Kigyulladt a félmilliós Renault: érdemes évekig pereskedni a kereskedéssel?
Olvasónk kitartóan küzdött az igazáért, végül nyert ügye lett
A szavatossági jogvita olyan, mint a hosszútávfutás. Nem csak az a lényeg, hogy ki mekkora vehemenciával veti bele magát a civakodásba, a végén az is számít, hogy ki meddig bírja idegekkel és meddig képes elmenni az igaza védelmében. Olvasónk nem tágított álláspontja mellől, végül neki lett igaza, minden értelemben.
Történetének előzményei 2023-ig nyúlnak vissza, amikor is egy évtizedes múltra visszatekintő (tehát megbízható) kereskedésben vásárolt egy Renault Lagunát. A vétel során csak annyi furcsaságot tapasztalt, amennyit bárki átélhet, ha viszonteladónál vásárol: a szerződésen a valós vételárhoz képest alacsonyabb összeg szerepelt a kereskedő javaslatára. Minden más rendben lévőnek tűnt, így nem kis meglepetésként érte olvasónkat, amikor füstbe ment a gondtalan autózás terve egy hétvégi bevásárlás alkalmával.
A szavatossági igény kereskedő felé történő bejelentését követően hamar egyértelművé vált, hogy komoly jogvita várható a felek között
A kereskedő azon az állásponton volt, hogy egy félmillió alatti értékű, beszámítottként továbbértékesített autótól csodákat várni nem érdemes, vigaszdíjként pedig felajánlotta a szerződésen szereplő összeg (250 ezer forint) megtérítését.
Olvasónk viszont úgy gondolta, hogy egyáltalán nem üzemszerű az öngyulladós motorral ellátott autó, még akkor sem, ha dízel üzemű. Másrészt a Lagunáért 480 ezer forintot fizetett, ami miatt jogosan helyezkedett arra az álláspontra, miszerint legalább annyi is jár vissza, ha már az elszenvedett károkról van szó.
Közös nevező híján olvasónk bíróságra vitte az ügyet, onnan viszont rövid úton lepattant, az ítészek elutasították a keresetét. Na, így menjen az ember bíróságra! - gondolhatnánk. Olvasónk azonban nem adta fel ilyen könnyen, felkeresett egy ilyen ügyekben jártas ügyvédet, majd megtámadta a bíróság elutasító döntését. És milyen jól tette!
A másodfokú bíróság ugyanis egyáltalán nem osztotta az elsőfok jogi álláspontját, sőt! Arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság nagyon rossz fejezetnél csapta fel az enciklopédiát, és szamárságokat beszélt az ítélet indokolásában, így a teljes eljárás megismétlésére (újratárgyalására) utasította őket. Olvasónk itt már nemcsak reménykedett, de bizakodó is volt. Úgy érezte, volt értelme reklamálni és a bíróság helyre teszi majd az ügyét.
Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy ezen a ponton még semmi sem volt biztos
A megismételt eljárás önmagában nem garancia arra, hogy bármelyik félnek igazat is ad majd a bíróság. Ekkor még nagyban függött az ügy kimenetele a kötelezően bevonandó gépjármű igazságügyi szakértő jövőbeni szakvéleményétől. A logika azt diktálta volna, hogy a kereskedő kezdeményezi majd a szakértői vélemény beszerzését, az abban foglaltak alapján pedig a bíróság el tudja majd dönteni, hogy a kereskedés kimentheti-e magát a helytállási kötelezettsége (szavatosság) alól.
A peres eljárásoknak azonban van egy olyan sajátosságuk, hogy - a gyorsaság, a hatékonyság és a pergazdaságosság elvei mentén - az eljárás bármely szakaszában köthetnek a felek úgynevezett perbeli egyezséget. Ennek kifejezett célja pedig nem más, mint a jogvita rövidre zárása. Nyilván akkor releváns egy ilyen megoldás, amikor valamelyik fél belátja: ebben a jogvitában már csak veszíteni tud. Ha pedig ez a helyzet, érdemes minél fájdalommentesebbé tenni az eseményt. Olvasónk esetében is erre a döntésre jutott a kereskedő a (megismételt) tárgyalás érdemi megkezdése előtt.
Egyezség? Egyezség! De milyen?
Szavatossági jogvitában a felek háromféleképpen is meg tudnak egyezni.
