részecskeszűrő dpf szerviz verso katalizátor költségek 1.5 dízel proace city toyota proace blue hdi

Eddig kétszer tört el a DPF a 40 ezret futott autó alatt, egymillió lenne a javítás

A modern dízelmotorok tisztaságáért felelős berendezések cseréje és javítása rendkívül drága, de általában csak 150-200 ezer kilométer körül esedékes. Olvasónk Toyotájában azonban szokatlanul hamar jelentkezett a probléma, és többször. A garancia lejárt, a kiterjesztett pedig a DPF-re nem érvényes, ezért bő egymillió forintot követel tőle a szerviz a javításért.

Sturcz Bertalan

Közzétéve: 2026. 05. 11. 06:08

Az autógyártók számára az európai szabályozási környezet az egyik legszigorúbb. Különösen a dízelmotor fejlesztése lehet nehéz ügy, hiszen működési elvéből és hajtóanyagából kifolyólag súlyosan mérgező és káros anyagokat böfög a levegőbe. Éppen ezért az elmúlt években bonyolult és érzékeny rendszerekkel szerelték fel ezeket a motorokat, hogy tudják teljesíteni a kibocsátási normákat és ne járuljanak hozzá társadalmunk várható élettartamának csökkenéséhez. Ám ezek a bonyolult alkatrészek már akár néhány éves korukban is súlyos költséget jelenthetnek a tulajdonosoknak, amik ellen sok esetben még egy biztos védőhálónak vélt garancia sem ment meg.

Ilyen helyzetbe került olvasónk, Gábor is, aki 2021-ben vásárolt egy Toyota Proace City Versót 1,5 literes dízelmotorral (ez a Stellantis csoporttól átvett modell és HDi motor), ma pedig használni sem tudja egy rendkívül drágán javítható hiba miatt. Ráadásul az autó nem először hasalt le, csak eddig fedezte a költségeit a hároméves gyártói garancia. Felelős autóvásárlóként kötött egy ötéves kiegészítő csomagot is, az azonban erre a specifikus hibára sajnos már nem érvényes. Gábor szerint ettől függetlenül a hibát kiváltó más hibákat fedeznie kéne, a műhely azonban egy fals körülményre mutogat a további feltárás helyett.

El tud repedni a részecskeszűrő?

A DPF, azaz a részecskeszűrő tipikusan olyan eszköz, ami el tud fáradni és akkor nagyon drága javítást húz maga után. Ettől függetlenül elengedhetetlen alkatrésze az autónak (főleg a dízeleknek), hiszen működés közben felfogja a dízelmotor tökéletlen égéséből fakadó koromrészecskéket. Ha nem lenne és ezeket közvetlen közelről belélegeznénk, súlyosan egészségkárosító hatással lennének a tüdőnkre. Éppen ezért mondhatjuk felelőtlennek azokat, akik gondolkodás nélkül kiüttetik az autóik alól.

Gábor tudatos autóvásárló volt és azért vett dízelt, mert időnként nagyobb távokat megy a családjával. A városi kínzáshoz egy szívómotoros Dacia Lodgy-t használ, messzebbre pedig a Proace City Versóval indulnak és nagyon odafigyel a bemelegítésre, illetve a hűtésre is. Autópályás szakaszok után hagyja lehűlni a turbót, illetve nem állítja le az autót, amikor az regenerál. Legfeljebb annyit megy vele városban, ha az a célja eléréséhez elkerülhetetlen, párkilométeres helyváltoztatásokért pedig nem indítja be. Tehát elmondása szerint mindent megtesz, amivel egy dízelmotoros autó élettartama kitolható.

