Jártam én már Lappföldön, a Skoda Octavia 4x4 bemutatóján. Lappföld tud valamit, mert bár eddig a lappok fő nemzeti kincse a rénszarvas volt, most e mellé felzárkózott a hideg is. A Skoda a Lappföld Finnországba átnyúló részén tesztel, a BMW a svéd Lappföldön, Arjeplogban.
Mit keres a BMW a sarkkörnél? Aki utoljára a hatalmas BMW-kampányt
látta – arról szólt, mennyire okos dolog a hátsó kerekeket hajtani –
kicsit le van maradva.
A BMW ugyanis időközben meglátta a fényt. Összkerékhajtás! Volt
már régen is összkerekes BMW, 1985-ben a 325 ix, de az inkább még csak
egy kósza kísérlet volt, hiányzott mögüle a trend.
Hogy miért vártak mostanáig a 4x4-es tömegtermeléssel, nagy
kérdés, hiszen az európai luxuspiac nagy részén eddig is kemény telek
voltak, és a hó BMW-vel szívás. Főleg, ha valaki a családját fuvarozná,
és nem esti csapatásra indul a visegrádi szerpentinre leharcolt,
hűséges játszóautójával.
Mostanra viszont divat lett az összkerék, ami ugyanolyan nehezen
indokolható, mint az, hogy
miként jön divatba a lambadaszoknya, a bokszolócipő vagy a
westerncsizma. Érdemi klímaváltozást nem érezni, de valószínűleg, ha
már az ezredforduló a nagy SUV-ébredés időszaka volt, szélesebb körben
is elterjedhetett, milyen jó is a 4x4, akár klasszikus szedánba vagy
kombiba is.
A BMW mindkét divathullámot sikeresen lovagolta meg. Lett a nagy
X5-ös, aztán van
kompakt SUV-ja is, és az
X3-as után az
xDrive
néven szabadalmaztatott összkerékhajtási rendszer átszivárgott a
sima 5-ösbe, és
már a 3-asba is. A sajtótájékoztatón a kanadai kollégát erősen
firtatták, lesz-e összkerekes 7-es is, de csak értetlen hümmögés volt a
válasz. Titok? Vagy ők se tudják?
4x4-ben odáig vitte a BMW, hogy
a prémium szegmens első számú összkerekes gyártója lett. Persze,
az embernek mindig meg kell találnia a megfelelő vetélytársakat, hogy
első lehesen, de a tény, az tény. 2005-ben több mint 1,1 millió
összkerékhajtású autót adott el. Az alpesi régióban, úgymint
Olaszország, Ausztria és Svájc megfelelő területei, sokkal több
összkerekes BMW-t adnak el, itt kombi 530d-ből 80 százalékban fogyott a
4x4-es változat. A prémium szegmensben komolyan veszik a fejlesztést,
ahhoz pedig kell egy állandó sarkköri létesítmény.
Arjeplogban, a sarkkörtől 56 kilométerre délre például
novembertől áprilisig lehet befagyott tavakon tesztelni. Érdeklődtem
egy lapp részarvastartótól, ő is megerősítette, hogy a tavak májusban
kezdenek felolvadni. Áprilisig vagy egy méter vastag a jég, még a
kamionokat is elbírja.
Téli körülmények az Alpokban is elérhetők – bár fogalmam sincs,
konkrétan hogyan és mit tesztelnek, mert mérnökök még nincsenek
Arjeplogban –, de a teszteléshez fontos, hogy hosszasan egyenletes
legyen a hőmérséklet. Ezért az Alpokban gyakran éjszaka tesztelnek,
mert ott nagyobb a nappali hőingadozás. Itt Arjeplogban tényleg nem
vész; hiába süt a nap, reggeltől estig, nagyjából konstans a -6, -7
fok. A népsűrűség kicsi, 3300 lakos belgiumnyi területen, nem fog
kiborulni a szomszéd az egész napos motorhangtól, gumisurrogástól.
16 millió euró, tíz hónap építkezés,
3,2 kilométernyi fűtött pálya, hogy legyen mindig száraz aszfalt, és
1,8 kilométernyi hűtött. Hogy a jég tovább tartson, meg hogy
könnyebb legyen a féloldalasan jeges, diffizárpróbáló útfelület
előállítása. Meg külön nagy közúti jégkockák az osztómű elölről hátra,
hátulról előre osztogatásának teszteléséhez.
Jókora hangárok több mint negyven autónak gázelszívókkal, hogy
lehessen odabent motort melegíteni, meg a finomhangoláshoz járatni.
Saját benzinkút, mosó és a BMW hidrogénhajtás-programjához való
töltőállomás adja nekik a komfortérzetet.
