2018.06.04. 06:24

Sok olyan autós van, aki szeretné megismerni az autója működését. Viszont amikor a szerelő a kiszerelt törött dugattyún próbálja elmagyarázni az Otto-motorok forgattyús mechanizmusára ható erőket, a legtöbben kibírják röhögés nélkül.

Csak mert három hasonló teljesítményű, turbó+kompresszor kettős feltöltésű motoros autó áll a műhely előtt ugyanazzal a problémával, még nem beszélhetünk típushibáról. Az internet is tele van hasonló bejegyzésekkel, illetve az említett alkatrész már rég nem szerezhető be a gyári forrásokból, mert valamilyen okból cikkszám- (alkatrész-) változtatásra volt szükség. A típushibákat a gyártó felvállalja, és kampányok keretein belül szervizlátogatáskor elhárítja.

Mennyire jól hangzana, ha olyan hibakeresésről számolhatnék most be, amelyben oszcilloszkópos mérések sorozatával sikerül rábukkanni egy borzalmas hibára. De sajnos hazugság lenne. Hibafeltárásom végkimenetele nagyrészt a véletlen műve, bár nehéz ezt kijelenteni. Előfordul, hogy valami rossz érzés miatt egyre mélyebbre ásunk. Ez  esetben minél mélyebbre ástunk, annál erőteljesebben tört föl sugárban a bűzölgő fekália. Az alábbi történet ékes példája, hogyan lehet egy motornak egymástól függetlenül több olyan hibája, aminek előfordulása egyenként is rémisztő.

Az alany egy Volkswagen Tiguan 1.4 TSI, 110 kilowattos (150 LE) turbó és kompresszor által feltöltött motorral. A hiba: évek óta fennálló regisztrált égéskimaradás a 4. hengerben. Jellemzően nagy terhelésnél jelentkezett, de amikor befordult a műhely elé, már check engine lámpa sem világított. Ez volt a második nekifutásunk a hibafeltárásra, jó lenne a végére járni. Ismételten elvégeztük a szokásos rutinműveleteket, kompresszió-végnyomás rendben, a nyomásveszteség-mérés sem mutatott ki hibát. Ezen a végén csodálkoztunk. Arra a döntésre jutottam, hogy biztosan ráfér egy dióhéjas tisztítás, ezért eltávolítottuk a szívósort.

A szívósor eltávolítása után a szokásos látvány tárult elém, ráadásul a négyes henger szelepei voltak a legjobban elszennyeződve. Kipakoltam a szeretett kis berendezésemet, feltöltöttem Zala megyéből származó dióhéjjal (jobban hangzik, mint egy német cégen keresztül franciáktól rendelni). Amikor a szelepzáráshoz forgatós részhez jutottam, kétszer is körbetekertem. Harmadjára már az orrnyergemen ült az egydioptriás szemüvegem, amiből már garanciaidőn belül rendszertelen időközönként hullanak ki a csavarok. Itt valami nincs rendben. Nagyon nincs.

Ha valaki nem szúrta volna ki, segítek: mindkét szelepnek nyitnia kéne, de csak az egyik teszi a dolgát. Első telefon az ügyfélnek, a probléma elmagyarázása után megegyeztünk, hogy lebontjuk a vezérműtengely-házat, mert valami baj történhetett alatta. A legvalószínűbb, hogy egy himba nincs a helyén, bár nehezen elképzelhető, hogy le tudna ugrani. Akkor még nem tudtuk, hogy ha csak ennyi lenne a gond, mindenki boldog lenne. De nem lett. Az első mozzanat tehát a vezérműlánc burkolatának eltávolítása. Bár 30 000 kilométerrel ezelőtt cserélték a komplett vezérműlánc-készletet, nem megnyugtató a helyzet.

Lépjünk túl ezen, végül is ez egy 1.4 TSI, nem a láncáért szeretjük. Mégis valami rossz érzés kerülgetett. Az amerikai tengerészgyalogosoknak van erre egy szlengjük, a SNAFU. Ez annyit tesz, mint: Situation Normal: All F#cked Up. Értelmezzük úgy: a helyzet normális, minden el van... rontva.

Lekerült a vezérműtengelyház is, azt találtuk alatta, amire számítottunk. A nem működő szelep nyitásáért felelős himbakar a szelep mellett volt, szerencse, hogy nem táncolt arrébb. Körülbelül 30000 kilométert tett meg így az autó, első alkalommal ekkor jelezte a problémát az egyik szerviznek a tulajdonos. Mi itt a baj? Rakjuk össze új hidrotőkével, új szelephimbával, dióhéjazzuk ki, ügyfél fizet, távozik, mindenki boldog.

Ha a Star Wars-kronológiában gondolkodnék, azt mondanám, most járunk a Baljós árnyaknál. Ádám kollégám – aki a motort szétszerelte – törte meg az eufóriámat, amiben hol egy szépen duruzsoló TSI volt a vágyaim célkeresztjében, hol a halkan csilingelő pénztárgép.
– Baj van.
Utálom amikor ezt mondják, be fogom tiltani. Közelebb hajolva konstatáltam, hogy tényleg baj van. Féktisztítós kupakot tart a kezében, amiben szemüveg nélkül egy botsáska lábának darabját véltem felfedezni.

A munkatársam az olajteknő tisztítása közben egy olajáteresztő gyűrű darabkáját találta meg. Úgy tűnik, ennek a motornak is darabokban kell lennie. Gyakran vádolnak azzal, hogy a műhelyem felé tartó autók motortartó bakjai és hengerfejcsavarjai maguktól lelazulnak, mintha sejtené sorsát az autó. Ezek a munkák azok, amik jellemzően felborítják az előjegyzést. Amikor beírtam a naptárba, csak egy világító check engine lámpa okának kivizsgálása volt az elképzelés, most meg lassan itt lengőtekézünk a dugattyúkkal.

