A használt BMW-vásárlás buktatói

BMW 320i E36 – 1997.

2017.12.12. 14:43

Tisztán látszik, hogy vége a BMW-vásárlási láznak, de ez nem jelenti, hogy senki ne venne BMW-t. Lehet jót találni az öregebbek közül is, de nem könnyű. És nem is olcsó.

Dani nem autóőrült. Neki közlekedési eszköz, kint parkol a ház előtt. A megbízhatóság, a biztonság és a kényelem sokkal fontosabb, mint a vezetési élmény. Először számos egyéb modell közül kereste mostani 1994-es Honda Civic 1.5 utódját, majd szűkülni kezdett a kör, mert szeretett volna klímát, szervokormányt, elektromos ablakokat és bőrülést. Ezek mind hiányoztak a Civicből, bőrülés, ha egyáltalán rendelhető volt akkoriban a kis Hondába, ritka. A keretösszeg behatárolta az évjáratot és a modellt is: nagyjából egymillióból kellett papírozással kijönnie az autónak, hogy maradjon az első szervizre is.

Így jött képbe a BMW. Ezek között ki lehet fogni jól felszereltet, s ha szerencsénk van, akár hathengereset is. Ezért az összegért már akár a 1998-tól 2005-ig gyártott E46-os sorozatból is választhatnánk, de inkább a kínálat aljáról, nagyobb esély van jót találni az E36-osból, ami az elődje volt, 1990-től 1998-ig. Sok dolog szól az E46-os mellett, de ellene is. Hiába újabb, jobban rozsdásodik, és alattomosan, néha nem látható, de fontos helyeken. Nehezebb, emiatt városban többet fogyaszt, az elektromos rendszere is összetettebb. Egy régi használt autónál a javítása költségesebb.

Megjelenésekor az E36-os megosztotta a BMW-rajongókat: közös üveg alá kerültek a lámpák, erősen módosult a hűtőmaszkon a BMW-vese, és az autó egész formája erősen megváltozott. A benzines hathengeresei már mind hengerenként négyszelepesek, sokan máig a legjobb, legszebb hangú, legmegbízhatóbb BMW-motorként emlegetik a korai M50-es hathengereseket, amelyeknek még nem volt változó szelepvezérlése (VANOS).

Az öregedő E36-os sorozatot komoly probléma sújtja: ezek az autók már abba az ársávba kerültek, hogy viszonylag olcsón beszerezhetők, de a tulajdonosnak nem mindig van pénze megfelelően szervizeltetni, minőségi alkatrészeket venni, és hozzáértő szakemberekkel javíttatni. Az otthoni berhelésnek és tuningnak is gyakori áldozatai.

A legnagyobb választék a használtautón van, de párat már eleve ki kell rostálnunk. Főleg az évjárat elejére jellemző a puritán felszereltség, és ezek már reménytelenül tákolt autók. 500 ezer környékén főleg elhanyagolt, esztétikailag is problémás, gyakran tuning-hülyegyerek autók vannak. Megjelennek az üvegszálas tuninglökhárítók, spoilerek, kínai angel eyes-fényszórók, melyek helyes leírásával is megküzdenek a boyracerek. Biztos ki lehet fogni szépet és jót, de senkinek sincs ideje hónapokon keresztül főállásban autót vadászni, pedig ennyi időre biztos szükség lenne. Az 500-700 ezres ársáv reménytelen, nagy szerencse, vagy inkább kisebb csoda kell, hogy egy szép, gyárias E36-ost találjunk, magas felszereltséggel.

Még a 700-900 forintos ársávban is kompromisszumkésznek kell lenni, mert vagy a felszereltség hiányos, vagy a korrózió kezdte meg a kasztnit. Tudnunk kell, miről vagyunk hajlandóak lemondani, és mihez ragaszkodunk. Álmokat nem kergethetünk, mert egy jól felszerelt, hathengeres és szép E36-os Németországban sincs 4-5 ezer euró alatt. Ha mégis, az sem úgy, hogy felmegyünk egy honlapra, kinézzük, felhívjuk és megvesszük - ott is vadászni kell, és jobb, ha tudunk törökül.

Számos link érkezett Danitól e-mailben, véleményezésre. Ennek nem gyáriak az ülései, ennek a fényezése botrányos, biztos bucira volt törve, ezen meg milyen felni van...? Végül beakadt egy ígéretes darab. Jól felszerelt, bordó bőrüléses, 320-as, hathengeres a későbbi M52-es motorral, 1997-ből. Érden volt egy kereskedésben, a leírásban kicsit zavarosan megfogalmazva, hogy van törzskönyve, érvényes magyar okmányokkal, mégis regadóval 945 ezer az ára. A helyszínen persze kiderült, hogy nincs magyar okmánya, de az benne van az árban, csak egy átírást és az egyéb, minden használt autóra vonatkozó költségeket kell fizetni.

Az eladó segítőkész volt, azonnal elmondta, hogy van az ajtók alján, és itt-ott korrózió, amit ő kijavíttat, de eddig azért nem akarta, mert mindenhol gyári fényezésű az autó. És valóban, gyári lámpák, látszólag törésmentes kasztni, az egyetlen utólagos spoiler is eredeti BMW, egyébként teljesen gyári. 199 ezer kilométeren áll az óra, de a dokumentációból hiányzik a szervizkönyv, a német környezetvédelmi plakettről meg valaki szépen lekaparta az eredeti rendszámot. Intő jelek a futott kilométerre vonatkozóan, de a motor nagyon szépen járt, nem csattogtak a szeleptőkék, nem hagyott ki henger a néha problémás trafók miatt.

A próbaút során végigkapcsolgattuk a fokozatokat, figyeltük a kuplungot, a futóműzajokat, de semmi komoly hibára nem akadtunk. Kisebb problémák bőven voltak, de ezek inkább figyelmes szakembert igényelnek, mint sok pénzt. Minden ablak szorult, a vezető oldali billegett is, ez ismert E36-betegség, ahogy az egyik ajtón néha nem záró központi zár is. A váltógomb nem csak kopott, de már forog is, ez leginkább cserés, ellenben a rudazat még egészen jó, nem kóvályog.

Rövid, de kegyetlen alku következett, nem kértük a rozsda kijavítását, mert nem bíztunk benne, hogy profi munka lenne, így az árat 845-re tudtuk lenyomni. Oké, nem vagyunk túl ügyesek ebben a sportban, talán jobban is végezhettünk volna, de egymás kezébe csaptunk.

Azóta az autó már névre került, várakozik a szervizre, olajcserére, átnézésre. Ez vezérműláncos motor, így a vezérléssel nem kell foglalkozni, de olajcsere, gyertyák ellenőrzése, cseréje esedékes lesz. És a talált problémák kijavítása, amihez jön egy termosztátcsere és egy új akkumulátor, ami viharos gyorsasággal veszti a töltést, látszólag ok nélkül. A Civichez képest viszont az autó más ligában játszik. A hathengeres M52B20 csendes, és még finomabban jár, mint a 2,5-ös M52B25. Relatív nyomatékszegénységét csak az veszi észre, aki előtte a B25-öst vezette, aki 1,5-ös Civicből ül át, elégedett lesz. Hangja csodálatos, a kaszni sem zörög, egyben van, a futóműzaj is csekély.

A szervizzel együtt valahol kicsivel egymillió felett fog megállni, de ennyiért egy nagyon jól felszerelt, kicsit rozsdásodó, de még sokáig jó és megbízható autót tudhat magáénak a gazdája. Később a korróziós pontok kijavítása lesz a feladat, de már csak a tél után.