Abba a generációba tartozom, akiknél mindig ment a tévé a háttérben. Tanár szüleim persze megválogatták, hogy mit nézünk, ebben nagy segítség volt a VHS. Ma is nagy kedvencem a tízéves csúszással bemutatott Knight Rider, de a hasonlóan gyermeki léleknek szóló Herbie filmeket, vagy a mára szinte teljesen elfelejtett, néhány részes sorozatot is kívülről fújtam. A régi francia filmeket is szerettem, nem spóroltak az utcai felvételekkel és Rémy Julienne-nek hála meg is hajtották az autókat. 2000 körül persze a Taxi és a Tolvajtempó volt a sláger, de ment egy sorozat, amit nem lehetett kihagyni.
Háziírás után gyanútlanul kapcsolgattam a tévét a nappaliban, és az éppen akkoriban indult RTL Klub egyik ajánlójában láttam, ahogy az autópályán kaotikus helyzet alakul ki, majd egy ezüst 8-as BMW egy rendőrségi villogóval a tetején átugrat egy kamiont. Az internet legjobb esetben is betárcsázós volt, nem tudtam, mi ez, csak azt, hogy csütörtökön ott kell ülnöm a tévé előtt, és látnom kell! Ez azt is jelentette, hogy a Cobra 11 első két részéről, vagyis a két, 45 perces epizódra vágott másfél órás pilottal együtt háromról már lemaradtam, viszont pont Semir Gerkhannal együtt kapcsolódhattam be.
A produkció mögött Németország leghíresebb kaszkadőre, Hermann Joha és az 1992-ben alapított cége, az Action Concept állt. A Cobra 11 előzményei a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza, Joha ugyanis első, 1982-ben létrehozott, Driving Unit nevű vállalkozásával állandó szereplője volt a Der 7. Sinn című közlekedésbiztonsági műsornak, amiben szembesítették a nézőket az autózás veszélyeivel, és tippeket adtak azok elkerüléséhez. Joha és csapata tizenéves autók tucatjait törte össze a szimulált balesetekben, egy-egy ilyen felvétel bátran nevezhető a Cobra 11 előképének (Joha 2:49-től látható).
Joha nemcsak kaszkadőrként, hanem second unit rendezőként is hírnevet szerzett, mert a kisebb költségvetésű sorozatok esetében úgy kellett a lehető legjobb látványt elérnie, hogy gyakran csak egy autó felkészítésére volt pénz, és a technikai megoldásokat is rögtönözte. A nagy krimisorozatok, például a Tetthely, a Peter Strohm vagy a Die Wache akciójeleneteit a nyolcvanas évek második felétől rábízták. Jellegzetes stílusa és a száguldás dinamikáját fokozó beállításai már ebben az időszakban is felismerhetőek voltak, a kilencvenes évekre szinte megkerülhetetlenné vált.
A német RTL új sorozatához eleinte továbbra is csak az akciójeleneteket forgatta az Action Concept, de az már a hazájában 1996. március 12-én adásba került pilot, a Bomba a 92-es kilométerkőnél esetében is egyértelmű volt, hogy az autós akcióval szintet léptek. Ez egy új korszak kezdetét jelentette a német sorozatok és a cég történetében is: 1997-től átvették az addigra már komoly rajongótábort gyűjtött Cobra 11 gyártását, és bátor építkezéssel akkora nemzetközi ismertséget és népszerűséget szereztek, hogy az addig mindent vivő Derricket is sikerült utolérniük. Szép teljesítmény!
A korai részek stílusa még közelebb állt egy klasszikus krimiéhez, mint egy akciófilméhez. A társadalmi jelenségek ábrázolása volt az első, az esetek nem voltak igazán bonyolultak és a megoldások sem mesterien kidolgozottak, cserébe az autókat ügyesen beleírták a sztorikba, így mindig lehetett számítani néhány jól komponált karambolra, üldözésre vagy hangulatos autópályás felvételre, amiket Reinhard Scheuregger zenei témái dobtak fel. Az első évadból a Pókiszony volt a kedvencem, amibe kellő mennyiségű drámát is csomagoltak, a színészek is otthonosan mozogtak a szerepeikben.
A stáb legjobb húzása az apai ágon török, anyai ágon német Erdogan Atalay szerződtetése volt, ő az első perctől fogva szívvel és lélekkel töltötte meg a fiatal nyomozó, Semir Gerkhan karakterét. Egy szerethető figurát keltett életre, aki kis termete ellenére elszánt, kitartó, nem fél semmitől, mégis igazán emberi, szóval könnyű volt vele azonosulni. Miután megérkezett, a filmeket és sorozatokat lelkesen szponzoráló BMW is belépett a képbe, hála nekik már az első akciójelenetében leamortizáltak egy autószállítónyi E34-es 5-öst és legalább egy 8-ast, majd az E36-os 3-as lett a szolgálati autója.
Bár eredetileg a Frank Stoltét alakító Johannes Brandrup mellé érkezett, a hétmillió nézővel sikerként elkönyvelt első évad után a színész kiszállt a sorozatból, és a második évadban a frizuraváltáson átesett Atalay gyakorlatilag főszereplővé lépett elő. Ezt már bátran állíthatjuk, mert az eltelt 30 évben ő volt az egyetlen, aki kitartott a Cobra 11 mellett. Annyira eggyé vált a szerepével, hogy néhány egyéb felkérésen túl több mint 380 alkalommal alakította Semirt, és nemcsak a sorozat arca, egyik írója és producere is lett. Egy régebbi interjúban elmondta, hogy addig marad, amíg a nézők kíváncsiak rá.
