VÉDA-jelző fedélzeti kamera?!

Teszt: Mio MiVue 792 WIFI Pro

2018.08.17. 06:05

Fedélzeti kamerát használni csöppet sem hülyeség, és ahogy elnézzük az állapotokat, a piros lámpa és az indexelés ma már csak erősen fakultatív, tehát egy vitás káreseményt könnyen eldönthet egy videó.

Nem véletlen, hogy egyes tájakon egy métert sem mennek az autósok ilyen, dashcamnek is hívott cucc nélkül. Többet teszteltünk már, van jobb, rosszabb, visszapillantóba épített, dizájnosabb, okosabb, butább köztük.

Nagyjából bő 20 ezer forint táján kezdődnek azok a modellek, amelyeket már érdemes megvenni, mert a képminőségük már elfogadható. A Mio MiVue 792 WIFI Pro kilóg a pár tízezerért megkapható cuccok közül, nemcsak az árával, de a képességeivel is: egyrészt van benne wifi, másrészt GPS is. Utóbbi nem annyira ritka a fedélzeti kamerák világában, hiszen ezzel pontos helyszín és sebesség is kerülhet a videók mellé (külön fájlocskákban), vagy akár rá is kerülhet a videóra, ahogy a mi tesztvideóinkon is látszik.

A wifi a mai megosztós világban elég érdekessé teheti a Mio kameráját, mivel a hozzá tartozó applikációval könnyű lehúzni a fájlokat a telefonra, sőt, ütközés esetén automatikusan áttölti a kis videót. Ennek a funkciónak azonban van hátránya is: azzal, hogy a telefon a wifin rákapcsolódik a kamera hálózatára, el is veszítjük az internetkapcsolatot, hiszen ilyenkor nem hajlandó a telefon mobilnetet használni. Ez az online navigációk (Waze, Google Maps) használatát akadályozza.

A 792-es kis kamera tudása nem merül ki ennyiben. Egyrészt csatlakoztatható hozzá egy hátsó kamera is, ennek a képét párhuzamosan képes rögzíteni a 792-es, a fájlok az F (front – első) és R (rear – hátsó) almappákba kerülnek. A hátsó kameránál azonban már vezetékezni kell, ennek elvezetése a burkolatok alatt már erősen szétszedős művelet.

És ki vigyáz az autóra parkoláskor?

A legtöbb kamerának van olyan funkciója, hogy mozgásra és/vagy lökdösésre elindul a rögzítés, ilyenkor az a bibi, hogy ehhez folyamatosan működnie kell a készüléknek, viszont a készülék saját akkujában alig van szufla – minek is lenne? Szivargyújtóról üzemel szinte mindig, egyébként meg maximum annyi áramra van szüksége, hogy egy baleset után esetleg még körbefotózza az ember a helyszínt. A Miónak erre az esetre van egy megoldása, a Smart Box Cable a neve, és egy olyan tápegység, amely közvetlenül az autó akkumulátorára köthető, ára 10 ezer forint. Ez folyamatosan táplálja a kamerát, de nem engedi lemerülni az autó akkuját, ha túl sokáig parkol a kocsi. Megvan az az előnye is, hogy így felszabadul a szivargyújtó/USB-csatlakozó, amit egyébként elfoglal a kamera tápkábele.

A tapadókoronggal rögzíthető MiVue 792 lényegében ugyanúgy működik, mint bármely más dashcam. Akár 128 gigabyte micro-SD kártyát is lekezel, külön dicséret azért, hogy a mütyürke kártya nyílásánál van egy kis mélyítés, hogy könnyebb legyen kivenni-betenni. A kezelőgombok többsége az oldalán vannak, kivétel a Nagy Piros Gomb, amelynek megnyomása a védett, nem törlődő memóriába helyezi az adott videót. A kis kamera ugyanis a felesleges fájlokat folyamatosan törli, ütközéskor (ezt G-szenzor, vagy lassulásmérő érzékeli) viszont az adott felvétel az Emergency részlegbe kerül, írásvédetten. A szenzor érzékenysége állítható, mert mondjuk a magyar kátyúk vagy a román vasúti átjárók elég sok írásvédett fájlt termelhetnek ki, tök feleslegesen.

A menüben beállítható, hogy a memóriakártya területét hogyan ossza fel formázáskor, minek (videók, hátsó kamera, fényképek, védett tároló) mennyi helyet tartson fenn. Átlagos használathoz egy 16-32 gigabyte-os kártya elég lehet: a videókat 3 perces szeletekre vágva egy fájl 380 megabyte, szinte egységesen. A szeletelés hossza is állítható, lehet 1, 3, 10 perc. A videó csakis full HD lehet, 30 vagy 60 képkockával másodpercenként. Wifis üzemben csak 30, de nem is igen kell több.

