Durván néz ki a Lamborghini terep-sportkocsija

2019.06.06. 13:16

Volt olyan időszak, amikor a földúton csapató sportkocsi nem volt ritkaság. Az 1970-es években 911-es Porscékkel, Alpine A110-esekkel és Lancia Stratosokkal nyerték sorra a ralibajnokságokat, de Dakarban még 1986-ban is győzni tudott egy Porsche 959-es. Ezekre az időkre emlékeztet a Lamborghini Sterrato nevű tanulmánya.

Azokban az időkben készült félig-meddig gyári raliautó Lamborghinikből is: az orrmotoros Jarama és a középmotoros Urraco is kapott rali-felkészítést emelt futóművel és speciális légterelőkkel, bár a versenyzésig egyik típus sem jutott el. A Sterrato tulajdonképp ezeknek az autóknak a szellemi utódja: nem más, mint egy megemelt Huracán, hatalmas, 20-as felniken. A hasmagasságot 4,7 centivel növelték meg, a masszív szélesítések pedig 3 centis nyomtáv-szélesítést takarnak.

Az autó egyébként az integrált összkerék-hajtásnak, összkerék-kormányzásnak és nyomaték-vektorozó képességeknek köszönhetően elég jól elmenedzseli magát laza talajon is, ehhez nem is kellett belenyúlni a Huracán hajtásrendszerébe. Hiába a 640 lóerős motor, az autó laza talajon sem válik vezethetetlenné.

Ami különleges rajta, az a gumigarnitúra: alacsony profilú, és viszonylag merev oldalfalú abroncsokat használtak, viszonylag erőteljes mintázattal, így ahol nem akad fel az autó hasa, vagy nem ássa el magát a túl puha talajban, ott a Sterrato elboldogul. Ezen felül titán bukókeretet, karbon üléseket és a fontosabb alkatrészek alá védőlemezeket kapott az autó, az utasok és a technika védelmére.

Egyelőre nem tervezik, hogy a tanulmányból szériamodell lesz, a Sterrato inkább afféle arculatváltást erősítő modellnek tűnik. Az Urus révén a Lamborghini már elkezdett egyfajta irányváltást. és azzal, hogy ismét egy olyan autót mutatott a márka, amellyel le lehet, sőt, le is érdemes menni az épített utakról, szintén azt igyekeznek elérni, hogy a Lamborghinivel kapcsolatos elvárások változzanak.