A baj mégis utolérte, mert 2023-ban, tehát két évvel és 22 271 kilométerrel később hibalámpát dobott az autója, így elvitte a szervizbe. Ott azt mondták neki, hogy elrepedt a DPF központi eleme, tehát a monolit. Nem értette, hogy ez egyáltalán hogy lehetséges, hiszen mindig figyelt az autóra, de megtörtént. Ráadásul kiolvastak az autóból néhány hibakódot, amik között volt fűtés előtét-ellenállás hiba, kommunikációs hiba, Adblue-injektor hiba és kábelszakadás a koromszenzornál. Persze ekkor ezekkel még nem foglalkozott, hiszen az autóra még érvényes volt a hároméves gyártói garancia, így élt vele. A DPF-et szó nélkül cserélték, ő pedig használhatta tovább az autót.

Eltelt három év és 2026 januárjában – 38 479 kilométernél – ugyanaz a hiba jelent meg az autóban. Átvizsgálták a márkaszervizben és kiderült, hogy ismét eltört a DPF-ben a monolit, azonban ekkor már nem állt fenn a gyártói garancia, az extra pénzért kötött, ötéves bővített csomag pedig a részecskeszűrő hibáját nem fedezte. Gábor elég hamar 1,1 millió forintos árajánlattal találta magát szembe, ami persze sokkoló. Azonban a legnagyobb baj a bizalomvesztés. Hiszen mondhatná azt, hogy: oké, kifizetem. De mi a garancia arra, hogy újabb 2-3 év után nem kell még egyszer rákölteni ezt az autóra? Aztán még egyszer. És aztán újra. És akkor még nem volt semmi gond az Adblue-val, a másik nagyon drágán javítható alkatrésszel. Érthető, hogy Gábor ezt nem hagyta annyiban, mivel ez alapvetően sem egy jellemző gond ennyire alacsony futásteljesítménynél, minden oka megvan a gyanúra.

Egyáltalán mi az a DPF és miért regenerál?

A részecskeszűrő központi része a monolit, ez lehet szilícium-karbidből és kordieritből. Előbbi egy különösen erős anyag, ami rendkívül ellenálló a hőterheléssel szemben, így ideális erre a feladatra, viszont drágább a beszerzése. Ezzel szemben a kordierit lényegében egy szintetikus kerámia, ami bár jelentősen olcsóbb, kevésbé tartós, az olvadáspontja pedig nagyjából a fele a szilícium-karbidéhoz képest. Emellett a modern DPF-ekbe kerül egy nemesfém bevonat is palládiumból, ródiumból vagy platinából, ami javít a tartósságán, közben növeli az előállítási költséget.

A részecskeszűrőben apró csatornák vannak, amiken átáramlik a kipufogógáz, közben a falakon fennakadnak a koromrészecskék. A működés során a korom gyűlik és egy ponton túl eltömíthetné a rendszert, ekkor jön be a képbe a regenerálás. A régebbi DPF-eknél érdemes időnként alaposan leforgatni a motort, akár tartósan autópályázni egyet, hogy kiégjen a lerakódott korom. A modern, aktív rendszerek ezzel szemben extra befecskendezéssel megnövelik a kipufogógáz hőmérsékletét és kiégetik a lerakódott kormot, ezt hívjuk regenerálásnak. Ilyenkor egy rövid időre megemelkedik a fogyasztás és érdemes figyelni, hogy ne állítsuk le az autót, amíg ez zajlik. Vannak, akik erre beépítenek egy kis visszajelzőt, mi addig világít, amíg a folyamat zajlik, így tudják tudatosan is hagyni az autónak a regenerálást.

Az aktív rendszerekben a DPF előtt és mögött is van egy szenzor és az autó pontosan tudja, hogy mennyi gáz áramlik át a szűrőn, így ki tudja számolni, hogy hány százalékban tömődött el. Ha eléri a kritikus szintet, akkor a számítógép jelet ad, mire beindul a regenerálás. Felvettem a kapcsolatot Szilva Tamással, a Szilva Járműelektronika és Autószerelő Kft.-től, aki kifejezetten a PSA és a Stellantis termékeire specializálódott. Szerinte az 1,5 literes, négyhengeres HDi motorok esetében ez a folyamat használattól függően 300-700 kilométerenként normális. Olvasónk autójában azonban az első csere előtt az utolsó tíz regenerálás átlaga 238 kilométer volt, míg a csere után ez 138-ra redukálódott. Tamás szerint ez nagyon kevés és egyértelműen rendellenes működésre utal.

