Trabant és Kispolszki: ezért tilos

2012.12.15. 12:24

Nem vagyok orákulum, nem ismerek minden autót, a véleményem szubjektív, személyes tapasztalataim, érzelmeim alapján alakul ki. Rossznak mondott autóból is van jó, jónak tartottból is akad elhanyagolt vacak. Csak egy nepper vagyok, nem próféta, én is tévedhetek.

Tisztelt Nepperűző!

Nem tudok dönteni abban a kérdésben hogy melyik autó márkát illetve típust válasszam. Az egyik a Polski Fiat 126p 650E (650cm3 az évjárat mindegy) a másik a Trabant 601s (600cm3 1984-utáni és 2T-s) és ha Trabant akkor kombi vagy limuzin? Mind a két márka és típus volt a családomban és mind a kettőhöz fűznek érzelmi szálak, de nem tudok dűlőre jutni nem tudom, hogy melyiket érné meg anyagi szempontból és melyiket tartóssági szempontból meg venni (csak és kizárólag ez a két márka és típus jöhet szóba)

A továbbiakban pedig az érdekelne, hogy vásárlásnál melyiknél mire kell odafigyelni mik a sarkalatos pontok.

Válaszát előre is köszönöm: Esca

Fotó: Keller Mátyás - DámaFotó

Ezzel kezdje az olvasást, így nem fog felháborodni a végére. Talán

A válaszoló többszörösen visszaeső Trabant-tulajdonos  és P126-rajongó - bár utóbbi esetében nem érti a motorolaj és a kenési rendszer indokolatlan használatát -, és amikor csak módja van rá, Trabantot vásárol és/vagy szerel, vagy gyűjt valami ehhez illő baromságot. Az alábbiakat kéretik ennek ismeretében olvasni.

Kedves Esca!

Azt kívánom önnek, ne teljesüljön az álma. Tudom, ezzel nem válok szimpatikussá, de csak az ön javát akarom.

A Trabant és a P126 bármilyen verziójának tartós birtoklása egy olyan gigantikus doboz, amely eredetileg Hermész tulajdona volt, ám ő később Pandorának ajándékozta azt, hogy ezzel elindítsa a világ romlását. Nem a mitológiainak, hanem annak a bizonyos mélytorkúnak, akit nem csupán realityből, hanem a lakosság felnőtt felének szóló filmekből ismerhetünk. Ha ez így elsőre nem volna egyértelmű, javaslom még Csikós szerelős posztjainak azon részét, ahol oda nem illő dolgokkal ízesített pékáruk kerülnek szóba.


Ebben a témakörben a "melyik érné meg anyagi és tartóssági szempontból?" kérdés olyan, mintha arra várna választ, vajon előbb kasztrálják önt érzéstelenítés nélkül, és csak aztán égessék nyílt lángon, nyárson, egyenletesen barnítva, vagy inkább fordítva. Nyilván lehet kisebb rosszat választani, de csak ha muszáj.

Kedves Esca! Tudnia kell, hogy egy sablonos, Trabantot vagy Kipolszkit birtokló ember átlagos napi, heti, havi menetrendjéhez tartozik a mentalitástól, kitartástól és szerencsétől függő, relatíve kevés szakaszból összetevődő évi nagyjából ezer kilométeres futásteljesítmény, és a fenti szakaszok közötti időt kitöltő, magányos, vagy a hasonló defektussal bíró barátok, ismerősök, vagy szimplán sorstársak társaságában folytatott szinten tartás, javítás, barkácsolás.


Ez a két típus az egyszerűsége révén valóban könnyen javítható, megbízható, olcsón fenntartható autó - volt. Ma azonban a legfiatalabbak is bőven túl vannak azon a koron, ahol még gondtalan autózásban bízhattunk. Trabantból a legfiatalabbak is túl vannak a huszadik évükön, a Polskikat pedig hiába gyártották egészen az ezredfordulóig, az itthoni állomány szintén legalább a második x-et tapossa.

