Nettó 250 ezer a fizetés, jelentkező nincs

A hirdetést hetek óta rendszeresen elém dobja a Facebook. A feladó az egyik budapesti gumi- és autószerelő műhelyben munkatársat keres és szokatlan módon előre elárulja, hogy nettó 250 ezer forint a havi fizetés. Az ilyesmiről más helyeken általában az dönt, hogy a jelentkező mennyire képzett, mennyire tapasztalt, vagyis műhelynyelvre lefordítva: mennyi hasznot termel az első pillanattól.

Amikor a forintosított állásajánlatot látom, mindig eszembe jut, hogy miközben a hivatalos, magyarországi nettó átlagbér 215 ezer forint, egy régóta a pályán lévő ápolónak, rengeteg középiskolai tanárnak, vagy akár egy orvosnak valójában csak nagy szerencsével érkezik ennyi pénz a számlájára a hónap elején. 

A vállalkozásszervező-közgazdász végzettségű Tamás tíz éve vezeti az Y2000 Kft. műhelyét a Szentendrei út mellett, ahol amúgy hagyományosan sok kis autós vállalkozás működik és a forgalom is óriási. Mint meséli, az utóbbi másfél év valódi vesszőfutás volt az akut emberhiány miatt. Mivel két, esetleg három szerelőt is azonnal felvennének, már minden elképzelhető eszközt bevetett, hogy feltöltse a csapatot. Nem sikerült, ezért a cég nullszaldó körül, vagy egy kicsit ez alatt döcög.

Tamás hirdet az összes nagyobb álláskereső portálon, bejelentkezett néhány fejvadász céghez, sőt, több szakiskolával is felvette a kapcsolatot. Két-három havonta nagy nehezen felbukkan egy-egy jelentkező, de használható munkaerő csak nem jelentkezik. 

Van, aki alkalmasnak tűnik, de nettó félmilliót kér, ami a munkáltatói terhekkel együtt havi egymilliós kiadást jelentene a műhelynek. Mások örülnének a felének is, de nem tudják megkülönböztetni a csavart az anyától, és akadt jelentkező, aki youtube-os oktatóvideó alapján próbált fékbetétet cserélni. Ez már csak azért sem volt szerencsés ötlet, mert a szerviz nyitott, és ha szerelő nem kéri kifejezetten, hogy ne bámulják munka közben, az ügyfelek mindvégig figyelhetik a folyamatot, a biztonsági sávon kívülről.

A keresgélés így már elég fárasztó a harmincas éveiben járó műhelyvezetőnek, de minden jelöltet meghallgat, és még a félmilliós fizetési igényre sem mondott azonnal nemet. Inkább a termelékenységgel arányos jutalékot ajánlott a jelentkezőnek, ám végül így sem tudtak megállapodni.

Aki iskolában tanulta a szakmát, szinte biztosan tudna többet keresni a rutinjával, de ilyen szakemberre a fenti tapasztalatok birtokában már senki nem számít. A végzősöket és a közepes tanulmányi átlagnál jobb tanulókat is gyorsan lehalásszák a Magyarországon működő autógyárak, nagyobb autós vállalkozások. Utóbbiak szintén munkaerőgondokkal küzdenek, ezért néha nem tudják kiküldeni a megrendelt alkatrészt. Van, aki az iskola után rögtön magánműhelyt nyit, hiszen 3,3 millió személyautó van forgalomban Magyarországon, idén még jön 150 ezer használt autó kintről, és mivel tizennégy éves átlagkorú az állomány, munka mindig lesz.

A szürreális helyzetben Tamás és a cég tulajdonosa már bárkivel megelégedne, akiben megcsillan a szándék, hogy beilleszkedjen, van érzéke a szereléshez, hajlandó kulturáltan beszélni az ügyfelekkel az autón szükséges szerelési munkákról, esetleg képes azonnal hatékonyan dolgozni, vagy ha nem, legalább megtanulná az alapokat.

Ez az óbudai műhely egy kisvállalkozás, de nem az egyetlen, ahol nincs elég ember. Ez van ma az egész szolgáltató szektorban a vendéglátástól a padlóburkolásig. A helyzeten sem a brutális munkáltatói terhek, sem a magas áfa nem segít. Ausztriában szintén munkaerőhiány van, de onnan ezer euró fölötti kezdőfizetésekről és egyéb csábító kedvezményekről hallani.

