Ikarus szanatórium a Hortobágyon
Az a büdösnagy kutya morogva méregetett. Visszamentem a csótányért , inkább azzal hódítom meg a területét. Amit a menetszél és a gallyak nem forgácsoltak le róla az elmúlt évek alatt, azt nyugodtan viheti a blöki. Úgyis be kellett állnom, mert lefittyedt a kipufogó, Tónitól reméltem valami eszközt, amivel megemelem a buszt és visszateszem (gányolom) a helyére minden kormok alagútját. Végre egy hely, ahol nem a csótány a legszakadtabb tárgy látótávolságon belül. Nem kell szégyenkeznem az elhullajtott olajcseppek és az indítás környéki atomfelhő miatt. Errefelé a benzinesre is kétszer teszik rá a gyújtást, annyira hozzászoktak a dupla izzításhoz. Hazaértünk barátom! – kacsintott rám csálé fényszórójával hű szobakonyhám. Itt éhen halna a Mozaik utca.