Az alkatrész-ellátás mindkettőhöz nehézkes. Bármire van szüksége, vagy nem fog találni, vagy pocsék minőségű utángyártottba fut bele, vagy hosszas börzézés, apróhirdetés-böngészés és a márkatársak hosszas zaklatása után juthat hozzá.



Márpedig szüksége lesz alkatrészre, az tuti. Ne áltassuk magunkat, egy igazán jó állapotú 601 vagy 126 általában rutinos márka-fanatikusnál fog kikötni, esetleg észbontóan magas áron várja gazdáját a hirdetési oldalakon.

Kedves Esca, önt egy "korához képest jó állapotban" sablonszöveggel hirdetett autó fogja várni. Tudjuk, ez mit jelent - még megy. Ha beindul. Esetleg meg is áll. Kis hibákkal. Például nem felnőtt, csupán gyerekökölnyi folytonossági hiányok lesznek a küszöbön.

Szinte biztos, hogy a vásárlás után, de legkésőbb a következő vizsga előtt lakatolni kell majd. Tudja ön, mibe kerül egy ilyen autó korrekt lakatolása? Nagyjából az autó javítás utáni piaci értékébe - szorozva egy tetszőleges számmal - és akkor a végén még ezer színben pompázik, a főszín mellett domináns rozsdavörös alapozóval.


Abban se bízzon, hogy egy fiatalabb (hehe, huszonéves, haha) darabot fog ki - általános vélekedés szerint az idő előrehaladtával a szocialista autógyártás korrózióvédelem terén kizárólag visszafejlődést mutatott. Nekem volt 1962-es púpos Trabantom gyári küszöbbel és hattyúnyakkal, miközben a 88-90 közötti 601-eseknél már tíz éve sem nagyon lehetett ilyen találni.

De tegyük fel, hogy valami csoda folytán egy igazán megkímélt bódéba fut bele, amit előtte nem taknyolt szét senki szükségjavításokkal. A helyzet csak egy kicsit javult, hiszen oly sok szerkezeti elem van, amellyel elbajlódhat az eljövendő időkben. Ott van például a fék. Tudja ön, hogy mindkét típuson négy dobfék van? Alig akad ma olyan szerelő, aki tisztességesen össze tud rakni dobféket úgy, hogy a vizsgasoron ne vágják ki azonnal a fékpadról. Aztán ott van még a főfékhenger és a munkahengerek. Soha, ismétlem, soha nem lehet biztos abban, hogy meddig marad a helyén a fékfolyadék, és mikor talál utat magának a dobok belsejébe. Még akkor sem, ha javítókészletet, vagy utángyártott munkahengert szerel be - sőt, főleg akkor nem.

Aztán ott a futómű. Mindkét autó első futóműve függőcsapszegen forduló megoldás. Ez rendszeres zsírzást igényel, amit persze rendszerint nem szokott megkapni. Megszorul vagy elkopik, mindegy is, mindkettő borzalmas eredménnyel jár a kormányzásra nézve. A felújítása nem könnyű, sőt, inkább nehéz, a dörzsárazás nem egy divatszakma manapság. Ja, és nem győzöm hangsúlyozni, nincs a sarki autósboltban csak úgy függőcsapszeg és persely, ha meg mégis, az nem feltétlen jobb annál, ami az autóban van.

Kedves Esca! Elment már a kedve? Nem? Akkor folytatom. Ön meg fog fagyni. Nem átvitt értelemben, hanem tényleg. Mindkét autó fűtése levegős, hiszen a motorban nincs hűtővíz. Eredetileg jól kitalált, átgondolt fűtésrendszerrel rendelkeznek, ám ön nagy valószínűséggel nem gyári új autót fog vásárolni, ezért itt-ott hiányoznak majd kisebb összekötőcsövek, tömítések, vagy szimplán a korrózió okozta réseken, lyukakon szökik meg a meleg. Ezek javítható dolgok, de mire ön 'öreg' polszkis/trabantos lesz, és rutinból javít levegős fűtést, a fagytól üszkösödött ujjvégekkel nagyon nehéz dolga lesz.

Üzenet a polszkis közösségtől: kell mellé egy másik autó

Kedves Esca!

