A brit divattervező, Paul Smith egy érdekes kísérletben vett részt a Minivel: a gyártótól egy félkész Cooper SE-t kapott, ezt fejezte be, már amennyire befejezésnek lehet nevezni, amit a fenntarthatóság nevében művelt.
Az autó burkolatára például nem került festék, csak a korróziót meggátló lakkrétegek, a tető teljes egészében újrahasznosított átlátszó műanyagból készül, így kilátszik alóla az acél tartószerkezet. Kívül a lökhárítókat, a felnikre szerelt részleges fedőelemeket és az autó alsó peremén végighúzódó idomokat készítették újrahasznosított műanyagból.
Belül nagyon durva külsejű, kukoricarost burkolatokat alkalmaztak, miközben elhagyták a műszerfal és az ajtók tetejének műanyagjait. Kárpitozás helyett minimalista, kötött hálókat alkalmaztak, és a kormánykerékből is csak az alumínium vázat tartották meg, amelyre az országúti kerékpárokról ismert bandázs-szalag került. Az ajtófogantyúkat összetekert mászókötél helyettesíti.
Ám talán még ezeknél is feltűnőbb változás, hogy teljesen lehagyták a műszereket és a fedélzeti számítógépet, helyettük a tulajdonos okostelefonja helyezhető el a középkonzolon, amelyre közvetítik az autó legfontosabb adatait.
A Mini Strip terméknek persze aligha lenne vonzó – ahhoz túl spártai – így egyedi darab marad. Arra viszont alkalmas lehet, hogy megmutassa, mennyi felesleges dolgot tartalmaznak a mai autók. A mobiltelefon műszerfal gyanánt való felhasználása például elég kézenfekvő lenne, ha a gyártók nem abban lennének érdekeltek, hogy minél többféle, hamar kezelhetetlen hulladékká váló elektronikai eszközt tukmáljanak a vásárlókra minél több pénzért, hanem abban, hogy kevés anyagból állítsanak elő használható járműveket.