Fogalmam sincs persze, miért pont most, március 20-án adták át,
hiszen maguk a mérnökök csak ősszel jönnek, addig
csak üres laptopdokkolókat látni a kihalt irodákban. A nagy
nemzetközi bemutatót még értem, hiszen most Kanadától Oroszországig
híre megy az új tesztközpontnak, ahol a BMW
összkerékhajtást tesztel, ami a tudat alól észrevétlen
beszüremkedve és a pszichén elhatalmasodva bizonyos idő után BMW
xDrive-janicsárt farag a gyanútlan prémiumvásárlóból.
Más értelme nem volt. Na jó, persze, volt, mert naphosszat csapatni
befagyott tavak jegén nagy öröm, de én nem egészen erre számítottam.
Szerettem volna valami igazi, tudálékos mérnökdumát hallgatni a
teztelés folyamatáról. Hogy de most tényleg, kimegyünk, csapatunk,
aztán azt mondom, Günther, ez az X3-as tolja az orrát, ja?
– Hmm – mondja Günther, behúzunk a hangárba, a fedélzeti laptop
adatait áttolja a központi szerverre, tán Münchenbe is megy email.
Aztán grafikonok futnak, meg számoszlopok, amikből egy kukkot sem értek
húsz perc magyarázat után sem.
– Wie denkst du, Uli? – kérdi egyik szaki a másikat, és lassan
rájönnek, hogy a hátsó multilink felfüggesztésből a Z elülső szárát
lejjebb kéne hebrákolni, az ESP, bocsánat, DTC később kezdjen az
ívkülső első kerék fékezgetéséhez, és az a zavaros hogyishíjják, az
osztómű meg... legyen alumíniumból.
Mindezt meg is reszelik, és uramfia, másnap már sportosabban is
fordul a Bimmer a Kakel-tó méteres jegén. Na,
ezt történetesen bebuktam. Sehol egy fia mérnök, csak néhány
BMW-instruktőr, meg a három lapp a tó jegén, rénszarvas szánnal viszik
egy kört azokat, akik belefáradtak a csapatásba. Meg egy svéd csaj, aki
nem látszik ki a bundás cuccokból, és kutyaszános utaztatást végez.
A lappok 30–35 ezren vannak, és a magyar himnusz depressziós
felhangjait akkor érzem különösen túlzónak, ha ilyen kis népek
történelméről olvasok. A lappok
sose voltak államalkotó nemzet, hiszen arra bóklásztak, amerre a
rének, úgy meg nem nagyon lehet nyilvántartani, adót szedni. A
skandináv országok az 1800-as évek második felében lassan meghúzták
egymás között a határokat, és szétszakadt az amúgy is laza felépítésű
nemzettest, még az oroszoknak is jutott vagy kétezer lapp.
Mindez erőszakos térítéssel járt együtt, a fabálványok
lerombolásával, az ősi dalok, a jojkák betiltásával, a varázsdobok
eltüzelésével, és persze a lappok lenézésével.
Az önéletrajzi ihletésű lapp novellák olyasmikről szólnak, hogy
„és akkor a falusi iskolában a svéd gyerekek szülei tubákot fújtak a
szemembe, és lapp ördögnek csúfoltak”. A lappoknak azóta azért jobb az
életük, de a művelt lappok mindig kiborulnak, ha arra gondolnak, hogy
népük nagy része folklórcsodabogárként szórakoztatja a turistákat.
A rénszarvasok gondozói tényleges lappok, érdemes lett volna
lefotózni, milyen arcot vágtak, amikor megjegyeztem, hogy így hangzásra
hasonlít a nyelvük a finnre. Nem örültek, így azzal próbáltam
vigasztalni őket, hogy mi is finn nyelvrokonok vagyunk. Nyilván úgy
vélik, hogy az meg a mi bajunk.
Viszont arra büszke vagyok, hogy minket kérdeztek meg, beülhetnek-e
egy autós csapatásra, pedig a többiek nem is finnezték le őket.
Miközben Benji szépeket driftelt, kifaggattam az idősebb pásztort olyan
kardinális kérdésekről, hogy pl. sok-e nyaranta a szúnyog
(rettenetesen), és hogy mit tesznek ellenük.
Ő konkrétan felhajtja a rén komákat a hegyekbe, ott fúj a szél,
ami rossz a szúnyognak, mert elviszi.
„És itt lakik, Arjeplogban?” – próbáltam elmélyíteni
barátságunkat, közben Benji, aki Nyomi barátjával fiatal korában
töbször is megkörzőzte a Clark Ádám teret, ezt a mutatványt a tó jegén
is látványos dinamikával ismételte meg. „Nem, húsz kilométerre,
Jokkmokkban.” „Benji, hallod, Jokkmokk!” Bizony, ez a helynév ismerős
volt egy novellából. Arról szólt, hogy a lappok kis híján megölik a
jokkmokki plébánost. Mondom is ezt új barátomnak, de vagy nem olvasta,
vagy kicsit kényes téma.
