Fék rendben?

Az ellenőrök nyolcórás műszakban dolgoznak, mindig napközben, általában kilenc órai rajttal. Ez azonban közel sem nyolcórányi megfeszített fékpadozást jelent. Kivonulással, telepítéssel, összecsomagolással, hazatéréssel általában elmegy egy-két óra, marad tehát úgy hat óra az effektív munkára. Az adminisztráció sem csekély, még akkor sem, ha nem találnak problémát a megállított autón. Egy munkanap tehát mindössze tíz-tizenkét autó ellenőrzésére van idő. Esőben nem tudnak dolgozni, a mérőpad és a segédkütyük nem szeretik a vizet. A rossz idő nemcsak parasztünnep, de közlekedésiellenőr-ünnep is. Az éves előírt, elvárt teljesítmény ezer autó bemérése, ez azért viszonylag kényelmes munkatempóban is összejön.

Egyelőre öt ilyen autó dolgozik. Pest megye mellett van még Komárom-Esztergomban is egy, Budapesten pár, meg még valahol máshol is, talán Bács-Kiskunban, de erre nem emlékszem. A műszereket évente hivatalosan hitelesítik. Aztán van még öt darab, Volvo kamionok platójára telepített, egyenként hetvenmilliós nagytesó is Magyarországon, teherautók ellenőrzésére. A negyventonnás, megrakott kamion is rá tud állni, szép lehet.

A zöld mellényes urak hatósági jogkörrel felruházott személyek, tehát kötelesek vagyunk megállni, ha intenek, és csinálni, amit mondanak. Nem rendőrök, a munkakör rendőrsulihoz nem, csak műszaki végzettséghez van kötve, a mérőkocsi használatára rövid tréningen képzik ki a felügyelet dolgozóit.

Az ellenőrök nem válogatás nélkül intik le a kocsikat, csak a vélhetőleg problémás autókra vadásznak. Tapasztalatuk szerint két csoport a legnyűgösebb: az egyik a még átadáskor kapott, 4-5 évre kiadott műszaki vizsgával futó kocsik, amikkel a tulaj nem foglalkozik, fékjét sohasem ellenőriztette, hiszen "új az még". A másik csoport az öreg, leharcolt autók, egy harmincéves Zsigulinál, ugye, elég valószínű, hogy nincs minden rendben. A fékteszt gyakran sikeres, a leállított autók 40-45%-án találnak hibát. És persze ott van még a füstgázelemzés is.

Miután megkérdeztem, amire kíváncsi voltam, az ellenőrök újra munkához látnak, én meg nekiállok fotózni, mert a zsigulis élményt, a személyes kínzatást elmulasztottam dokumentálni. Komótosan kiballagnak a hatos út melletti parkoló bejáratáig, elengednek pár kamiont - a fékpad tengelyenként két tonnáig terhelhető -, elengednek egy új A3-as Audit, egy Mégane CC-t, egy új Cliót, aztán eljön az ő idejük. Egy szemre 8-10 éves, itt-ott rozsdafoltos platós Ford Transitot intenek ki a forgalomból.

- Van, aki nem áll meg?
- Nem, nem jellemző.
- De volt már ilyen?
- Persze.
- Ilyenkor mit csináltok, bánatosan néztek utána?
- Nem, rendszám alapján feljelentést teszünk, hogy az autó elmenekült a hatósági (ne feledd, hatóság vagyunk!) ellenőrzés elöl, a rendőrség felkutatja, és eljárást indít ellene. Egyébként minden reggel, amikor kivonulunk, beszólunk a területileg érintett rendőrkapitányságra, hogy ha tudnak, esetleg küldjenek pár rendőrt, akikkel együtt tudunk dolgozni. Általában küldenek is.

Most nem küldtek, de nem is kellett. Papírok rendben, a menetlevélen van valami kis hiányosság, azt a sofőr még ingyen korrigálhatja. A transitos nem mutat indulatokat, egykedvűen veszi tudomásul a kontrollt, profi sofőr, nem a saját autójával, mit veszíthet? Mint kiderül, még annyit se. A Transit tökéletesen rendben van, világítás OK, üzemi fékek OK, kézifék OK, hellyel-közzel még a kormolás is befér a határérték alá, tehát a zöldkártya is jogosan lapul a forgalmi tokjában. Megkérdezem a sofőrt:

- Mit szólsz ehhez a dologhoz?
- Meg kell ezt mérni néha, a féket mindenféleképpen, ez nem kérdés. Szerintem jó, kell ez, így is sokan rohangálnak szar fékkel, aztán mi van, ha pont egy ilyen jön mögöttem, amikor meg kell állni?
- Az időveszteség nem idegesít?
- Nem, ez belefér, nézzék csak meg nyugodtan az autót.

Azért egy dolgot puszta jóindulatból csak szóvá tesznek az ellenőrök. A Transit jókora, vagy hatvancentis átmérőjű könyökcsöveket visz Százhalombattára, majd benzin, olaj, miegymás csörgedezik bennük. A csövek csak úgy, egymás mögé pakolva heverésznek a platón, egy spaniferrel illene lekötni őket, még ha a rakományrögzítést a magyar KRESZ nem is írja elő valami precízen.

Viszlát, a Transit mehet, a 60 százalékba került. Várok még egy kicsit, hátha lesz egy sikeres vadászat is. Az ellenőrök ismét kiballagnak, megint elengednek pár új, láthatóan egészséges autót, majd nagy meglepetésemre egy elég lepukkant Renault 11-est is, de amikor a Renault elhaladta után kilépnek az aszfaltra, meglátom, mi miatt adták fel a zsákmányt. Még ígéretesebb préda érkezik.

A rettenetesen rozsdás, ütött-kopott kis kék terepjáró egy dízelmotoros Daihatsu F50, korai Toyota LandCruiserek klónja. Eddig azt sem tudtam, hogy ilyen egyáltalán létezik, sőt fut a magyar utakon. Aztán egyre inkább kezd úgy tűnni, hogy egy darabig ez sem futkorászik majd.

Világítás OK, ezzel nincs hiba. Kézifék egyáltalán nincs, a kar szabadon mozog kilencven fokos állásig. Ez már eleve nem sok jót jelent. A hátsó fékről a tulaj is azt mondja, nem lenne meglepve, ha nem lenne tökéletes. Nem is az, a két oldal fékhatása közötti eltérés 42%. A koromról, füstölésről ne is beszéljünk.

Ilyenkor az ellenőrök jóindulatára van bízva, továbbengedik-e az autót. Békésben állítólag sokkal hamarabb elveszik a forgalmit, itt Pest megyében, ha nem kirívóan rossz a fék, általában továbbmehet az ügyfél. Az ellenőrök csak egy esetre emlékeztek (Dabason egy kocsin mind a négy fék rossz volt, kézifék semmi, lógott a futómű), amikor azt mondták az autósnak, hívjon trélert.

A Zsigulink ennél azért jobb állapotban van. Nyolcvanezerért vettük pár hónapja, most több mint hetvenezret költöttünk rá a kényszervizsga előtt. Kormányműcsere, hátsó fékek cseréje, új kézifékkötelek, meg még jó pár apróság. És ez még egy egész jó állapotú Zsiga.

Ma megy vizsgázni. Drukkoljanak neki!