Nincs csodálatosabb az online ügyintézésnél!

2019.12.11. 06:38 Módosítva: 2019.12.11. 19:14
58 hozzászólás

Kedves Sanyi,

megkaptam leveledet („Közvetlen hozzáféréssel történő adatigénylés engedélyezése” tárgyban) a tárhelyemre. Ebben az állt, hogy engedélyezitek nekem az adatigénylést mindenféle autók előéletével kapcsolatosan. Mit harcoltunk ezért! És hogy ezt maga a miniszter engedélyezi nekem! Ez már tényleg a szolgáltató állam. Remélem, más állampolgárok is megkapták az engedélyt, és élnek a lehetőséggel amikor használt autót vesznek.

Ha már így összejöttünk, lenne itt még egy kis dolog. Bocsánat, hogy ilyen szőrözős vagyok, meg úgy tűnhet, hogy semmi sem elég, de ez az Ügyfélkapu-izé kicsit felnyomta az agyamat.

Úgy kezdődött, hogy eladtam az Audit. Nehéz volt elengedni, a szó olyan értelmében, hogy én engedtem volna, de nem volt hová elengedni. Mostanában kicsit pang a benzines, turbós, prémium német kombik piaca. Mindegy is, elkelt, és szerettem volna eljuttatni hozzátok az adásvételit, de tudod, hogy megy ez. Be kéne menni az okmányirodába, ami most kormányablak néven csinálja ugyanazt. Mivel a végtelen várakozást mellőzni szerettem volna, gondoltam, ott a remek ügyfélkapus lehetőség. Igaz, új jelszót kellett igényelnem, de az 15 perc alatt megvolt az okmányirodában. Mégis inkább ezt választottam, mert mondták, hogy valószínűleg nem akarok ott ülni egész nap. Hát nem akartam.

Ha beírod a Google-be, hogy „ügyfélkapu adásvételi beküldés” simán kidob egy ügyfélkapu-oldalt Gépjármű-igazgatási ügyekkel kapcsolatos ügyintézés címmel. Csak ráböksz, hogy „használom a szolgáltatást”, és már benne is vagy a tutiban. Gondolod te. Mert nem veszed észre, hogy a fenti, színes apró fülek között átugrott az aktív fül máshová...

Onnan indulunk tehát, hogy be vagyok jelentkezve, a friss, ropogós jelszavammal, amit most igényeltem az igazolványom felmutatása után. Az elején megkérdezitek, hogy a saját ügyemben járok-e el. Hát persze. Azt hinném, hogy ez után már nem kell telepötyögnöm az oldalt a személyes adataimmal, hisz tudjátok ki vagyok, hol lakom, hány centis... na azt épp nem, de mindent mást biztosan. Viszont az embert alázatra neveli, ha nem akar az okmányirodában sz.pni, bepötyögöm.

Ezután jönnek a vásárló adatai. Előveszem az adásvételit, elkezdem írni. Minden szép és jó is, ő lesz a tulajdonos, kiválasztom a legördülő menüből, beírom minden más adatát is, illetve hopp! Személyi azonosító, született személyi szám??! Az meg minek? Rá sem kell írni az adásvételire. A személyi igazolványának ott van a száma – ez alapján róla is MINDENT tudtok. Minek?!

Pláne, hogy az illető hét határon túl van az autómmal. Ha netán nem mentettem volna el a számát, soha nem bogarászom ki a híváslistámból, hogy melyik volt az övé. Aznapra kapitulálok, majd másnap este folytatom. Arra gondolok, hogy amit eddig bepötyögtem, ne vesszen el, ott van a lap alján, hogy „Ügy mentése vázlatként”. Megnyomom.

Röpke egy nap alatt meg is lett az a tetves személyi szám. Újra nekiesek, elő kellene csalogatni ezt a piszkozatot, de honnan? Hát elárulom: sehonnan. Semmi ilyen menüpont nincs ebben a katyvaszban, ami csak annyiban különb a '90-es évek internetes oldalainál, hogy nem 640x480-as felbontásra találták ki, így egységnyi felületen még nagyobb lehet a káosz.