Miközben a műhelyvezetővel beszélgetünk, az üvegajtó túloldalán öreg Peugeot gurul a szerelőaknára. Négyévszakos abroncsokat szerel rá valaki. Nem kell rohannia, hiszen ebben a szakmában az időjárásjelentés szabályozza a ritmust. Amíg nem ígérnek havazást a meteorológusok, de még inkább amíg nem kezd el valóban havazni Budapesten, alig gondol arra bárki, hogy ideje nyáriról téli garnitúrára váltani. Néhány hét múlva, amikor először marad majd meg a hó az utakon, ismét felpörög a forgalom, csakhogy ez lesz a második olyan tél, amikor az irodai ügyekkel, árajánlatokkal, illetve a munkaszervezéssel foglalkozó közgazdász kénytelen lesz szerelőruhát húzni, és beállni a négyállásos műhelybe. A beszélgetés előtt szintén szerelt valamit, csuklóval fogtunk kezet. 

A folyamat első jelei már négy éve érzékelhetőek voltak. Egymás után két kolléga távozott a műhelyből, és nehezen jött az utánpótlás. Egyiküket el kellett küldeni, mert nem megfelelően bánt az ügyfelekkel, korábban pedig valaki másról kiderült, hogy hazavitte a munkát és az ügyfeleket is, ám azok a cégnél reklamáltak, mert a kolléga elrontott valamit otthon, a garázsban. 

Tamás szerint manapság nem jellemző, hogy elküldik az embereket a cégtől, sőt, hónapról-hónapra rugalmasabban kell gondolkodnia neki is, hogy ne ő legyen a csapatbővítés akadálya. Ügyfél mindig lesz, szerelő pedig már most sincs. A cégnél ott tartanak, hogy ha egy amatőr jelentkezne, aki szeretne tanulni a biztos állásért cserébe, kezdés előtt beiskoláznák, és utána segítenének neki megszerezni a rutint. A gumiszerelő-tanfolyam amúgy egy gyorsan elvégezhető OKJ-s képzés és ahogy látom, a cserékhez és kiegyensúlyozáshoz használt eszközök, gépek az utóbbi húsz évben alig változtak, így amit a napi munkához tudni kell, azt itt, a műhelyben is el lehet sajátítani. 

A helyzet a környék összes autós vállalkozásánál hasonló. Mivel a cég 1992-ben indult, az itteniek sokakat ismernek a szakmából, főként a környéken. Állítják, hogy a Római fürdő-Békásmegyer tengelyen működő műhelyek és márkaszervizek azonnal felszippantanának 40-50 munkaképes embert, autószerelőket, villanyászokat, karosszérialakatosokat és fényezőket – vagyis pontosan azokat a szakembereket, akikből keveset képeznek, és egyre többet keresnek a gyárak.

Az értesülést megerősíti Spindler Tibor, az Autószerelők Országos Egyesületének elnöke, aki szerint az autójavítás területén országszerte háromezer állás betöltetlen, és nem javít a kilátásokon, hogy miközben évente 6-800 fiatal végez valamely részterületen indított képzésen, mindössze 3,8 százalékuk marad tartósan a pályán. A többieket felszippantják a multik, illetve elmennek külföldre, vagy sofőrnek.

A helyzet még ennél is tragikusabb Kovács Ferenc, a Magyar Autós Szakmai Szövetség alelnöke szerint, hiszen a tízezer vállalkozást magába foglaló teljes autós szolgáltatószektorban körülbelül 15 ezer betöltetlen állás van. A szakmában dolgozók hetvenkét százaléka legalább tízéves szakmai tapasztalattal rendelkezik, míg a kezdők és a legfeljebb ötévnyi gyakorlattal rendelkezők aránya csak mintegy tíz százalék, az 5-10 évnyi tapasztalattal rendelkezők is csak tizenhét százalékot tesznek ki.

