Amikor lehet választani a főútvonal és az autópálya között, utóbbi tűnik jobb alternatívának biztonsági szempontból még akkor is, ha a valóságtól elrugaszkodott összegbe kerül a használata. Optimális esetben nem jön szembe senki és semmi, a vadak és házikedvencek sem röpködnek az úttest felett, az útburkolat pedig akadály- és hibamentes. Hangsúlyozom, optimális esetben.
Olvasónk is úgy tudta eddig, hogy a magas hazai autópályadíjakat ellensúlyozza az emelt szintű biztonság. Egészen addig tartotta magát ez a tévhit, ameddig részese nem lett egy ismeretlen károkozó által előidézett anyagi káros balesetnek. Mostanra viszont megtanulta, hogy az exkrementumnak sosincs gazdája.
Történt ugyanis, hogy egy napsütéses délutánon tömeges - anyagi kárral járó - baleset részese lett az egyik hazai autópályán. A dynomen helyzet alattomosan váltott át konkrét balesetbe, a károkozó már rég angolosan távozott, mire olvasónk és három másik személyautó a tett helyszínére ért. Esélyük sem volt észlelni az úttesten heverő balesetforrást.
A pályatesten egy másfél méter hosszúságú, 385 milliméter szélességű nyergesvontató-abroncs futófelület (köpeny) heverészett éppen, amikor olvasónk arra hajtott. A jó rejtőszíne miatt teljesen beleolvadt az aszfaltozott környezetbe, így nem sikerült sem időben észlelni, sem kikerülni. Négy autó esett áldozatául, ami önmagában is komoly bosszúság, de a feketeleves csak ezután következett.
A gumiabroncs tulajdonosának semmi nyoma nem volt a helyszínen
Egy kamion durrdefektet kaphatott az érintett szakaszon és a gumiabroncsról leváló futófelület (köpeny) okozta a balestet. Azt viszont nem tudni, hogy mikor történt az eset, mióta heverészik ott a tájidegen kaucsukcsík és melyik nyergesvontatóról származik.
Olvasónk rendőri intézkedést kért, a kárt jegyzőkönyvezték, az ismeretlen károkozó utáni nyomozás azonban egyáltalán nem vezetett eredményre. Az adott pályaszakaszt nem pásztázta forgalomfigyelő kamera, a távolabbi kamerák felvételeiből - a nagy forgalom miatt - pedig úgyszintén lehetetlen volt beazonosítani az érintett kamiont. A hatóság végül eredménytelenül zárta a procedúrát, az eljárást pedig megszüntette arra hivatkozással, hogy a nyomozás során az elkövető kiléte nem volt megállapítható, és e tekintetben az eljárás további folytatásától sem várható eredmény.
Ez azért is hatalmas probléma, mert olvasónk nem rendelkezett casco biztosítással, a 700 ezer forintos kárát pedig a károkozó KGFB biztosításának terhére szerette volna rendezni. Ehhez azonban kellett volna a defektes kamion rendszáma. Azt viszont senki sem látta a helyszínen, ahogy a hozzá csavarozott nyergesvontatót-pótkocsit sem.
Ha nincs casco, majd segít a MABISZ?
Olvasónk abban bízott, hogy ilyen esetekben a MABISZ Elkülönített Szervezeti Egységének, mint a Kártalanítási Számla kezelőjének helytállási kötelezettsége lép életbe. Bejelentette hát oda is az esetet, azonban csalódnia kellett: a MABISZ ismeretlen károkozó esetén csak akkor fizeti ki a károsult gépjárműben okozott károkat, amikor a baleset súlyos személyi sérüléssel vagy halállal karöltve manifesztálódik. Azt pedig senki sem szeretné. Nem csak olvasónk konkrét esetében, úgy általában sem.
Öröm az ürömben, hogy a sérültek és elhunytak száma nulla!
Ilyen helyzetben viszont jogos a kérdés, hogy kihez fordulhat a megszívatott autós? Van egyáltalán valaki, akinek megállapítható a helytállási kötelezettsége ilyen károk esetén?
Logikus lenne, hogy az autópálya üzemeltetőjéhez forduljon kárigényével az autós!
Elméletben igen, de több gyakorlati probléma is akad. Az odáig rendben van, hogy az autópályadíj mellé emelt biztonsági szintű szolgáltatás is jár. Sőt, a jogszabályok szerint az autópályákat kezelő (üzemeltetés, karbantartás, javítás, takarítás stb.) MKIF Zrt-nek (Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.), mint a gyorsforgalmi úthálózat kezelőjének kártérítési kötelezettsége is fennállhat. A feltételes mód viszont indokolt, mivel minden eset egyedi, emellett pedig a jogszabályok is feltételekhez kötik a dolgot.
