A film, ami Eleanort a világ legvágyottabb Mustangjává tette
A típus filmszerepei közül is kiemelkedik a sokat kritizált Tolvajtempó, amiben a restomod Shelby GT 500 szó szerint a mennybe megy.
Közzétéve:
2026. 04. 18. 17:15
El sem hinnéd, mennyit számít, hogy az ember benzinnel a vérében született vagy sem. Akit nem érintenek meg az autók, annak a 2000-es Tolvajtempó csak egy felemás film a korszak hollywoodi remake-jei közül. Egy százszor látott amerikai giccs családról, összetartásról és hősiességről. Egy film, amiben a bűnözőknek kell szurkolni, egy film, ami akciónak nem elég mozgalmas, kriminek nem elég csavaros, drámának komolytalan, vígjátéknak lapos. Szóval, ha olyannak kell megnéznie, akinek nem áll fel a… szőr a hátán egy üvöltő V8-astól, annak a Tolvajtempó egy be nem váltott ígéret lesz.
Megértem, ott van benne az autótolvajok fejedelme, aki úgy néz ki a bőrzakójában, mint egy megkeseredett könyvelő, ott van a kialvatlan Angelina Jolie szőke, raszta hajjal, meg persze a filmtörténelem legmimózább főgonosza, és ott van még egy csomó csapattag, akiknek a szellemi képességei egyenes arányban állnak a korukkal, ugyanis minél fiatalabbak, annál hebrencsebbek és meggondolatlanabbak. Szinte bármit csinálnak, balul sül el, és azt majd a nagyoknak kell helyrehozni, akárcsak a végén a horpadt és rozsdás Eleanort, amit csak egy vérbeli autóbuzi érez megható ajándéknak.
És itt nyer értelmet az egész sztori, mert a Tolvajtempó, vagyis a Gone in Sixty Seconds egy fülledt autópornó rajongóktól rajongóknak. Honnan a cím? Ez egy hetvenes évekbeli szlogen volt, amivel a rendőrök figyelmeztettek, hogy ha nyitva hagyod az autódat, 60 másodpercen belül ellopják. Miért kapta ezt a címet? Mert 1974-ben készült egy megegyező című film (ott számmal írták a hatvanat), ami arról vált híressé, hogy a világ leghosszabb, 40 perces autós üldözését forgatták le és 93 autót törtek össze. Írója, rendezője, producere, főszereplője és a vezető kaszkadőre ráadásul ugyanaz volt!
H. B. Halicki szerelemprojektje megérte a fáradozást, a költségeket, és talán még a kórházi kezelést is, a produkció motorja ugyanis az egyik jelenetben súlyosan megsérült, amikor az egyik ütközés felvétele közben a villanyoszlop az 1971-es Ford Mustang Sportsroofjára dőlt. Ezt a típust azért választotta a szponzorautóként is elérhető, aktuális évjárat helyett, mert a forgatás idején már a Pintóra épülő, mai napig lenézett generációra váltott a Ford, és Halicki szó szerint nem érezte az erőt az új szériában. Ennek ellenére nem tartották meg az eredeti film sztárautóját, amikor elővették a témát.
A legújabb Mustangot ezúttal egy egyedi építésű, ‘67-es Shelby GT 500 túrta ki a vászonról, kinézetét maga Chip Foose álmodta meg! Ugyan a filmhez készült tucatnyi autó egyike sem volt eredeti Shelby, ezt senki sem bánja, mert csak kettő élte túl a forgatást, azokat Nicolas Cage és a producer, Jerry Bruckheimer fogadta be. A férfiaknak azért továbbra is ér sírni az unikornis utolsó jelenetén, mert akárhogy nézzük, ott egy klasszikus autó pusztulását látjuk, és az mindig őrületbe kergeti az autóbuzikat, akkor is, ha az kifejezetten erre a célra készült, csillogó, de üres Fastback karosszéria volt.
Az autóhoz hasonlóan a forgatókönyve, a rendezése, a képi világa és minden más részlete a kilencvenes évek kasszasikereinek over the top hangulatát tükrözi, jól illeszkedik az autók megszállottjaként ismert Bruckheimer filmjeinek sorába. A Flashdance, a Top Gun, a Mint a villám, a Bad Boys, A szikla és az Armageddon után a Tolvajtempó is megkapta ugyanazt az igényesen kidolgozott látványvilágot, plusz a menő, általában naplementét idéző fényelést. A felsorolt filmekben nemcsak ő, hanem a korszakosság is közös pont. Aki akkoriban volt fiatal vagy akár gyerek, tuti, hogy imádja ezeket.
