Vegyünk-e autót nőktől?

2008.10.28. 08:00

Autót hölgytulajdonostól - közkedvelt mondat a használtautó-hirdetésekben. Azt igyekeznek sugallni vele, hogy a kérdéses jármű évente négyezer kilométert futott, azt is egyetlen útvonalon, a garázs meg a hipermarket között, nap nem égette, szél nem fútta, eső nem áztatta, viszont folyton folyvást takarították, patikatiszta állapotban tartották.

Biztos, hogy vannak ilyen autók is, de én most olyat mutatok, amin jól látható - ha szabad azt mondani -: jellegzetes nyomokat hagyott a női tulajdonlás és használat. Mielőtt a TotalCar nőnemű olvasói hímsovinizmussal vádolnának, és azt követelnék, hogy az egyetlen, mindig nálam lévő szerszámomnál fogva akasszanak ki egy nagyobb használtautó-kereskedés kapujára, előrebocsátom, hogy nagyon sok ügyes, okos, gyönyörű nőt ismerek, akik férfiakat megszégyenítően jól, rátermetten és talpraesetten vezetik gépkocsijukat - ez a szegény pont nem ilyeneket fogott ki. Bizony, nem születhet minden jármű az élet napos oldalára.

Vizsgálódásunk alanya tízéves Daewoo Matiz - szeretni való, formás városi kisautó, amiben az okos térkihasználásnak köszönhetően szinte már komfortosan utazhat négy ember, és még elfogadható csomagtér is található mögöttük. A műszerfal egyszerű, de aranyos, az első ülések egészen kényelmesek, a nyolcszáz köbcentis, ötvenkét lóerős motorocska hozza, ami tőle várható. A gyári hangszórók vacakul szólnak - de hát melyik miniben nem? Régebben vezettem ilyet pár hétig, komolyan mondom, egészen megkedveltem, még becenevet is adtam neki: nagy szemeire és orrformájára tekintettel elneveztem Guppinak.

Ezt a fehér guppit is szerették, nem is hajtották nagyon, inkább csak furcsán. De menjünk sorjában! Az első tulajdonos kiléte homályba vész, annyit tudni róla, hogy ő is hölgy volt. A kis Matizt néhány apró karcolással, de méltányos áron adta tovább - az csak később derült ki, hogy a jobb első ajtót valamikor megnyomta. Szerencsére szépen javították, így a második tulajdonosnak, egy nyugdíjas hölgynek fel se tűnt, a szerelők szóltak neki. Ő pont úgy használta a kicsikét, ahogy a közhelyszótárban megírták: tíz-húsz kilométeres utakat tett meg vele, vásárolt, rokonokat látogatott, idős édesanyját hordta kórházba.

Míg egyszercsak gejzírként elő nem tört a motorból a tűzforró hűtővíz. A hibát természetesen nem szakszervizben javították, mert az egy nyugdíjasnak drága. Ez még nem is lenne baj, mindnyájan ismerünk szerelőket, akik sokkal jobban dolgoznak a szakszervizek átlagánál. Hát, ez a szerelő nem ilyen volt. Közben a felületi sérülések, karcok szinte észrevétlenül szaporodtak, mint kulcsos gyerek térdén a plezúr a nyári vakáció alatt. Hol a garázsajtó volt útban, hol valamelyik parkoló autó.

Egyik sérülés sem volt komoly, így a kis guppi szorgalmasan rótta köreit a bolt és a lakás között, egészen míg az idős hölgytől egy ifjú hölgyhöz, az unokához nem került. Megváltozott ekkor a Matiz élete: alapos takarítással eltávolították belőle a kárpitokba ülepedett port és a csomagtérbe ömlött gulyásleves maradékait, és egy módszeres külső mosás után mindenki rácsodálkozott, milyen szép fehér. Gondos szerelők orvosolták az észrevétlenül felgyűlt bajokat: felújították a fékrendszert, beállították a kuplungot, gyertyát cseréltek, behangolták a gyújtást, kicserélték a folyadékokat, hogy a kis hölgy üzembiztosan autózhasson. Már-már azt hihette szegény guppi, új élete szebb lesz a réginél, de némiképp csalódnia kellett.

A kis hölgy ugyanis friss jogsival ült a kormány mögé, és ez az állapot általában nem marad következmények nélkül. A leányka arcán boldog mosollyal száguldozott az országutakon, ám ráncokba szaladt a homloka, ha tolatva kellett szűk helyekre beállni, vagy onnan kiállni. Az első parkolói koccanását észre sem vette - legalábbis ezt állította, amikor a szigorú szemöldökű szülők a bal hátsó sarkot díszítő benyomódás okát firtatták. A pár hét múlva a bal hátsó ajtón mutatkozó következő horpadást azzal magyarázta, hogy tele volt mind a két keze szatyrokkal, ezért lábbal rúgta be az ajtót, ahogy a filmekben látta. Idősödő, szívgyenge apja hosszan ordított ekkor, és idegességében többször körbeszaladta a kertet, amit pedig az orvos szigorúan megtiltott.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.