Kérdeztem arról is, hogy találkozott-e már ilyen hibával korábban és elmondta, hogy csak olyan autónál, aminél nem figyeltek oda. Az erőltetett hidegjárat vagy a hosszas autópályázás utáni azonnali leállítás okozhat DPF törést, azonban szerinte olvasónk esetében szokatlanul hamar következett be a probléma. Ha igaz, amit a használatról állít, akkor ennek nem szabadott volna megtörténnie. A tapasztalatai alapján normál esetben legalább 80-100 ezer kilométert ki kellene bírnia az 1.5 HDi mögé szerelt DPF-nek. Hozzátette, hogy szerinte még ez is kevés, a rendszer alultervezett és az egymillió forintos javítási díj egyáltalán nem irreális.

A dolgot ráadásul bonyolítja, hogy 2021-ben a DV5RC kódú 1.5 HDi motorok kipufogórendszerében már nem egy hagyományos részecskeszűrő volt, hanem egy úgynevezett SDPF. Ez azt jelenti, hogy egy házba építették be az SCR katalizátort és a DPF monolitját, illetve az aköré rakott rezgéscsillapítót is. Az SCR katalizátor lényegében az Adblue rendszer lelke. Ez hivatott a káros nitrogén-oxidokat az adalékanyag segítségével kémiai reakció útján vízzé és nitrogénné alakítani. A modern dízelmotorok csak ezekkel a rendszerekkel tudják teljesíteni a szigorú kibocsátási normákat.

Persze ez mind szép és jó, azonban bonyolítja és drágítja a helyzetet. Az olyan egyszerű felhasználók pedig, mint Gábor, mit sem tudva az egészről, csak egy 1,1 milliós árajánlattal és egy jelen pillanatban nem használható autóval várja a megfejtést. Hiszen törött részecskeszűrővel a Porace City Verso vészüzembe rakja magát és amúgy sem alkalmas a közúti közlekedésre a szabályok szerint.

Mit mond a szakszerviz?

Gábor keresi a válaszokat, azonban a szegedi szakszervizzel nem jutott előrébb. Azt mondták neki, hogy a problémát a városi használat okozza – függetlenül attól, hogy Gábor elmondta: ő nem használja az autót városban. Mondjuk ha ott használná, akkor sem lenne normális, ha a részecskeszűrő 22 ezer kilométer után elreped. Olvasónk szerint a szerviz csak le akarja mosni magáról a dolgot, feltételezi, hogy ők sem tudják pontosan, mi lehet a baj. Ő arra gyanakszik, hogy szoftveres hibája lehet az autónak, ami miatt túl gyakran vagy esetleg túl nagy hőmérséklettel regenerál és tönkre teszi a saját részecskeszűrőjét. Ezen elméletet több tényező is alátámasztja, persze Gábor nem szerelő és nem is ő akarja megfejteni a hibát, ő szimplán csak szeretné használni az autóját.

Elmondta, hogy vehetett volna Peugeot vagy Citroën emblémával is ilyen autót – technikailag azokra épül a Proace család – , az akkori helyzetben egy-két millió forinttal még olcsóbb is lett volna. Azonban pont a Toyota legendás megbízhatósága és feltételezett ügyfélközpontú ügyintézése miatt érezte azt, hogy a logó megéri az extra pénzt. Erre most kénytelen jogi útra terelni a dolgot, úgyhogy felvette a kapcsolatot egy igazságügyi szakértővel és egy ügyvéddel, illetve békéltető testület elé vinnék az ügyet. A dolog korai szakaszban van, a szakértő azonban előzetesen selejtes alkatrészre vagy szerelési hibára tippel.

