Sokat hallani az autóba épített fedélzeti számítógéprôl. Hírt adnak Windows CE csodákról, szórakoztató központot vezérlô elektronikáról. A legtöbb fedélzeti számítógép azonban nem ilyen látványos tevékenységre való. Ezek érzékelôkkel kiegészített dobozok, megjelenítô, billentyűzet és más beviteli eszköz nélkül. Emberi beavatkozás nélkül, önmagában muködik, használata csak annyiban érezhetô, hogy valamiképp simábban mennek a dolgok. Még egy Ladában is.
 |
|
| |
|
Amióta autók járnak az utakon, a tulajdonosok
legfôbb célja a teljesítmény fokozása volt. Az ipar kiszolgálta az
igényeket, nagy és masszív kocsikat gyártottak bikaerôs motorral. A
fejlesztômérnököknek
kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a fogyasztással és a
károsanyag-kibocsátással foglalkozzanak. 1970 óta a
környezetszennyezés több helyen is végzetes határokat ért el. 1975
óta az üzemanyagárak is jelentôsen meglódultak. A mérnökök csak
ekkor kezdtek el a problémával foglalkozni.
Az elsô jelentôs újítás a
katalizátor megjelenése 1978-ban. Ez az újítás azonban nem
oldott meg minden problémát. Megoldást kellett találni a fentieken
kívül a teljesítményfokozásra, a kormányozhatóság javítására is.
Úgy kellett a gazdaságosságot és a környezetbarátságot fokozni,
hogy közben ne veszítsenek jelentôs teljesítményt. A gyártók
belátták, hogy a motor szabályozásának egyetlen megbízható módja a
mikroszámítógép alkalmazása.
| |
|
|
|
Nehéz azonban az eddig jórészt csak
matematikai számításokhoz használt komputert diagnosztikai
munkára bírni. Szenzorokat építettek a motorblokk különbözô
részeibe. Ezek az érzékelôk elektromos impulzusokat küldenek a
feldolgozóegységnek az aktuális emissziómértékrôl és fogyasztásról.
A processzor a kiértékelt adatokat egy végrehajtóegységnek
továbbítja.
A számítógép legfôbb erénye, hogy - nagy
sebesség mellett is -
különféle adatok óriási mennyiségét képes kezelni, egymástól
elkülöníteni és szűrni, majd a pneumatikus egység számára
lefordítani. (Erre leginkább egy analóg számítógép lenne alkalmas,
a kutatások már ilyen irányban is folynak.)
Fontos, hogy a számítógép rengeteg különbözô jellegű input
információt képes fogadni, hiszen az üzemanyagfelhasználás és
gázkibocsátás is ezernyi tényezô függvénye. Az emisszió például
leginkább a levegô/üzemanyag keverék arányától függ. Az ideális az ún.
sztoichiometrikus érték, a 14.7 : 1. Ezt nagyon nehéz folyamatosan
szinten tartani.
| |
|
| |
|
Ha az arány egy kicsit is változik, káros
gázok, például szénmonoxid, nitrogénoxid keletkezik. Ha a levegô
oxigénszintje alacsonyabb a kelleténél, kevesebb üzemanyag tud
elégni ugyanolyan mennyiségű levegôben. A probléma leküzdéséhez
oxigénkoncentrációt, nyomást és hômérsékletet mérô
szenzorokat építenek be. Emellett a gyújtást is szabályozni
kell. Erre is a számítógép a legalkalmasabb eszköz.
Amikor egy érték megváltozik, a komputer
azonnal kész reagálni. A mikroszámítógép sok eddig alkalmazott
mechanikus szabályozó eszközt feleslegessé tett. Ráadásul
szemben a korábbi eljárásokkal kevesebb mozgóalkatrész van, az
egész rendszer programozható, így különbözô típusokhoz is
használható hardverváltoztatás nélkül.
Aki azt hiszi, a kezdeti fedélzeti számítógépek böhöm nagyok voltak,
téved. Az elmúlt húsz év alatt
alig változott a méret. Még a processzor felépítése sem sokat
módosult. Mivel ezek célgépek (más feladatra nem is alkalmasak), nem
volt szükséges a folyamatos bôvítés.
Az egyetlen jelentôs változás az alkalmazott technológia olcsóbbá
válása. A
memóriaárak drasztikusan zuhantak (ugyan nincs szükség nagy
mennyiségre), a processzor sebessége nôtt, ez csak annyiban elôny, hogy
ugyanaz az eszköz más feladatra is igénybe vehetô, feltéve, ha a gyártó
is úgy akarja. (Pl. szabályozhatja a blokkolásgátlót is.)
Hogy mit hoz a jövô, nem tudni. Az elektronika mindinkább bevonul az
autózásba, néhány éven belül elképzelhetô, hogy egyes
számítógéptípusokhoz gyártanak majd hajtóművet.
További cikkeink
