teszt 85 - Totalcar

Almát a körtével

A két teljesen eltérő felépítésű, súlypontú autó gyakorlatilag egyformán viselkedik. Tapadnak az úthoz, fekszik a kanyart, nem hintáznak, de nem is pattognak.

Vigyázat! Manipulálunk!

Új lökhárító és hűtőrácsok! Új fényszórók! Új felnik! LED-es hátsó lámpák! Új navigáció, rádió, csendesebb klíma! Tessék kapaszkodni: öt új szín! Gyakorlatilag ennyi. Plusz a 150 lovas dízel, a belső anyagminősége meg egy picit gagyibb lett.

Miért pont Seicento?

Nincs csomagtartója, gyorsulása sem kitűnő, és úttartása sem kifogástalan, mint annak idején a Trabantkönyv hirdette a letűnt kor népautójáról. Mégis: lehet szeretni, és bár vannak hibái, meg lesznek is nyilván, öt év és 95 ezer kilométer után is elindul, megáll, és úgy fest, nem akar szétesni. Hát ezért, pont.

A legszebb Mégane

A Mégane II formáján lehet, és érdemes is vitatkozni, de az kétségtelen, hogy a bátorság elismerésre méltó. Szubjektíve nekem a Mégane II formavilága kicsit sok, a Scénic II-é viszont pont jó. Felismerhető benne az eredeti Mégane, de valahogy pont annyit nyújtottak rajta, hogy a legszélsőségesebb elemek, az első-hátsó lámpák épp fogyaszthatóra szelídültek. Elmúlt a hátsó kalapdoboz-dizájn is, jó ez, ahogy van.

Hosszabb legyen, vagy magasabb?

Magaslati oxigénhiányt okozó trón, nagybani drogcsempészeknek megfelelő mennyiségű tárolórekesz és a Rubik-kockát idéző variálhatóság verseng egy kombi hagyományos erényeivel. Vajon a hatalmas csomagtér, a kényelmes üléspozíció és az élvezhető vezethetőség elegendő ellenérvet jelent?

Bubu és az olajkályha

Mennyit fogyaszt? Nem mellékes. Hogy megy? Biztos jól. Van turbólyuk? Meglátjuk. A Subaru dízelboxermotorjánál egy a lényeg: hogyan szól? Megmarad a bubu?

Nászéjszakád napjára

Színt hozott a kilencvenes évek szürkeségébe. Olyan árnyalatot, amitől majd’ mindenki viszolygott. Tulajdonosát mindenki megbámulta. Egyben megkérdőjelezte épelméjűségét. Pedig egy jó autó, tizenkét évesen is.

Főúri kényelem, másodkézből

Az autóvásárlók halmazából -önkényes kiemeléssel- elkülöníthetünk két csoportot: a kizárólag új modellekre vadászókat, valamint a bevált, gyermekbetegségeiből kinőtt utolsó szériát favorizálókat. Az előbbiek bújják a szaksajtót, lesik a pletykákat, beleképzelik az autószalonon bemutatott tanulmányba a következő utcai változatot, a rosszullét határán kérdezik a kereskedőt, mikor érkezik végre a legfrissebb verzió. Nem törődnek az első példányok apróbb-nagyobb kiforratlanságaival, a magasabb vételárral, tehát a presztízs vezérli őket.

Unatkozom, mit csináljak?

"Suzuki Samurai '84-es, kék színű, tökéletesen működő állapotban hobbi célra eladó. Ára: 200.000.Ft. Tel.:06..."
Mindenképpen elgondolkodtató. Az rögtön feltűnik, hogy potom kétszázezerért - amiből jó esetben még faraghatunk is - igazi, működő autót tudunk vásárolni.

Szupererős Saab Turbo, ványadtaknak

Végre kipróbálhatnának valami malomkeréknél kisebb kormányt is a Saabnál. A 9-3-as XWD verzióinál ugyanis a troll tervezőknek végre sikerült sebészi úton eltávolítaniuk az eddig szériában beépített birkózógépet.

Panelpolír

Állítólag egymillió-hatér’ már van ilyen autó, úgy hívják, Sandero. A Logan után mellbevágó az autószerűsége, ezen már tényleg kicsit úgy fest a Dacia-embléma, mint Stohl Bucin az ajándék Spar-napszemüveg. Egy teljesen épeszű méretű, erősen kopár, de kirívó hibáktól mentes, khm, gépkocsi.

Elsőnek nem rossz