A kedvenc jelenetem és egy baki
Tudom, kisebbségben vagyok azzal az érzéssel, hogy jobban vágyom Castlebeck BMW 540i-jére, mint a Shelby Mustangra, és bármennyire élvezem az üldözéseket, imádom azt a jelenetet, ami talán a legjobban emlékeztet az eredetire. Amikor a nyomozó beugrik Ottóhoz a műhelybe, és ott találja a csapatot a drogfutártól ellopott Cadillac Eldoradóval, gyanús lesz neki, hogy mit keres a restaurálandó ritkaságok között egy viszonylag érdektelen, 1983-as autó. Itt két infó is elhangzik a típusról, a nyomozó szerint ez volt az első tempomatos széria, az orrában lévő V8-as meg digitális injektoros.
Bár utóbbi hangzik félrefordításnak, valójában az első az, mert az eredetileg elhangzó Auto Level Control nem sebességtartó, hanem egy kompresszorral működtetett szintszabályzós lengéscsillapító, ami az utasok és a csomagok súlyát kompenzálja, hogy az autó mindig az eredeti hasmagasságán guruljon. A szinkron ugyan 4,0 literesként említi a 4,1 literes V8-ast, abban valóban Digital Fuel Injection néven futott a komputervezérelt befecskendezés. Ettől függetlenül élmény hallgatni a magyar változatot, sajnos már Józsa Imre, Bács Ferenc, Vass Gábor, Kálloy Molnár Péter és Lippai László hangja is történelem…
Szóval mi már csak ezért sem tudunk kritikusak lenni ezzel a filmmel, mert ahányszor láttuk VHS kazettáról, már minden jelenete, hangeffektje és párbeszéde beleégett a tudatunkba. A cím említésére is látjuk magunk előtt, ahogy a szponzor Porschéja kitöri a szalon üvegfalát, ahogy maga Cage tekeri Eleanor vékony fakormányát, ahogy az elszabadult gázpalack kiüti az üldözőket, ahogy gyűjti a horpadásokat a BMW-től kapott E39 szolgálati autó, vagy ahogy a Ford Crown Victoriák keresztben csúsznak a csatornában, és persze a CGI ugratást. Igen, amit már gyerekként is elég gagyinak láttunk.
Mégis annyira élveztük ezt a filmet, hogy megbocsátottuk neki ezt a túlzást, cserébe azért a tényleg jól összerakott végső üldözésért, ami ha nem is olyan hosszú, mint a szellemi elődé volt, ugyanúgy a csúcspontja a filmnek. A tizedik vagy a tizenötödik megnézésre már feltűnt, hogy a női nevekkel azonosított ritkaságokat tulajdonképpen csak fel-felvillantják, a legtöbb szinte cameo szerepben bukkan fel, és minden a végső összecsapást készíti elő, de abban a pillanatban, ott a tévé előtt ülve mégis értékeltük az igyekezetet, és becsületükre váljon, a sztoriba több kisebb autós akciót is beleírtak.
Ha már a készítők annyira imádták a témát, hogy Cage a forgatás után is visszajárt vezetési órákat venni, és nemcsak ő, hanem a legtöbb kormány mögé ültetett színész is tanult ezt-azt a forgatás előtt, hogy tényleg ők nyomhassák a gázt, érthető, hogy a szerepüket is úgy írták meg, hogy mindannyian autóbolondok legyenek. A visszavonult autótolvajok csupa autókkal kapcsolatos munka végzésével váltak a társadalom hasznos tagjaivá, sőt, a vezérük gyanús visszatérése miatt a csapatot megszállottan üldöző nyomozó is valóságos autós lexikonként szolgál, még a főgonosznak is roncstelepe van.
Valószínűleg a készítők is érezték, hogy a célközönség nem feltétlenül szimpatizál azokkal a figurákkal, akiktől félti a kedvencét, ezért mindent megtettek, hogy a lopásokra jó oka legyen a főhősnek, és az említett nyomozó, Delroy Lindo karakterét is úgy írták meg, hogy legalább annyira szurkolhassunk neki, mint a főszereplőnek, akinek bár sikerül egy éjszaka alatt 49,5 autót ellopnia, végül megússza a felelősségre vonást, és a lopott gépek is előkerülnek. Azért szép lett volna, ha azt a Mustangot Eleanor gazdája kapja meg, de akkor hol maradt volna a kötelező happy end, az ölelkezés és a taps?