Mindegy, beírok mindent újra.

És amikor odaérek, hogy „Tovább”, mi történik? Nem enged tovább, hanem közli velem az oldal, hogy „A járműnek nincs üzembentartója”. Tudom baszki, nem is volt. Van egy eladó, meg a vevő, mit kell állandóan átkeresztelgetni?

Sanyi, ti kis huncutok, míg rájöttem, hogy ő nem simán tulajdonos lett, hanem „Tulajdonos-üzembentartó”... Ügyes, de engem nem ráztok le, ha kell, elvégzem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karát, de ezt a tetves adásvételit akkor is online fogom beküldeni, az már fix! Sikerült ezt is megugranom, mi jöhet még? Beütött a krach, ugyanis némi darálás után kiböki az Ügyfélkapu: elindítottam az ügyintézést, most pedig foglaljak szépen időpontot az okmányirodába, és akkor ott folytatjuk! Mellékbüntetésként kaptam minderről egy emailt is xr feladóval, gondolom, a fejléc kitöltésekor már kifogyóban volt a toner.

Sanyi, bevallom, ekkor már ordítottam. Sőt, még káromkodtam is, szerencsére a gyerek nem volt otthon. Kellett egy kis idő, hogy lenyugodjak. A te leveled mentett meg, mert ugye ez az Ügyfélkapu nem egy egységes valami ám. Van egy hipermodern része, ahová a levelek is érkeznek, és olyan csodálatos dolgok vannak, mint az online adóbevallás. Sokszoros ABEVJAVA-károsultként nem tudok elég hálás lenni érte. Viszont ott az a régi hulladék, amiben eddig szenvedtem, amit nagyon gyorsan be kellene szántani és felhinteni sóval.

Gondoltam, szétnézek a modern részen, és elkezdek turkálni a furcsa, néhol értelmezhetetlen, ám roppant dizájnos ikonok mögé rejtett oldalsó menüben, hátha ott a megfejtés!!! Nem tudom, hogyan, de két bejelentkezés, plusz egy 65 ezer leütéses feltételrendszer elfogadása után új világ nyílt meg előttem. Azt azért jelezném, hogy 65 ezer leütés már kiad egy vékonyabb könyvet, (kimásoltam és leszámoltattam Wordben, tényleg ennyi), milyen fura lenne, ha ezt el kéne olvasnom, amikor belépek a kormányablakon/ba. Bár amíg sorakozol, az idődbe a Háború és béke is beleférne.

A hangzatos „Tulajdon” menüpont alatt csak ott volt a „Gépjármű” rovat, és lám, innen már gördülékenyen mennek a dolgok, ott van számos szolgáltatás mellett a gépjármű-átírás is. Maximum annyi megjegyzésem lenne a felhasználói felület tervezőjének, hogy ha látok egy vezetéknév és egy keresztnév mezőt egymás mellett, akkor rohadtul nem gondolok arra, hogy a másodikba a már a vevő leánykori (születési) nevét kellene beírnom, mert ezt pont sikerült így függőleges hasáb elrendezésben egymás mellé rakni, miközben az egész oldalon vízszintes a kitöltés sorrendje.

Mindezzel együtt a júzer ikszpériensz itt sokkal jobb, és csodával határos módon nincs szükség a személyi azonosítóra sem, bár ismét felesleges adatokat kell bepötyögni. De egy a lényeg: a lap alján ott csücsül a várt menüpont a szerződés beküldéséhez, már csak be kell pipálni, hogy nem hazudok, és mehet! Ekkor már csak egy üzemzavarra próbált hivatkozni a rendszer, de nem hagytam magamat! Elküldtem.