Az MASZSZ alelnöke szerint a probléma az oktatás alacsony színvonalán kívül az áll, hogy a felpörgő használtautó-piac árnyékában egyre többen nem vállalkozóként vagy alkalmazottként, hanem egyszerű magánszemélyként ügyködnek. Így az árnyékgazdaság aránya a teljes járműves tevékenységi területen eléri az éves termelési, forgalmi érték ötvenkét százalékát. 

A könnyebben tanulható gumiszerelés kőkemény fizikai munka, ezért a Peugeot-n dolgozó szerelő néha olyan fáradtan megy haza, hogy ülve elalszik, miközben három éves lányának mesél. Csak néhány szót beszélünk, most is fáradt, én pedig útban vagyok.Tamással  a főiskoláról ismerik egymást, és mivel váratlanul haza kellett költöznie Angliából, biztos állást akart. Itt kötött ki, de álmát az edzősködésről nem adja fel. Azt mondja, a cég nagyon rugalmas, amire gyerekét egyedül nevelő szülőként szüksége is van. Ráadásul azt a két hónapot kivéve, amikor napi tizenhét autót kell átgumizniuk fejenként, alapvetően elviselhető a tempó. A nagyobb, modern autók kerekeit nem szereti szerelni, mert az első csavar betekerése előtt mellmagasságban kell tartani a kereket. Egy tucatautó készre szerelt kerekének tömege 8-12 kiló, viszont egy 17 colnál nagyobb átmérőjű darab már simán lehet 15 és ebből van autónként négy. Így pakolgatni valóban fárasztó.

Az utóbbi években az sem tett jót a műhelyek forgalmának, hogy a felpörgő használtautó-piacon egyre több vevő akar minden fillért megfogni. Sokan apróhirdetésből vesznek használt gumit a levetett luxusautójukra, és minden forintot megfognának. Az árkülönbség csak a használt és új gumik esetében négy-ötszörös, ezért az óbudai műhely az abroncseladásból már nem tud hasznot termelni. Ezek a majdnem vevők általában tanácsért fordulnak a céghez, majd megveszik a gumit a legolcsóbb webáruházban, ezért Tamásék egy ideje jelképes tanácsadói díjat kérnek azoktól, akiknek csak erre van szükségük. 

Számlaadás nélkül dolgozó helyek átlagosan 4-5 ezer forintos átszerelési és centrírozási díja csábító a spórolós autósoknak, viszont ehhez a vállalkozáshoz hasonló, tisztán működő cégek minimum 5-6, nagyobb kerékméret esetén akár 14 ezer forintos áraival. Végül oda viszik az autót, ahol a legolcsóbban dolgoznak. 

Mivel a cég nemcsak gumit szerel, hanem általános autószervizként is működik, a súlyos emberhiány mellett sokáig a hozott alkatrészekkel járó bonyodalmakkal is küzdött. Rengetegen nem értik, hogy egy hónapja miért miért szüntették meg ezt a lehetőséget. A magyarázat egyszerű: ha az alkatrész hibás, vagy valamiért nem beépíthető, a szétbontott autó akár órákig állhat a műhelyben, mielőtt a szerelő folytatni tudja a munkát.

Az ebből származó kiesést senki nem akarja megfizetni, ahogy azt sem, amikor néhány héten belül romlik el újra az autó a selejt alkatrész miatt, és azt a vásárlónak, vagyis sok esetben az autó tulajdonosának kell visszacseréltetnie, majd ismét kifizetnie a szerelés munkadíját. Persze a mostani cikkben szereplő cég, a legtöbb autószervizhez hasonlóan részben az alkatrészár-kedvezményekből él, de ha nincs szerelő, aki ezeket beépíti, nyilván ebből is kevesebb folyik be.

Mielőtt megkerestem a Szentendrei út mellett működő céget, egy másik, szintén óbudai gumi- és futómű szervizt is felhívtam, ahol ugyanennyiért kerestek embert. A tulajdonos vette fel a telefont, ő is régóta hirdet, de nem akart nyilatkozni. Annyit azért elmondott, hogy bizonyos napokon egyáltalán nem tudnak kinyitni, mert nincs aki elvégezze a munkát. Tamásék pontosan ezt a helyzetet akarják elkerülni, hiszen annál nagyobb veszteséget semmi nem okoz, mint ha a műhely zárva tart, miközben sorban állnak az ügyfelek.