A nyolcvanas és kilencvenes években az újkori autótuning egy többnyire illegális szubkultúra volt. Az építők szembe mentek a hatóságokkal az átalakítások túlzott mértékével, majd pedig összetűzésbe keveredtek a rendőrséggel is a viselkedésükkel. Hatalmas üvegszálas spoilerek, hülye színek, még hülyébb matricák, minden nyílásból tüsszögő nitró és neonfény. Ma már vicces, de az akkori Amerikában a legkeményebb arcok feszítettek ezek mellett a szörnyek mellett. És valószínűleg csak néhány rendőrségi akta formájában maradt volna fenn ez a szubkultúra, ha 2001-ben nem jelenik meg a Halálos iramban című film. De akkor szinte nem volt fiatal fiú, aki ne akart volna egyet az ufózöldben és kacsaláb-narancssárgában pompázó – főleg japán – autók közül. Egy volt közülük Kucsora Zsolti is. Ám míg a legtöbben fenti vágyaikat a Trabantjuk átfaragásában élték ki (kétes sikerrel), addig ő eltökélte, hogy megszerzi a film első jeleneteiben feltűnő Mitsubishi Eclipse-et. Hogy vágyát teljesítse, száműzte saját magát egy dunai hajóra, hogy összemosogassa a szükséges összeget.
Valamikor 2005 elején, két év robot után, egy teli bőröndnyi euróval leszállt a fedélzetről, hogy megvásárolja élete első autóját. Egy második generációs Eclipse került a garázsba, nem mellesleg 1995-ből, a gyártás első évéből, hasonlóan a filmbeli példányhoz. Sőt, rövid ideig Zsolti fejében az is megfordult, hogy ugyanolyanra építi át a narancssárga autót, mint amilyennel Brian O’Conner megpördült.
De ezt az ötletet hamar elvetette. Inkább az új évezred első évtizedében kialakuló, sokkal letisztultabb stílus fele kacsintgatott. Sokkal egyszerűbb, költséghatékonyabb és szebb is, mindössze egy jól kiválasztott felni, nagyon peres gumi és radikális ültetés szükséges a boldogsághoz.
Az újonnan beszerzett 18 colos felnigarnitúra mellé érkezett egy szett H&R rugó és hozzájuk négy Koni gátló. Az így létrejött 3 centis hasmagasság-csökkenést hunyorogva se nevezhetnénk radikálisnak, így a márkás cuccok helyét hamarosan egyedi gyártású coiloverek váltották fel. Így már 8 centivel került lejjebb az Eclipse hasa, ami egy fokkal szebb végeredményt produkált.
Miután széppé varázsolták az autót, Zsolti úgy érezte, hogy mégis vissza kellene térni a Halálos Iramban világához, és az abban látott negyedmérföldes gyorsuláshoz. De a kétliteres szívómotor 140 lóereje kevés volt a feladathoz. Még úgy is, hogy új gyertyákat, gyújtókábeleket és egy 60-as rozsdamentes kipufogórendszert pakolt az Eclipse-be.
Az Eclipse második generációját három motorral szerelték, a Zsoltié a leggyengébb ezek közül. E mellett a 2,4 literes szívó, valamint a kétliteres turbó közül lehetett választani. A legtöbb példányban az első kerekeket hajtja a motor, de lehetett összkerekesben is kérni. Zsolti a mai napig erősen gondolkozik a hajtás átalakításán.
Annak ellenére, hogy a száguldás nem vált mindennapossá, nem gond, ha az Eclipse meg tud állni nagyobb tempónál is. Vett egy pár Mitsubishi 3000GT féknyerget, amelyet némi esztergályosmunkával összeházasított egy Renault Clio GT tárcsájával.
A sikertelen gyorsulásokat követően maradtak a szépségversenyek, amelyeken sorra termelte a serlegeket az Ecplise. De mivel a parkolóban álldogálás egy idő után unalmas, így a következő lépés a hi-fi építése volt. Ezzel pedig végre felállhatott a dobogó legfelső fokára, hiszen egy év alatt szlovák bajnokká avatták. Később pedig sikeresen teljesített néhány versenyt az Európa bajnokságban is.
