Vitatnád a gyorshajtási fotókon szereplő adatokat? Kösd fel a gatyád!
Általános tévhit, hogy a rendőrségi traffipaxok abból az öt fotóból számítják ki a gyorshajtó sebességét, amelyet végül az autóssal is megoszt a hatóság. A valóság ennél lényegesen összetettebb, ami miatt a fellebbezés sem olyan egyszerű.
A magyar autósok élen járnak a tempós közlekedésben, ami nemcsak a baleseti statisztikákban köszön vissza, de kellemetlen meglepetéseket is okoz sok közlekedőnek, gyorshajtási bírságok formájában. Gyakori kérdés, hogy miként vitathatja az egyszeri autós az ilyen határozatokat, a válasz azonban nem túl kedvező.
Olvasónk lakott területen kívül hajtott autójával, 90 km/h körüli sebességgel közelített meg egy 60-as táblával védett kereszteződést. A környéket és annak balesetveszélyes jellegét korábbi személyes tapasztalatai nyomán jól ismeri, elmondása szerint most is lassított a sebességkorlátozó tábla előtt. A rendőrségtől mégis bírságot hozott neki a postás, a papírok szerint a 60-as tábla után is 88 km/h-ás sebességgel hajtott. Olvasónk szerint azonban ez kizárt, ezért fellebbezett a döntés ellen. Ehhez minden joga megvan.
Jogorvoslati lehetőségek közigazgatási bírság esetén (gyorshajtás) - Rendőrség tájékoztatója
"Akit jogsértés miatt bírsággal sújtanak, az arról szóló hatósági döntésben részletes tájékoztatást kap jogairól és kötelezettségeiről, így az őt megillető jogorvoslati lehetőségekről is.
Az objektív felelősség hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárások során az ügyfél a határozat kézhezvételét követő nyolc napon belül bizonyítási indítványt terjeszthet elő. Amennyiben a rendelkezésére álló határidőn belül az ügyfél nem él a bizonyítási indítvány előterjesztésének lehetőségével, úgy a határidő lejártát követő naptól beállnak a kézbesítéshez fűződő jogkövetkezmények, a határozat ezen a napon tekintendő közöltnek.
A határozat közlésétől számított tizenöt napon belül az ügyfélnek lehetősége van még fellebbezést előterjeszteni."
Fontos tudni, hogy a fellebbezés elbírálását követően lehet csak bírósághoz fordulni!
De mivel támaszthatja alá az álláspontját, és miként tudná megcáfolni a rendőrségi határozat számításait?
Adná magát, hogy az autóban üzemelő, GPS- és sebességadatokat is rögzítő fedélzeti kamera lesz majd a segítségére, ez azonban valójában szóba sem jöhet. Azért, mert a polgári felhasználásra szánt dashcamek semmiféle - hatóság által elfogadott - hitelesítéssel nem rendelkeznek, így arra sem alkalmasak, hogy a rendőrség által használt (bevizsgált és hitelesített) kamerák által rögzített tényeket cáfolja vele az autós.
A másik - logikus - megoldás az új autókban tavaly nyár óta kötelezően jelenlévő "feketedoboz". Az úgynevezett eseményadat-rögzítő berendezést (EDR) azonban nem erre találták ki, a felhasználó pedig hozzá sem tud férni az ott tárolt adatokhoz, ahhoz csak a hatóságoknak és a gépjármű igazságügyi szakértőknek van jogosultsága. Így ez sem jöhet szóba egy mezei fellebbezésnél, maximum a bíróság előtt lehet érvelni vele.
Odáig viszont a legritkább esetben jutnak el ezek az ügyek. A rendőrség korábbi hivatalos tájékoztatása szerint
A sikerességi ráta autós oldalról tehát a béka segge alatt van. Ennek oka, hogy a traffipaxok működési elve a távolságmérésen alapszik, amelyet meghatározott időközönként végez a készülék. Gyorshajtás észlelése esetén a készülékek automatikusan lépnek működésbe, másodpercenként pedig legalább harminc fotót rögzítenek, amelyek közül kiválasztják azt, amelyen a legnagyobb mért sebesség szerepel.
Ez az oka annak is, hogy rendre csak egy felvételen szerepel a sebességadat, a többin viszont nem
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az autós által is megismerhető öt felvételen a távolságadatok egész méterekben, az időpontok viszont tizedmásodperces pontossággal kerülnek rögzítésre. Mindeközben a traffipax tizedméteres, és ezredmásodperces pontossággal mér és kalkulál. És ha ez még nem lenne elég, az autós számára online elérhető fényképeken szereplő számok kerekített értékek.
Az autós a fotókból sosem fogja tudni kiszámolni a valós, traffi által rögzített adatokat, így pedig a tények tekintetében sem kerül vitapozícióba
Tehát a traffi nem a fotókon rögzített számokból dolgozik, hanem az általa megállapított távolság- és időadatokból, amelyeket végül az autós számára is emészthető és értelmezhető formában köp ki magából. Azok alapulvételével viszont nem lehet a mérés pontosságát megcáfolni. Ahhoz az egész – zárt láncolatú – sorozatfelvétel szükséges, a hozzá tartozó tizedméteres és ezredmásodperces lebontású adatállománnyal együtt. Az pedig csak a bíróságon válhat az autós számára is megismerhetővé, ahol a sikerráta 2-5 százalék közötti.
Nem olvasónk az első, akinek eszébe jutott vitatni a rendőrség által megküldött öt fotón szereplő tényeket/adatokat a fentiekre hivatkozással, a kérdés már a Kúriát is megjárta. Ott sem az autósoknak kedvezett a széljárás, a legfelsőbb bírói fórum szerint "a jogszabály nem tartalmaz olyan előírást, amely attól tenné függővé a bírság kiszabását, hogy az ellenőrző berendezés által rögzített felvétel legalább 15 másodpercnyi időtartamú legyen. A Kúria álláspontja szerint (...) egyetlen fényképfelvétel is elegendő a szabályszegés dokumentálására."
Sajnos az a tapasztalat, hogy a gyorshajtás miatt kirótt közigazgatási bírság egyetlen valódi ellenszere a lassabb hajtás. Aki pedig vitatná a bírság jogosságát, annak alaposan fel kell kötnie a gatyáját.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
