Az Audinak nem kell a retró

2010.07.30. 13:23 Módosítva: 2010-10-16 12:15:00

Veszélyes játéknak nevezte a múltba tekintést az márka vezető formatervezője.

Stefan Stielaff az A7 Sportback bemutatója kapcsán nyilatkozott. Elsősorban az új modellel kapcsolatos kihívásokról kérdezték, de azért érintőlegesen szó esett arról is, hogy milyen elveket követnek, illetve milyeneket nem Ingolstadtban. Kiderült például, hogy a legnagyobb kihívást az A7-es tervezése kapcsán nem meglepő módon a tető formájának felvázolása jelentette – ami egyébként változott is a Sportback tanulmányhoz képest. „Nem mondhattuk azt egy ekkora kupénál, mint a kisebbeknél, hogy elég lesz, ha ketten beférnek kényelmesen. Hátul is helyet kellett csinálni legalább két felnőttnek, ugyanakkor meg akartuk tartani a forma lendületességét. Nem rajzolhattunk valamiféle púpot a hátsó részre. Komoly kihívás volt.” – mondta a tervező.

Az A7 láttán sokaknak eszükbe jutott, hogy nem ez az első ötajtós, ferdehátú nagy kocsi a cég történetében – ott volt a 100 C2 Avant az 1980-as évek elejéről – a hátsó rész kialakítása pedig az első 100-as kupét idézi. A Stielaff szerint valóban átvettek néhány ötletet a régi típusokról, de az fel sem merült, hogy egy régi modell utánérzését készítsék el, ahogy a VW a Bogárét, vagy a BMW a Miniét. „Retrót csinálni veszélyes játék, mert mindig gondolni kell arra, hogy később el kell készíteni az adott típus utódját, aztán annak az utódját, anélkül, hogy a régmúltból előszedett téma elveszne, vagy unalmassá válna.” A szakember azt mondja, ezzel a problémával néha az Audi is szembesül – például a TT generációváltása sem ment zökkenőmentesen – de nem volna jó, ha direkt kergetnék magukat kellemetlen helyzetbe.

Persze ha őszinték akarunk lenni, az Audinak nincs is olyan típusa, amely igazán emlékezetes jelenség lett volna a maga idején, talán az egy szem Quattrót kivéve. A hasábforma sportkupé vonalait viszont nem volna egyszerű egy mai Audin felidézni, úgy, hogy az autó közben kellőképpen alacsony légellenállású maradjon. Most azonban már világos, hogy nem is számíthatunk ilyesmire, legalábbis a közeljövőben nem: Ingolstadtban a jelenre és a jövőre koncentrálnak a formatervezés területén, a nosztalgiázást pedig meghagyják a konkurenciának.