ujauto 224 - Totalcar

Nyugi van

Nem hülyegyerek-autó, de nem is felvágós. Ha kell, megy, mint a meszes, de nem tépi fel az aszfaltot. Nem olcsó, de nem is megfizethetetlen. Ha elege volt a Hondákból meg a Volkswagenekből, van alternatíva.

Növessz falábat!

Az Antarát egyedül az ára teszi izgalmassá, ez viszont elég ahhoz, hogy komolyan fontolóra vegye valaki a vásárlást, ha SUV-t szeretne. Már 7,8 millióért megvehetjük, de vajon érdemes-e?

Tapossátok ki a belemet!

A cégautók sorsa kemény. A használók fizetése mellé jár, benzinkártyával, full szervizzel, azaz virtuálisan ingyen van. Többségük sokat megy, hajszolt tempóban – óriási futásteljesítmény, kímélet nélkül. De az i40-nek először egy sokkal durvább próbát kell kiállnia: jó autónak kell tűnnie ezerféle szempont alapján. És olcsónak.

Befér ez a parkolóházba?

Ez volt az első kérdés, amely felmerült a Viano megpillantásakor. Elvileg be, volt a válasz.

Ez egy Astra kombi? Na ne!

Aki most látta először, és nem olvasta a hátulján a feliratot, legtöbbször nem ismerte fel. Pedig az ötajtós már itt van köztünk legalább másfél éve, de ehhez a típusjelzéshez még mindig egész más kapcsolódik az emberek fejében. Nem is csoda, húsz évig közepes méretű, kicsit unalmas, itt-ott igénytelen, de praktikus és megfizethető átlagautó volt az Astra. Az új viszont egyáltalán nem ilyen.

Mindent tud, amit egy Toyota?

Mindenki bőszen ekézi a Magyar Suzukit a Kizashi miatt, valójában úgy csinálják a dolgot, ahogy kell. Hát az autókereskedelem nem egy szociális intézmény, akármennyire is felháborodunk ezen néha. Például akkor, amikor megjelenik egy hatalmas Suzuki a piacon, 9,3 milliós alapáron.

Egy kaláccsal harminc kilométer

Hatvannal suhanunk a Szentendrei úton, tempomattal, a villanymotor a csomagtartóból szívja az áramot. Jön a felüljáró, az emelkedőn pár másodpercre besegít a benzines, aztán megint kikapcsol. Harminc-negyven kilométert tehetünk meg így az átépített Priusszal, ha ügyesen vezetünk, mindezt egy száz-százötven forintos villanytankolással.

Na de hol marad a gésa?

Megtettem nagyjából az első kétszáz métert. Kint tombolt a hőség, állt a dugó. Azért néha nekilódult a kocsisor, csak, hogy egymás után három kátyúba is belehajtsak, én féleszű. Ekkor már tudtam: nincs jobb városi autó ennél.

Sikerül-e harmadszorra is?

Az első Focus gyilkos, mindent elsöprő sikerének jogosságához nem férhet kétség. Az az autó élvezetes volt, praktikus, tágas, olcsó, egyedi is a maga módján. A második – bár sokkal meggyőzőbb kiviteli minőségben, de – kicsit már az első farvizén hajózott. És itt van most a harmadik. Mindent ígér egy csomagban, amit az első és a második jól csinált. Lehetetlen.

Bármit csinálok, százon 5,7

Félig-meddig a használtteszt rovatunkba passzolna ez az Avensis, ami valahogy elkerült minket. Szerencsére még pont elcsíptük, 27 770 kilométerrel és a 125 lóerős dízelmotorral. Valami limitált széria, Travel Edition…

Kitaposott bakancs

Azt hittem, könnyű dolgom lesz a Scénickel: francia autó, nyilván lesz benne néhány eszetlen megoldás, a megjelenése pedig, hogy is fogalmazzam, kihívásokkal küszködik. Az ilyenre mondják, hogy magas labda, de kiderült, hogy annyira azért nem könnyű lecsapni. A kompakt egyterű élőben egyáltalán nem olyan vészes, mint képen, főleg ez a rövid változat, és vannak határozottan szerethető vonásai is.

Fogyassz, te állat!

Zsombor, a Ford PR-ese azzal hívott, hogy adna egy tesztautót, ami valójában nem tesztautó. Nem szerepel az európai kínálatban, és majd meg is látjuk, miért. Hát akkor miért adjátok ide, egyébként pedig mi ez? Hát egy szörnyülködést biztos megér.