Ahol ennyire kevés elemből építik autójuk megjelenését, a legmeghatározóbb alkatrész, a felni. Így egy garnitúra igen hamar unalmassá tud válni, és persze szélességben, peremben, minőségben mindig van hova fejlődni. Zsoltinál is elérkezett az idő, hogy a korábbi szettet lerúgja, és a helyükre csavarozzon egy szett Artec Turbo P felnit elöl 8,5, hátul 9,5 col szélességben.
Az Eclipse egy lapos autó, amit a korábbi 8 centis ültetés még inkább azzá tett. De mindig elérkezik az a pont, amikor akármilyen alacsony, kevés. Egy bizonyos határ után ezt már csak légrugóval lehet fokozni, így Zsolti is az Air Ride mellett tette le a voksát. A végeredmény nagyjából fél centi az autó hasa és a föld között.
Mindaddig csak a fél csomagtartót foglalta el a mélynyomó, majd bekerült mellé a polírozott VIAIR kompresszor. Csak minőségi alkatrészekkel dolgoztak, hiszen igazán kellemetlen tud lenni, amikor a rendszer menet közben elereszti a levegőt, és minden összeül.
A látszat ellenére a beltér is viszonylag alapos átalakításon esett át. A japánok valamiért mindig is szerették a szürke anyagokat a beltérben, így ennek az Eclipse-nek is ilyen volt a műszerfala. Ám ez kicsit csúnyán öregszik, így Zsolti egy fekete szettre cserélte.
Eleinte egy kisebb sportkormány váltotta az eredetit, majd a Hangyász elkészültét követően tűnt csak fel neki, hogy a fa Nardi mennyire szépen mutat egy autóban. Az internetet túrva pedig arról is megbizonyosodott, hogy egy modern műszerfalhoz is passzol. Kétségtelen, hogy egy kortalan szépség, amelynél gyönyörűbb kiegészítőt aligha gyártottak autóhoz.
Szintén a neten akadt bele a japánok egyik kedvenc tárgyába, amely a látszat ellenére csak egy váltógomb. Hogy miért vonzódnak a japán férfiak a húsz centi körüli műanyag doronghoz, rejtély, de kétségtelen, hogy kevesen néznek be az autóba a nélkül, hogy kidülledt szemekkel távoznának.
Az Ecplipse belseje elnyerte végső formáját. Noha nem túl tágas, a vajbőr ülések rendkívül kényelmesek. Ugyan a csomagtartóban már nincs hely, a cuccok és a hamarosan érkező trónörökös is kényelmesen be fog férni a csöpp hátsó ülésre.
Zsolti legújabb hülyesége a japán autóépítés legpihentebb agyú művészeihez vezethető vissza, a mindent eltúlzó bosozokuhoz. Hatalmas spoilerek, méteres szélesítések és troli áramszedőjére hasonlító kipufogók. Ebből ő csak a legutóbbit valósította meg, az Eclipse hátuljából két, másfél méter hosszú vascső áll ki. Értelme nem sok, egyesek szerint jól néz ki. Igen, ez.
Zsolti megtalálta azt az utat, amit keresett az autójával. Nem kirívó, nem tolakodó, mint a filmben látott példány, hanem szolid, de mindezek ellenére (vagy talán éppen ezért) igazán feltűnő jelenség. Mindenek felett pedig a helyett, hogy lemásolt volna valamit, teremtett egy olyat, amelyet majd mások próbálnak utánozni.
És persze tervek vannak a jövőre nézve is. Az összkerékhajtásról már esett szó, ám míg az csak terv, addig mostanra már megérkezett az új motor, amely korábban egy Lancer EVO VI-os orrában szolgált. Aztán ki tudja, lehet pár év múlva Zsolti drift, vagy off-road autót épít belőle. Nála nem lehet tudni, hogy mikor jön a kattanás.