Közös megegyezés. Ez az az eset, amikor a vevő és az eladó anélkül jutnak dűlőre, hogy külső vitarendező fórumot vennének igénybe. A pórul járt vevő ilyenkor bejelenti a panaszát a kereskedő felé, aki megpróbálja azt érdemben és azonnal orvosolni. Például azzal, hogy megjavíttatja az autót a saját vagy szerződött partnere műhelyében, a költségeket pedig vagy teljes egészében vállalja, vagy megosztja a fogyasztóval. De ide tartozik az a megoldás is, amikor szó nélkül visszavásárolja az autót (eredeti állapot helyreállítása), vagy amikor a vételár egy részét visszaadja a vevőnek.
Peren kívüli egyezség. Ennél a megoldásnál már némileg eszkalálódott a jogvita, a felek közös megegyezése híján a vevő formális, úgynevezett "nemperes eljárásban" kezdeményez jogvitát a kereskedővel szemben, de bíróság elé még nem viszi az ügyet. Tipikus esete ennek a Regionális Békéltető Testületek előtti eljárás, amelynek célja a felek közötti egyezség létrehozása anélkül, hogy komoly peres- és ügyvédi költségekbe bonyolódnának a vitás felek. Ilyen megoldás még az ügyvéd, vagy a hivatalos mediátor (közvetítő) bevonásával kötött egyezség is. Vagyis - tipikusan - minden olyan egyezség peren kívüli, amelyet nem előzött meg bírósági peres eljárás.
Perbeli egyezség. Ha már bírósági szintre emelkedett az elszámolási jellegű jogvita, a felek akkor is dönthetnek úgy, hogy inkább egymás közt rendezik a dolgot. Erre két módjuk is adódik.
- Amennyiben úgy döntenek, hogy nem kívánják a már elindított polgári pert tovább folytatni, akkor egy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodást köthetnek és kérhetik a bíróságtól az eljárás megszüntetését. Ilyenkor a bíróság nem vizsgálódik tovább.
- De akár bevonhatják az eljáró bírót is és kérhetik az egyezségük bírósági jóváhagyását. A bíróság ilyenkor megvizsgálja a felek megállapodását, és amennyiben jogszabálykonformnak ítéli meg, végzés formájában jóváhagyja azt, az eljárást pedig lezárja.
A bíróság által jóváhagyott egyezség annyiban több a felek között létrejött peren kívüli megállapodásnál, hogy ugyanaz a hatálya, mint a peres eljárást lezáró ítéletnek
Vagyis a bíróság által jóváhagyott egyezséghez is ugyanazok a joghatások fűződnek, mintha az adott ügyben a bíróság járt volna el érdemben. Például, ha a kereskedő mégsem fizet annak ellenére, hogy azt az egyezségben vállalta, az autósnak nem kell újra pert indítania, csak a jogos követelés végrehajtását kell kezdeményeznie.
Olvasónk következetesen végigvitte az ügyet, a kereskedő pedig még időben belátta, hogy ebben a helyzetben jobb lett volna már korábban megegyezni a pórul járt fogyasztóval. Ha pedig már úgy alakult, hogy a jogvita kezdeti szakaszában ez nem sikerült, célszerű volt még azelőtt egyezségre jutni, hogy a bíróság mondja ki a végső verdiktet.
Komoly tanulópénz volt ez mindkét félnek
Olvasónk azt tapasztalta meg, hogy az igazáért akkor is érdemes kiállni, ha a másik fél erőfölényben van üzleti és jogi szempontból, a fogyasztóvédelmi szabályok pedig nem csak dísznek vannak a jogszabályban. Végül nemcsak a teljes vételár (480 ezer forint) térült meg, hanem az ügyvédi és eljárási költségek terhe is lekerült olvasónk válláról.
A kereskedő oldaláról viszont drága buli volt ez a tanulótúra. Az autós panaszának orvoslása csak 480 ezer forintba került volna két évvel korábban. Végül viszont cirka 1,3 milliós lett a végső számla, a kiégett roncs pedig már nem sokat ér, így azzal sem lesz előrébb, ha fizikailag visszaveszi azt olvasónktól.
Tanulság? Kereskedőként a fogyasztóvédelmi panaszokat akkor is komolyan kell venni, ha filléres autók vásárlóitól érkezik. Vásárlóként pedig akkor is érdemes beleállni a helyzetbe, ha bagatell összegű az autó. Mert ezt a játékot elvi szinten játsszák, a piszkos anyagiak csak másodlagosak. Az pedig nem irreális elvárás a fogyasztó részéről, hogy a frissen vásárolt használt autó rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban legyen és ne gyulladjon ki random módon.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