Hogy mi ebből a tanulság? Lehetne az, hogy ez egy annyira kiváló felület, hogy még egy agyilag csökött újságíró is be tudja küldeni az adásvételit, de emellett vannak itt más dolgok is:

- egyrészt nem kereshető a felület, mert jelszóval elzárt részen van. Ergo tényleg csak véletlenül találja meg ezeket a lehetőségeket valaki, aki nem fekete öves ügyfélkapus.

- az új felület sem barátságos. Legalább a leggyakoribb ügytípusokat ki lehetne emelni, hogy közvetlenül elérhetők legyenek az oldal tetején, egy kupacban, minden struktúra nélkül. Évi 600-700 ezer használt autót kell átírni egy évben, nem? Vagyis kétszer ennyi ember akar ügyintézni, a vevő meg az eladó. Vagy tényleg az a szempont, hogy minél többen várjanak az okmányirodákban? Netán ti is a kattintásszámra mentek?

Jó az irány, de ugyanaz a helyzet ezzel is, mint egy termékkel: hiába jó a beküldő felület, ha rossz a marketingje és a népek nem tudnak róla; illetve, ha tudnak is a létezéséről, alig találják meg.

Pláne olyan helyzetben, amikor az ígért egyablakos ügyintézés nem született meg, és az ügyintézés semmit sem egyszerűsödött. Nálunk spéci lett egy puccos Kormányablak a Tescóban, ami csodálatos volt, vagy 10 ablakkal! Aztán szépen elfogytak az ügyintézők, maradt kettő, a sorszámhúzás után megcsináltad a nagybevásárlást, és utána már 30-40 percen belül sorra kerültél, ha kibírtad. Egy idő után megtanultuk, hogy nem veszünk ilyenkor fagyasztott árut. Aztán megszűnt, és maradt a régi okmányiroda.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szaporítsuk az ügyintézőket meg az ablakokat, épp az ellenkezőjét: legyen olyan a felület, ami emberi nyelven fogalmaz, ahol a hülye is megtalálja, amit el akar intézni, minden jogszabályi körítés nélkül, ilyesmiket ugyanis mi nem olvasgatunk. Tudom, a jogászaitok és a programozóitok ettől boldogok, de hát ha ez az ára, hogy kisebb legyen az államigazgatási szervezet, oldjátok meg, hogy a számítógépek önmagukat szórakoztassák jogszabályok kivonataival a háttérben.

Sőt, mondok még egyet. A vevőnek sem kellene ott ücsörögnie a hivatalban, ha legalább a belföldi adásvételnél fizethetné a sápot bankkártyával, maximum a kinyomtatott forgalmiért kellene beugrania. Megvan, hogy ki vette, mit vett (forgalmi száma alapján), ez alapján egyértelmű az illeték összege, plusz a resztli. Azt is tudjuk, van-e rá kötve kötelező. Akkor meg? Az a lényeg, hogy perkáljon. Hisz ez az egész erről szól, nemde? De miért kell ezt ennyire kellemetlenné tenni? És drágává? Gyanús, hogy ezen a hercehurcán, amit gépjármű-ügyintézésnek hívtok, nem sokat nyertek. Drága ám az élőmunka. Mint adófizetőt és mint (pár évente) autóátíratót ez bosszant a legjobban.

Köszönöm, hogy elolvastad, kívánok erőt és egészséget a bürokráciamentesítéshez és az online ügyintézés tovább bővítéséhez:

Pt.

Ui: két apró megjegyzés a hivatalos adásvételihez azért még lenne.

1. Mi a fene az a „visszterhes”? Egy viszonylag egyszerűbb szoftver képes lenne rájönni, hogy ha nulla forint a vételár, akkor az ajándékozás, amúgy meg visszterhes. Ne terheljétek már ezzel a népet, rögtön a lap tetején. Vagy ha mégis, írjátok két sz-szel.

2. Annyira érdekelne, hogy a „Bizalmi vagyonkezelés alapján fennálló kezelt vagyonba tartozó tulajdonjog ténye: igen/nem” pontnál mi a helyes megfejtés, mi a nyeremény, illetve mi van, ha elrontom? Visszakapom az Audit?

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.