Gáborban felmerült, hogy egy garanciális hiba okozza a nem garanciális hibát, így azt szeretné, ha a márkaszerviz átnézné az elektronikát és javítaná. Úgy látja, hogy semmiképpen sem ők a felelősek az 1,1 milliós hiba kialakulásáért – ami helyett egyébként méltányosságból még egy 853 ezer forintos ajánlatot is kapott a Toyotától. Elmondta, hogy több független szerelővel és szervizzel is felvette a kapcsolatot, akik elmondták, hogy a DPF törés nem normális jelenség. Inkább eltömődni szokott és ilyenkor az autó szól, Gábor szerint azonban ilyen nem történt – pedig az első törés után direkt figyelte a piktogramot az óracsoport mellett.

A Toyota sem szereti a Stellantis termékeit?

Felvettem a kapcsolatot egy független szakszervizzel, ahol elmondták, hogy ismerik a hibát, találkoztak már vele néhányszor. Hozzátették, hogy miközben a nagyobb Porace-szel kevesebb a gond, a kisebb City-nél hatalmas a gyártási szórás és állandóan van valami, függetlenül attól, hogy milyen hajtáslánc van benne – dízel, benzines vagy elektromos. A részecskeszűrő monolitjának elrepedését vagy eltörését alapvetően szenzorhibának kezelik, de nem tudnak mindent a jelenségről. Ez részben azért van, mert lebutított szoftverrel végzik a diagnosztikát, nem látnak bele mindenbe kellő részletességgel. Alapvetően a többi Toyotához képest nem gondolják megbízhatónak a Stellantistól átvett haszongépjárműveket és technológiákat.

Ezek elég súlyos vádak egy a mai napig gyártásban lévő termékcsaláddal szemben, éppen ezért felvettem a kapcsolatot a Toyota magyarországi importőrével is és kértem egy hivatalos állásfoglalást. Elmondták, hogy a konkrét ügy vizsgálata még folyamatban van, így arról nem adhatnak tájékoztatást. De biztosítanak abban, hogy minden egyes járművel és meghibásodással kapcsolatos vizsgálat a konkrét használati körülmények, szerviztörténet és diagnosztikai adatok figyelembevételével gyári előírás szerint történik. A Toyota által alkalmazott rendszerek megfelelnek a vonatkozó európai előírásoknak, és a gyártó folyamatosan monitorozza a visszajelzéseket, valamint a szervizhálózaton keresztül érkező tapasztalatokat. Fentiek alapján a Toyota folyamatosan figyeli gépjárműveinek a minőségét a márkaszervizeken keresztül is, és a kapott adatok alapján dönt arról, hogy mikor milyen utólagos beavatkozást (pl. szerviz visszahívás, alkatrész csere/módosítás) kell megtennie. A márkaszervizek mindig a legutolsó, a gyár által közzétett karbantartási és javítási előírásoknak megfelelően kezelik a gépkocsikat.

Levelében a Toyota arról is ír, hogy a DPF-törésről alapvetően nem tudnak típushibaként beszélni, mivel még nem azonosítottak olyan rendszerszintű vagy visszatérő hibát, ami ezt indokolná. A jelenségről azt írták, hogy az autóból kiolvasott hibakódok jelen esetben nem relevánsak, mivel a diagnosztikai rendszernek nem az a feladata, hogy meghatározza a hiba okát. A célja az, hogy felhívja a figyelmet a hibára és támpontot adjon a szerelőknek. Szerintük ezesetben nem a nyomáskülönbség-érzékelők – amik a DPF állapotának a felügyeletét végzik – hibája okozhatja a problémát, hanem a kipufogórendszerben fellépő eltérések. Emellett kiemelik, hogy ha a hibás alkatrész cseréje után a rendszer helyreáll, akkor valójában minden szenzor jól működik, mivel a diagnosztika helyes adatokat kap.