Sok-sok éve kispolszkizok aktívan. Én is úgy kezdtem, hogy az egyetlen autóm egy 126-os volt, és volt olyan, hogy 30 km-re jártam vele dolgozni napi szinten.
Soha nem kellett busszal mennem, de nem egyszer fordult elő, hogy este 11-kor a semmi közepén kellett nekiállni gyújtást szerelni, hogy hazajussak. Emlékezetes eset volt az is, amikor délelőtt gyorsan váltót kellett cserélni, hogy délután el tudjak indulni dolgozni. Az emberek többsége ilyenkor bizony elkönyveli, hogy ezek az autók semmire nem valók, és részben joggal.
Jelenleg is van olyan 126-osom, ami napi szintű használatra van, emellett idén voltunk vele találkozón Csehországban és Lengyelországban is, alkalmanként ezer kilométer feletti távval. Pár éve elmentünk a Balti-tengerhez egy kisebb csapat 126-ossal, az össz táv 2.400 km körül alakult. Mindezt hiba nélkül, négy nap alatt. Ha pedig úgy alakul, hogy el kell szaladni valamiért az ország másik felébe, akkor is nyugodtan indulok útnak Polskival.
Tehát lehet ezeket az autókat használni is, csak mindig legyen felkészülve arra, hogy bármilyen meghibásodás bármilyen váratlan helyzetben előjöhet, és emiatt bizony rendszeres időközönként vagy össze kell olajoznia a kezét, vagy anyagilag függővé válik öntől a környék szerelője. Ráadásul az alkatrészek egyre nehézkesebb beszerzése miatt, ilyenkor a vártnál hosszabb pihenő is következhet.
Viszont amikor megy, akkor olyan élményt nyújt, amire a mai autók egyike sem képes. Csak legyen mindig ott mellette egy olyan autó, amire akkor is számíthat, ha a Polski úgy dönt, hogy ő aznap nem megy sehová.

Üdvözlettel: Nyuszy
Club126

Persze ha végigment az autón, mindent megjavított és felújított, időt, energiát, pénzt, emberi kapcsolatokat feláldozva, akkor sem lehet nyugodt. Átlag Trabantos néhány tízezrenként főtengelyt cserél, gyakorló kispolszkis meg random időszakonként mondjuk benzinbeöntő csövet. Ha önnek nincs meg ehhez a megfelelő infrastruktúrája (garázs, lehetőleg fűtve, sok szerszámmal, aknával), akkor ne is fogjon bele!

Kedves Esca! Úgy egyébként megértem a vonzalmát, higgye el, egy cipőben járunk. A fenti két típus közül is csak azért tudnék javasolni önnek egyet, mert az én értékrendem is megfelelően torzult. Viszont tartok mellette hétköznapi közlekedésre alkalmas autót, és a Trabantot csak örömautózásra veszem elő. Igaz, mostanában még arra sem, épp atomjaira szedve áll, várva a lakatolásra. Meg persze arra is, hogy a megfelelően vastag összeget elkülönítsem erre a célra.

Vicces volt, de a gatyám ráment (Vályi István)

Volt Kispolszkim. Kúpos felnis-dinamós, krómlökhárítós, 1987-es. Éppen hátrahagytam a szülői házat, messzire mentem a munka után úgy, hogy előtte egy hónapig szívtuk magunkba a tintát a barátaimmal, amolyan búcsúbuli gyanánt. Azt a pénzt, amit akkor az autóm eladásával kerestem, mivel nem bíztam abban, hogy lábon teszi meg a 400 kilométeres utat. Egy R15 GTL volt, a mai napig bánom ezt a döntést, de fiatalság-bolondság. Munkahelyet szereztem, pénzem nem volt, húsz éves voltam talán. Lett egy csajom, aki azóta a feleségem, de mivel messze lakott, buszozni pedig már akkor is utáltam, kellett egy autó. Vagy valami, ami hasonlít rá.

Annyiért vettem, amennyim volt rá, tulajdonképpen a szekrényben rohadó - kosárlabdás korból visszamaradt - használt AirMax-em többet ért, mint a Kispók.