1988. évi I. törvény a közúti közlekedésről
35. § (1) Az út kezelője az útkezelői kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános, felróhatóságon alapuló felelősségi alakzatára vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. A kártérítési követelést a kár keletkezését követően 30 napos határidővel kell a közút kezelőjéhez bejelenteni.
A polgári jog általános felelősségi szabályaitól eltérően, ha a károsult a bejelentésre előírt 30 napos határidőt elmulasztja, a közútkezelő felelőssége nem áll be, kivéve, ha a károsult bizonyítja, hogy a kárt okozó, a közút kezelőjének a kárfelelősségébe tartozó állapot a kár bejelentésének időpontjában is fennáll.
(2) Ha az út kezelője a tevékenységére irányadó jogszabályoknak megfelelően járt el, akkor nem állapítható meg az útkezelő felróható magatartása.
A lényeg itt nem a kártérítési kötelezettség, hanem a bizonyítási terhek és a kimentési lehetőségek bonyolult rendszere
A közútkezelőnek ugyanis csak akkor állapítható meg a kártérítési felelőssége, amikor az úgynevezett felróhatóság is megvan. Vagyis ha a közútkezelő megsértette a rá vonatkozó előírásokat és szabályokat, a kár bekövetkezése pedig közvetlen ok-okozati összefüggésben áll ezzel a mulasztással.
Ilyen leosztás mellett az autósnak lesz nehezebb dolga. A közútkezelőnek csak annyit kell bizonyítania, hogy a törvény által előírt kötelezettségeinek eleget tett, jelen esetben napi több alkalommal (jellemzően kétszer, egy nagyjából 50 kilométeres szakaszon) elvégezte az útellenőrzést, a talált idegen tárgyakat pedig eltakarította a forgalom útjából. Minden mást az autósnak kell igazolnia.
Így a kár bekövetkezését, annak helyét és időpontját, továbbá azt is, hogy a közútkezelő nem tett eleget a kötelezettségeinek. Ahogyan azt is, hogy a kárt okozó idegen tárgy pontosan mikor és milyen körülmények között került a pályatestre. Ha két útellenőrzés között történt az eset, akkor az út kezelője moshatja kezeit, az autós pedig csak a ius murmurandi-t gyakorolhatja, miközben zsebből fedezi a kárát.
Elsőre túlzónak tűnhet ez a fajta jogi megközelítés, de egyáltalán nem az. Nem lenne reális elvárás, hogy minden kilométerszelvénynél őrbódét állítson az autópályakezelő, ahogyan az is irreális, hogy percenként cikázzon fel s alá egy útellenőr furgon minden gyorsforgalmi kilométerszelvényen.
Olvasónk esetében az egyetlen vétkes (felróható magatartású) szereplő a kamionsofőr volt, amikor nem értesítette a közútkezelőt az esetről és ő maga sem távolította el a terepakadályt a pályatestről. Az ő személye azonban a névtelenség homályába veszett.
Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy reménytelen és felesleges lenne ilyenkor az autópálya kezelőjénél kilincselni a kártérítésért. De az illúziókat félretéve kell nekiveselkedni egy ilyen kalandnak, a kártérítés valós esélye ugyanis csekély.
Az MKIF Zrt. külön e-mail címet (karrendezes@mkif.hu) üzemeltet egyébként az ilyen és ehhez hasonló káresemények bejelentésére, az üzenethez azonban mellékelni kell egy igazolást is, amelyet vagy az intézkedő rendőröktől, vagy a helyszínre érkező útellenőröktől szerezhetnek be az autósok. Ha viszont a károkozó személye ismeretlen marad és a rendőrségi nyomozás sem vezet eredményre, akkor az ilyen igazolás sem viszi előbbre az ügyet.
Összefoglalva: Amennyiben az autós nem tudja bizonyítani, hogy például az adott szakaszon napok óta nem járt útellenőrző autó és a pályatest takarítása is elmaradt azóta, akkor konkrétan az esélytelenek teljes nyugalmával láthat neki a levelezgetésnek. Az egyetlen valós gyógyír a casco lehet.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
Coverfotó: FB/MKIF Zrt. - Az ország útja
További cikkeink
