaiban is gázturbinás hajtásrendszer dolgozik. Néhány évente, még manapság is, fel-fel feltűnik egy-egy új gázturbinával szerelt prototípus, de a gyártók ma már inkább az elektromos hajtás felé fordultak.

Miért bukott el a gázturbina, legalábbis közúton? Bár vannak pillanatok, amikor kifejezetten jó hatásfokkal üzemel és méretéhez képest igen nagy teljesítmény leadására képes, ráadásnak olyan a nyomatékleadása, hogy sebességváltóra nincs igazán szüksége, elég egy hátrameneti fokozat – ám sok kényelmetlen tulajdonsága is akad. Például az alapból 6-800 fokos kipufogógázokat nem lehet csak úgy kieregetni a bringásokra. Vezetési oldalról a pöcc-röff beindítás nem játszik, és aki utazott már repülőn, biztos érzékelte már azt is, hogy a gázadásra irgalmatlan lassan reagál. Nem csinálhatnak egy külön jelzéstt a gázturbinásoknak, hogy adjanak gázt még a sárga felgyulladása előtt, hogy a zöldnél el tudjanak indulni. Ja, és mellesleg irgalmatlan drága, részterhelésen pedig felfoghatatlanul sokat zabál.

Miért nem járunk gázturbinás autókkal?

Címlapról