22
Boldog lehet, mert a közönség visszatapsolta őt és a Cobra 11-et, ugyanis a Covid majdnem keresztbe tett a stábnak, az RTL sorozatként 2021-ben le is állította a gyártását, de azért tett egy kísérletet, és másfél órás tévéfilmekkel folytatták a kölni autópálya-rendőrség csont- és autótörő kalandjait. Ez annyira sikeres volt, hogy évente néhány részt azóta is rendelnek az Action Concepttől. Persze harminc évvel ezelőtt még minden másképp volt. Eredetileg nem is Kölnben játszódott a történet. Berlinben és Brandenburgban forgattak, Dreilindennél találtak egy arra alkalmas autópálya-szakaszt.
Az A115-ösnek ez a része túlságosan közel volt a vasfüggönyhöz, ezért a hidegháború alatt nem használták. Itt egészen addig zavartalanul dolgozhattak, amíg 1997-ben nem döntöttek a felszámolásáról. Az egyik felüljáró felrobbantását a Méregkeverő című részben a nézők is láthatták, sőt, a főszereplők törzshelye, a Stolper Heide étterem lebontása is a forgatókönyv része lett, abba egy kamion hajtott bele. Logikus döntés volt az Action Concept központjával egy tartományba, Észak-Rajna-Vesztfáliába költözni, és a sztorit is Kölnbe helyezni. Az okát sosem magyarázták meg, nehéz is lett volna.
Miután Hermann Joha és cége átvették a gyártást, és végre hazai pályán dolgozhattak, nagy változáson ment át a Cobra 11. Fokozatosan egyre jobban kezdett hasonlítani a hetvenes és a nyolcvanas évek amerikai sorozataira, a motoros járőrökről szóló CHiPS-re, az ugratásban jeleskedő Hazárd megye lordjaira és a Knight Riderre, vagy a kaszkadőrökre fókuszáló The Fall Guy-ra, de említhetjük az önironikus, egyébként időtálló autós üldözéseket felvonultató Szupercsapatot is. Miután a második évadban debütált André Fux figurája, amerikai mintára ellentétes személyiségű, mégis összetartó párost láttunk.
Számomra ez volt a Cobra 11 aranykora! Mark Keller ösztönös alakítása hitelessé tette az ő karakterét is, és az epizódokba mindenből éppen annyival több került, hogy ma újranézve is ugyanolyan szórakoztatóak, mint gyerekkoromban. A történetek szövevényesebbek lettek, a nyomozások pörgősebbé váltak, ahogy a rendezés és a vágás is láthatóan fejlődött. Persze továbbra is az autós akcióra támaszkodott a sorozat, ezek éppen annyira voltak túlzók, hogy tátott szájjal nézzük őket, és annyira voltak földhözragadtak, hogy bele tudjuk élni magunkat. A legjobb, hogy nem éreztem azt, hogy egy filmet nézek.
Ebből az időszakból szinte mindegyik rész telitalálat volt, gyerekként az volt az álmom, hogy beülhetek Semir BMW-jébe vagy André C-osztályos, később CLK Mercijébe, kicsaphatom a tetőre a villogót, a gázra léphetek, felcsendülhet Kay Skerra fülbemászó témája, és indulhat az üldözés abban a mindig esőre álló, borongós német hangulatban, ami megadta az alapot a jó érzékkel felépített mese élvezetéhez. Imádtam Lippai László és Schnell Ádám hangját a magyar változatban, és amikor türelmetlenül a német RTL-en néztem egy-két új részt, nem értettem, hogyan lehet Semirnek ennyire mély hangja…
Amikor később bemutatták, hogyan készült néhány akciójelenet ebben az időszakban, nem akartam hinni a szememnek, hány munkaórát öltek egy-egy rámpa megépítésébe, és miket vállaltak el a főszereplők, hogy minél hihetőbb legyen a végeredmény. Akkor még vártuk az előzetest is a tévében, és úgy alakítottuk az életünket, hogy biztosan ne maradjunk le az új részről. A varázst Mark Keller kilépése és sorozatbeli halála törte meg először. Ahogy Semir szomorúan elsétál André szolgálati autója mellett, ott számomra véget ért az eredeti széria, és minden újabb társ, újabb évad csak ráadás lehetett.
Persze azután még több száz látványos autótöréssel és üldözéssel járó epizódot forgattak, René Steinke tulajdonképpen méltó utód volt, Erdogan Atalay-jal szerethető párost alkottak, és talán pont az ezredforduló környékén számított igazán menőnek a Cobra 11. A világban is ezt tartom az egyik legjobb időszaknak az autós jelenetek tekintetében, mert a technikai háttér már nagyon komoly volt, de még nem ment az élvezhetőség rovására. Később épülő autópálya-szakaszok helyett saját Filmautobahnon dolgozhattak, ami hamar unalmassá vált, és az átmaszkírozott dublőr autók is gyakoriak lettek.
A kilencvenes évek végén, kétezres évek elején egymás után elindított, hasonló hangvételű Action Concept-féle akciósorozatok, A Bohóc vagy a Motoros zsaruk néhány évad után nem tudtak elég nézőt a tévé előtt tartani, a Cobra 11 viszont ügyesen alkalmazkodott a világhoz, a divathoz, a közönséghez, még akkor is, ha ennek az volt az ára, hogy közben olyanná vált a sokszor sablonos, néha erőltetett és időnként komolytalan eseteivel, amilyennek fanyalgó kritizálói annak idején látták. Az eredetihez hasonló színvonalat még egyszer, a 21. évadban sikerült elérniük, hála nekik 2015-ben is gyereknek érezhettem magam!