Szerettem, kipofoztam-lefényeztem garázsban, találtam hozzá szerelőt (nagyon fontos), beleborítottam a vételár tripláját (tizenezer szlovák koronákról van szó, nem komoly összegekről), üléskárpitja alá fűztem be ülésfűtést, hogy a csajom - aki valami furcsa betegségből kifolyólag azt hitte, hogy normális vagyok - ne fagyjon meg.

Egy éven keresztül jártuk vele az országot. Öt-hat órákat töltöttünk autópályán a százas tempónál már üvöltő autóban, amely annyira kicsi volt, hogy simán vezethettem volna a hátsó ülésről, mint Hightower (rip Bubba) a Civicet. Simán két térdem közé fogtam a kormányt, ha ki akartam nyújtani a kezem a csajom vagy a föld felé (ha nagyon akartam, elértem az utat). Vicces volt, poén volt de a gatyám ráment. Alig volt hozzá alkatrész, ami volt, azt az ördögszerű szerelőm - akit lényegében életében nem láttam deréktől lefelé, mert a szerelőaknában lakott és szakállas volt-olajsaras, mint Belzebub - Lengyelországból szerezte be. Ilyen-olyan minőségben.

Egyszer beültettem szegény nagyanyámat hátra anyámmal, az eredménye az lett, hogy kiflibe hajlott a lengőkar. Közben persze mindvégig azon voltam, hogy legyen végre normális autóm. Akkor már túl voltam a GSi Kadetten, R15-ön és a Skodákon, a Kispolszki hozzájuk képest minősíthetetlen vacak. Ami szerethető benne az az, hogy lelkében olasz és hangulatos. Végre eladtam, egy lelkes és fiatal lánynak, aki valami hasonlót keresett, mint ön. Hiába hívtam fel a figyelmét arra, hogy az autó sok törődést igényel és igen, aranyos-piros, városban remekül parkolható, de mindez csak a látszat, abból ne vonjon le hosszútávú következtetéseket, hogy megy, hiszen amikor találkoztunk, akkor történetesen nem volt rajta rossz semmi.

Ja, egyszer imádtam a könnyű kis autót: be tudtam vele parkolni az udvaron a szőnyegporoló oszlopai közé, majd a nagy hóban ki is szedtem onnan, amikor a többiek lapátoltak és krahácsoltak. A csajom beült, nyomta a gázt én pedig benyúltam a hátsó sárvédőbe és kirángattam.

Aztán egyszer a szakadó hóban elrepült az ablaktörlője karostul és elment a satnya világítás. És ez egy akkoriban kifejezetten szépnek számító, rozsdamentes Kispók volt, remek műszaki állapotban!

Szóval eladtam - az egyetlen autóm volt, amelyiken pénzt kerestem - hozzácsaptam az árához pár buznyákot és megvettem életem legszarabb autóját, egy 1.2-es kocka Ibiza Chrono-t. De ez egy másik történet. Felejtsd el egyetlen autóként a Kispókot. Az egy szép hobbi, semmi más. A szopóroller-tologatásba hamar bele lehet unni.

Kedves Esca! Ne vegyen Polszkit vagy Trabantot, legalábbis addig, amíg az anyagi és tartóssági szempontok fontosak. Tartson egy munkagépet, amivel dolgozni és alkatrészért járni tud, és ha úgy érzi, megfelelően erős anyagiakban, infrastruktúrában és lélekben, akkor fogjon bele egy ilyen öröm-projektbe. Akkor legyen csak szerelmes, hiszen ha a kényszer nem szorítja, az összes szívással, mélytorkozással és csalódással együtt is kellemes lesz egy ilyen autót birtokolni, ápolni, javítani, és szeretni.

Fotó: Keller Mátyás - DámaFotó

Kedves Esca! Bízzon bennem, és higgye el, azért akarom csupán elriasztani, hogy az önt a két típushoz fűző érzelmi szálak megmaradjanak.

Üdvözlettel: Prokop Gábor

Hasznos link: Csikós Zsolt cikke a Fiat 500-ról.

És még egy, ha nem tud lemondani a Trabiról: Zirig Árpád cikke a Kisautó blogon