Telefon az ügyfélnek. Nem boldog, nincs mit tenni, kifűzzük a dugattyúkat. Azt ugye nehéz elképzelni, hogy ezt a gyűrűdarabot mondjuk az úton kapta fel az autó. Vagy esetleg egy olajos palackban volt, amivel utántöltötték a motort. Na ugye. Nincs mit tenni. Amúgy sem választ már el sok attól, hogy a kezünkbe vegyük a dugattyúkat.

Ádám kollégám rövid időn belül érkezik a hírekkel. Nem fogják kitalálni, mit mond:
– Baj van.
(Ugye emlékeznek még a SNAFU-ra?)
– Micsoda?
– Sehonnan nem hiányzik a gyűrűdarab, az egyik dugattyú törött, a négy dugattyúból csak három egyforma.

Szenzációs hírek.

Összefoglalva: adott egy autó, aminek a motorját számlával igazolhatóan javították egy szervizben. A számlán szerepel a vezérműtengelyház le-felszerelés is, de nem hinném, hogy a felrakás közben fordult volna le az alatta levő himba, bár a négyes henger égéskimaradása akkoriban jelentkezett. Valószínűsíthető, hogy egyszer már eltörhetett egy dugattyú, látszik, hogy az egyik teljesen más.

Mitől törhet el így egy dugattyú? Nyilván az alulméretezés miatt. A mérnököknek kevés idejük marad a valós tesztelésre, elvégzik majd a felhasználók. A számítógépes szimulációk csak részben alkalmasak tesztelésre. A GTA játékban kapott pofontól sem szédülünk el, az online farm játékban sem érezzük a disznószar szagát. A számítógép nem a valóság. Ha mégis, ezt magyarázza el valaki az alumíniumnak is. Természetesen azóta már rájött a gyártó, hogy ez a nem típushiba a kelleténél többször előfordul, ezért már módosított, kovácsolt dugattyúk rendelhetők gyári forrásból a kettős feltöltésű motorokhoz. Ugyanakkor ezeket a motorokat illik magasabb oktánszámú üzemanyaggal tankolni, hogy csökkentsük a detonációs égés előfordulásának esélyét.

Mi az a terhelt oldal, és miért ott törnek el ezek a dugattyúk? Egyszerűen leírva a forgattyústengely forgásirányával ellentétes oldal. Ezt úgy állapíthatjuk meg, ha a szíjtárcsa – tehát nem a váltóoldal – felől szembeállunk a motorral, akkor bal kéz felől esik a terhelt oldala a dugattyúnak, hengerfalnak. Ez természetesen jobbra forgó motorok esetén igaz, tehát kérem, a 850-es Fiatok tulajdonosai most ne ráncolják a homlokukat.

A kép harmadik ábráján látható a terjeszkedési ütem. A gyors égés kényszeríti a dugattyút az alsó holtpont irányába. A dugattyút és a forgattyústengelyt (főtengely) a hajtórúd (hajtókar) köti össze, ez közvetíti a gázok dugattyúra kifejtettet erejét a főtengelyre. Ennek az erőnek-ellenerőnek lesz egy olyan komponense, amely a hengerfalnak préseli a dugattyút, ezt piros üreges nyíllal rajzoltam be az ábrán.

Hogy mitől függ a terhelt oldalra ható erő nagysága? Természetesen önön múlik kedves olvasó, hogyan használja a jobb lábát. Amikor lenyomja a gázpedált, azt szeretné, hogy a dugattyúra minél nagyobb erő hasson, vagyis növelni szeretné az égéstérben a nyomást. Mikor a legnagyobb ez a terhelés? Természetesen gyorsításkor. Ha toltak már valaha autót puszta kézzel, tudják, hogy megmozdítani a legnehezebb, ekkor szokott mindenki üvöltözni, hogy "tojjadmá". A motornak is a gyorsítás a legnagyobb terhelés. Ha ilyenkor az az elvárásunk, hogy iziben, tehát a lehető legnagyobb gázt adjuk, növeljük a terhelt oldalra ható erőt is.

Minél nehezebb a jármű, annál nagyobb gázt kell adnunk, vagyis nagyobb égési nyomást idézünk elő. Ezeknél a kettős feltöltésű motoroknál ezt az állapotot már nagyon alacsony fordulaton elérhetjük, hisz a kompresszor tölt, a befecskendező tolja a benzint, a nyomatékgörbe hamar eléri a maximumát, vagyis nagy jármű-tehetetlenségnél alacsony fordulaton nagy forgatónyomatékot tudunk előállítani. Ha ezt sikerül rendszeresen hideg motorral is megtenni, az sürgetni fogja a fent leírt élmény átélését.

A végére egy jó tanács: nem kell menekülni, ha 1.4 TSI motorral szerelt autót látnak, de legyen elég a 90 kilowattos (122 LE). Azt is karban kell tartani, de jellemzően nagyságrendekkel kiszámíthatóbbak a költségei. A teljes hibafeltárás után az ügyféllel egyeztetve a motort négy új dugattyúval, új hajtókarcsapágyakkal és egy tisztított-felújított hengerfejjel összeraktuk. A SNAFU ezután már csak egyszer jelentkezett, ugyanis a kettes henger gyújtótrafójának az egyik vezetéke testre zárt. Nem írom le, hogy minden rendben, mert a SNAFU közöttünk él, itt ólálkodik és várja, hogy mikor csapjon le. Kerüljék nagy ívben!