Bár azon lehetne siránkozni, hogy miért nem érintőképernyős a cucc, de egy dashcamet az ember egyszer beállít, és kész, nagyjából soha többé nem kell hozzányúlni. Esetünkben azonban egy picit bonyolultabb a dolog, mert a sávfigyelő funkcióhoz kalibrálni is kell a kamerát. Jó minél inkább az autó hossztengelyében felcuppantani a szélvédőre, majd úgy kell beállítani, hogy a segédvonalak a horizontra és az autó középvonalára essenek. Ezután az autó elejének a helyzetét kell megadni egy segédvonal mozgatásával... leírva bonyolult, de valójában nem.

A kamera egészen jó képeket készít nappali fényben: nyilván nem tévéadás-minőség, de fényévekkel jobb az elégségesnél: a színek, kontraszt, élesség kifejezetten jó, sok gagyi akciókamerát lepipálva. Igaz, homogén felületeken – ilyen például az aszfalt – van enyhe blokkosodás, de ez itt belefér.

Az átlagnál jobban teljesít éjjel is, de azt ne várjuk tőle, hogy a tök sötétben nyolcvannal szembejövő autó rendszámát elolvassuk – este a rendszámok olvashatósága erősen függ a fényviszonyoktól és a sebességtől. Az ilyen kamerák nagyon pici szenzorokat használnak, ezért a dinamika-átfogásuk nem túl jó. Más szóval a gyönyörű naplemente kissé kiég a képen, ahogy éjjel a rendszám is, ha megvilágítja az autónk erős lámpája. Csodák nincsenek, de az olcsóbb kameráknál éjjel azt sem tudná megsaccolni az ember, hogy milyen színű lehetett a másik kocsi az úton.

Ami meglepett, az a sávelhagyásra és fékezésre figyelmeztető funkciók működése. A teszt során beraktam a Miót egy Nissan Qashqai-ba, amelyben benne volt a ProPilot nevű vezetőtámogató rendszer, amely a tömegautók mezőnyében egész jónak mondható. A Mio figyelmeztetései szinte megközelítették a Nissan gyári rendszeréét, talán annyiban maradt el tőle, hogy a kelleténél gyakrabban figyelmeztetett ráfutásra. Azt még érdemes tudni, hogy míg egy autónál a kamera tudja, ha szándékosan váltunk sávot (az indexelésből), a MiVue viszont nem. Vagyis minden egyes sávváltásnál jelez, ezért érdemes a hangjelzéseket lehalkítani, vagy kikapcsolni, az ember úgy is látja a szeme sarkából, ha feljön a figyelmeztető képernyő.

Erre azért bíznám az életemet – annyira nem halálbiztos a működése – de mint biztonságnövelő, hosszú transzkontinetális túrákon, jól jöhet. A szolgáltatások között kellemes meglepetés volt még a lámpagyújtásra való figyelmeztetés – természetesen ezek a funkciók egy olyan autónál fontosak, amelyben nincs automatikus lámpakapcsolás, vagy sávtartós, satöbbi.

A traffipax-figyelmeztetés sem haszontalan, hiszen a telepített traffikat ismeri Európában: a figyelmeztetés távolsága és a jelzés módja is állítható. Nem biztos, hogy a női géphang az ideális, de lehet csipogás is, vagy akár csak kis figyelmeztető képernyő. Amúgy nemcsak a helyet jelzi, hanem azt is, hogy mennyivel szabad menni, és ehhez képest mennyi a sebességünk.

A wifis funkció is működik, könnyű áttölteni mobilra a videókat, aztán már csak pár katt, és kint is van a neten. Arra azért nem árt vigyázni, hogy Magyarországon tilos feltölteni ilyesmit a Youtube-ra vagy a Facebookra olvasható rendszámmal (mi is kikockáztuk a tesztvideóban). Az app elég egyszerű, és érdekes módon valahogy nem bírta lejátszani a 60 fps videókat – annak ellenére, hogy a telefon a saját videólejátszójával igen. Ennyi talán még belefér. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen GPS-es kütyüvel nemcsak mások, hanem magunk ellen is gyárthatunk bizonyítékot, ha történetesen gyorshajtunk.

Azt persze mindenki döntse el maga, hogy megér-e 58-59 ezer forintot a MiVue 792 adta extra biztonság, egy biztos, már a minőségibb kamera és a GPS önmagában is elég lenne ahhoz, hogy 40-50 ezer legyen egy dashcam ára (importőrtől, számlával, garanciával, most nem az Aliexpressről beszélek), az a pár figyelmeztető funkció pedig akár még hasznos is lehet. Mondjuk pár VÉDA-fotó vagy kétes biztosítási ügy megúszásával is meghozza az árát, nemde?

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.