A magyar nyelven hozzférhető lapp szépirodalomban épp az a jó, hogy
az írók többsége első generációs írástudó.
Nem cifrázzák a sztorit, csak leírják, ami velük vagy a
családjukkal megesett, és ez az időnként kicsit keserű
jegyzőkönyvstílus nagyon erős tud lenni. Állítólag Kosztolányi Dezső
rajongott a lapp irodalomért.
Megvizsgáltam továbbá a fiatalabbik lapp srác kését, mert a lapp
kések legendásak, de a szögletes, finnugoros díszítésű rénbőr-agancs
tokon kívül nem tűntek túl extrának. Bár a csávó övéről három is
lógott.
Az egyik a nem sajnálom, hulladék penge, a másik az enyhén
rongált hegyű, de bizonyos műveletekre még alkalmas, a harmadik a
beretva. Nyilván azzal vágja be a hüvelykujját, ha a lapp ősvallás
szellemében fabálványt farag fenyőből, és vérrel szenteli meg.
Hát, nagyjából ennyit tudtam meg a lapp életmódról, azon kívül, hogy
a kanadai szakíróra száz euró körüli összegért sóztak egy nem túl új
állapotú rénszarvasbőrt (amiből az avidsjauri reptéren nagyon
szépeket is lehetett kapni). Lapp rokonaink pedig megtudták, hogy a
magyarok sík hülyék, fél óráig képesek vakargatni a rénszarvas
lapockáját, valamint Benji közveszélyes drifter.
A gyári autótesztelés, finomhangolás konkrét bemutatása tehát
elmaradt, bár a BMW errefelé már vagy harminc éve tesztelget. És most
már természetesen
a Minik és a Rollsok is itt kapják meg a hideg égövi kiképzést.
Túl az örömön, hogy órákig csúszkálhatunk erős, összkerekes autókkal
jégen, sajnos sok szakmait nem tudok mondani.
Az xDrive képes arra, hogy a
két jobb vagy bal oldali kerékkel tükörjégen, 20 százalékos
emelkedőn is elinduljon. Az elektronika HDC üzemmódban hasonlóan
meredek tükörjégen hozza le az autót úgy, hogy csak kormányozni kell,
kézi váltóst üresben.
Elég jól elrajtolhatunk akkor is,
ha a két első vagy a két hátsó kerekünk jégen áll, és mert a DTC
és az xDrive komplett rendszerként ICM-et alkot, amiben blablabla
blablabla; magyarul marha jókat csapathatunk a jégen, de fogalmunk
sincs, mit tud egy összkerekes BMW egy Mercedes 4Matikhoz, Subaruhoz,
Mitsubishihez képest.
Önmagában mindenesetre nem rossz. Egy összkerekes BMW-vel elvileg
jobban, sportosabban lehet csapatni, mint egy Audi Quattróval, mert az
osztómű alapban többet küld a hátsó kerekekre, 40:60, ez az állapot
Audiban csak szélsőségesebb körülmények között áll elő. Ugyanakkor
lehet, hogy versenypályán az unalmas a gyorsabb, ráadásul
unatkoztam én már Audi RS4-ben , ami alapjában rengette meg Subaru-monoteizmusonat.
Összehozhatnánk persze egyszer valami nagy összehasonlító tesztet,
de persze képtelenség, hogy azonos teljesítményű, tömegű és váltójú
tesztautókat szerezzünk. Úgyhogy tán sose fogjuk megtudni,
ki a fasza gyerek a prémium 4x4 piacon. Egyébként meg hiába küld
az xDrive alapban 60 százalék nyomatékot hátra, az általunk tesztelt
X3-as, 5-ös és 3-as egyaránt képes volt nyomasztóan alulkormányozottnak
tűnni: hiába tapostuk ki a belét, orral sodródott kifelé a lapp
kávésátor irányába.
Persze az is lehet, hogy messze ez a legsportosabb és
legbiztonságosabb, de akkor kéne mellé valami Merci meg Audi
összehasonlítási alapnak. Így csak azt mondhatom, hogy
remekül éreztük magunkat, jó volt a kaja, a lappföldi klíma
csoda, a lappok a föld sója, nagyot állatkodtunk a jégen, és fogalmam
sincs, jobb-e az xDrive, mint bármi más.
Sajtógaléria
Aki további részletekre kíváncsi, ne
hagyja ki sajtófotó-galériánkat.
Kattintson ide!