Ez így lényegében patt helyzet, hiszen a Toyota biztos abban, hogy a diagnosztikai rendszerek megfelelően működnek, hiszen a szabványok és a szakszervizek által használt eszközök alapján ez olvasható ki. Ezzel szemben az autó tulajdonosa Gábor, feljegyezte magának a különböző mérési adatokat és még egy táblázatot is készített, hogy összehasonlíthassa az első és a második törésnél látható értékeket. Szerinte a diagnosztikai adatokból kiolvasható a mérési hibák tömkelege. Az általa összeállított táblázat itt látható:

Megnevezés 1. törés (garanciális csere 2. törés (jelenlegi eset) Következtetés
Átlagos megtett út 238 km 138 km A 238 km-es átlag autópályás/országúti használatot bizonyít. Nem a városi használattal van a baj
Szenzoros mérés (zárt hurok) 1,194 g/l 0,000 g/l A szenzor először csalt, a második esetre viszont teljesen megvakult
Szoftveres becslés (nyitott hurok) 7,302 g/l 0,352 g/l A szoftver és a valóság közötti kapcsolat megszakadt
Hibakód P2002 92 P2002 92 + P24AE (zárlat) Mindkét esetben fizikai törés történt, amit elektromos hiba okozott

Jó ötlet volt jogi útra terelni

Az üggyel kapcsolatban megkérdeztem egy jogászt, Gyulay Dánielt a Gyulay Ügyvédi Irodától, aki szerint a legjobb döntés volt felkeresni egy igazságügyi szakértőt. Szerinte a jogvita szakkérdés, így a hiba okát és a hibás teljesítés tényét úgyis a szakértő fogja megállapítani. A szavatossági igény érvényesítése kapcsán az elévülés nyugszik, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni. Ha az elévülés nyugszik, az akadály megszűnésétől számított egyéves – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos – határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél – egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál – kevesebb van hátra. Ebből eredően szerinte az igény érvényesítése rendelkezésre álló határidő még adott.

Fontos kiemelni, hogy ebben az ügyben melyik félnek mit kell pontosan bizonyítania. Azt ő is elmondta, hogy nem a városi vagy nem városi használat határozza meg az érvényesíthetőséget. A vizsgálandó kérdés az, hogy a probléma már a szerződéskötéskor fennállt-e – függetlenül attól, hogy anyaghibáról vagy szerelési hibáról van szó – , a korábban kivitelezett javítás során keletkezett a hiba, avagy ezektől független, vásárlást követő körülmény okozta a hibát. Ennek megválaszolása befolyásolja, hogy az igény érvényesíthető-e, és ha igen, akkor kivel szemben – a munkát végző szervizzel vagy az alkatrészt forgalmazó bolttal.

Tehát jelen állás alapján a Toyota szerint minden a szabályoknak megfelelően történik, míg az autó tulajdonosa több problémát is felvet a Proace City-vel. Nyilván azt talán a laikus is látja, hogy egy ennyire drága és passzív alkatrész törése ennyire rövid idő alatt irreális, a meghatározott javítási összeg pedig fájó. Olvasónk nem is akarja kifizetni, hiszen nem az ő hibájából ment tönkre. Mint mondta, ő csak hosszabb távon használja az autót, míg a szerviz szerint ilyen problémát csak városi használat okozhat. A két állítást jogilag nehéz megfogni, éppen ezért Gábor igazságügyi szakértő és ügyvéd bevonásával szeretné lezárni ezt a vitát. Ha az ügyben bármilyen fejlemény lesz, cikkünket folytatni fogjuk.

Sturcz Bertalan
Sturcz Bertalan
Újságíró
A féltudásom már félsiker, a többit internettel és szakértőkkel kompenzálom. Ami technika az érdekel, mindennek utánanézek és páros lábbal viccelődök sztereotípiákon. Autózok, motorozok, biciklizek, rollerezek, gyalogolok, így egy kicsit valamiért minden közlekedő utálhat, közben írok, kiabálok, műsort vezetek és kamerázok, tehát felületet is adok hozzá.