Álmatag dinamizmus | Totalcar

Álmatag dinamizmus

Tizenöt év egy autó életében nagy idő. Hibátlan külsőt várni tőle pont olyan botorság, mint a hetvenéves matrónától diáklányosan üde arcbőrt. Akad kivétel, de ilyenkor ügyes plasztikai sebész vagy különösen kíméletes életvitel áll a háttérben.

peugeot teszt gl hasznaltauto

Közzétéve: 2005. 05. 03. 10:00

Közzétéve: 2005. 05. 03. 10:00

Tizenöt év egy autó életében nagy idő. Hibátlan külsőt várni tőle pont olyan botorság, mint a hetvenéves matrónától diáklányosan üde arcbőrt. Akad kivétel, de ilyenkor ügyes plasztikai sebész vagy különösen kíméletes életvitel áll a háttérben.


A bemutatott járműnél az autók
ráncfelvarrójának, a lakatos-fényező párosnak a ténykedése
eddig ismeretlen tényező. Marad(na) a gyöngéd bánásmód: kevés
kilométer, sok gondoskodás, a kellemetlen időjárás viszontagságai
helyett a langymeleg garázs. Találunk-e valami hibát az előbbi
gondolatmenetben? Először is: 15 év alatt 140 ezer kilométer azért
nem olyan kevés. Másodszor: igaz, sokat babusgatják, de például
tető legfeljebb a fák lombjaiból állhatott felette. Tehát valami
nem stimmel.

A menetpróba adja meg a választ. A kímélő helyett a
lelassult életmód a megfelelő kifejezés. A 92 lóerősnek mondott
1,6-os benzinmotor akkora vehemenciával mozgatja külső burkát, mint az
utódok világrahozatala okán partra mászó óriásteknősé
(Dermochelys coricacea coricacea).
Komótosan bandukol; minek siessen, a föveny úgyis megvárja, hadd
lazítsák fel előtte a túlbuzgók.
Így van ezzel a 405-ös is: száz
fölött jajveszékelést hallat a motortérből, kinek van szíve nagyobb
tempóval vagy hosszabb utakkal gyötörni? Az utóbbi öt évben húszezer
kilométert futott, természetes hát, hogy a '90-ben készült Peugeot
állapota meghazudtolja a korát.

Számmisztika



A Peugeot azon ritka gyártók egyike, amelyek
az adott modellt a csak neki fenntartott kódjellel látja el.
Becsülendő, hogy nem kell koptatnunk a szánkat, hogy "jó-jó 000
vagy Abcde, de melyik sorozatból?" Ha 405-ös, akkor 1987-ben dobták
piacra, és Európában '95-ig (a kombi '96-ig) készült, punktum.

Az új modelleknél 1929-től következetesen alkalmazott számozás
pompás eszköz a gyárnak a márkaidentitás növelésére. A rendszer,
állítják, egyenesen szent nekik;
kár hogy a gondosan felépített logika itt-ott rogyadozik.
Például azt mondják, az első jegy a jármű méretére utal. Ez igaz,
mármint jelenleg, de például a 405-ös semmiképpen sem a 404-es
utóda, hisz' abból az utolsó darab '78-ban hagyta el a gyárat.
Annál gyanúsabb a 305-ös, melyet méretei és gyártási ciklusa
alapján sokkal inkább tekinthetünk elődnek.

Az utolsó karakter a generációra utal. Kacagnom kell: rég
bezúzták a 309-es gyártósorát - hogy átadja a helyét a 306-osnak. A
többinél is hajlamosak a soron következőn átszökkenni, ami nem baj,
de ne költsenek hozzá utóbb bibliai mélységű történetet.

A semmiből előbukkanó 1007-esre pedig érdeklődésemre a hivatalos
magyarázat:
"Tisztelt Uram! Tájékoztatom Önt, hogy a számozás oka a
következő. A Peugeot gyár piacra dob egy új modellt, a 107-et. Az
1007 ezen kategória, illetve ezen típus luxus változata. Mivel a
két típus ugyanabban a kategóriában szerepel, ezért kellett
megkülönböztetni őket egymástól. Az 1007 pl. a Mercedes-Benz A
Classe vetélytársa. Üdvözlettel: Peugeot Hungária Kft."
Hallani
vélem a szerkesztőségi szobában visszhangozni: muhaha! (Muhaha,
bizony! - a szerk.)

A 405-ösről sokan állítják, hogy csúnyácska, szögletes fémtömeg. Nem
tudok meggyőző érveket hozni cáfolatukra, hacsak azt nem, hogy
hasonlítsák össze a kombival. Mindjárt jobb a helyzet, ugye?
A látszat ellenére a légellenállási tényezője egyáltalán nem
szégyenteljes: 0,31.
A kortársak közül az összehasonlíthatatlanul
gömbölydedebb Audi 80, a Vectra és a Passat egy-két századdal jobb
ennél. Az ék alakzat hasítja a levegőt, és még jobb lenne a helyzet, ha
kevésbé tömpe orrot faragtak volna.



Amikor tervezték,
még találkozhatott szerény törésvonallal a motorház és a
szélvédő,
illetve nem volt muszáj lecsapni a csomagteret. A 405-ös
tehát hagyományos szedán formájú; még erősen illuminált állapotban sem
téveszthető össze az eleje a hátuljával. Ennek gyakorlati előnye is
van: késői
utódjánál 27
centivel rövidebb, mégis 63 literrel több csomagot cipelhetünk
magunkkal. Igen, manapság snassz 1. autóval nyaralni menni; 2. de ha
mégis, önellátásra berendezkedni. Kezdek gyanakodni, hogy a tervezők
egyetlen megkötése a csomagtartónál, hogy egy darab tenisztáska (a
közepes, amiből divatosan kikandikál az ütő nyele) beleférjen.



Ha a külső nem is ad sokkal több esztétikai élményt, mint a T72-esé,
a franciás belsőben vigasztalódunk majd. Nos, ez volt a pozitív
előítéletre hozható legerősebb példa. Tegyük fel, váratlanul kiderül,
hogy létezik egy vagyonos nagynéném Svájcban, de annyira dúsgazdag,
hogy első számú célpontjává válnék egy bűnbandának.
Becserkésznének, zsákot rántanának a fejemre, majd belöknének egy
405-ösbe,
hogy elrekkentsenek valahol a váltságdíj kifizetéséig. A
daróc fojtogatásában elővenne az allergiám, és a kemény szívű
emberrablók rájönnének, hogy a holtan kevesebbet érek, mint élve, ezért
levennék rólam a csuklyát. Biztonságuk veszélyeztetése nélkül tehetnék,
mivel kiszabadulásom után a rendőrök kérdésére tétován vakarnám a
fejem: "hát, fekete és szürke volt minden, kemények az ülések, és semmi
extra; csak valami német autó lehetett."



Bizony, a Peugeot 405-ös nélkülözte a legendává vált franciás
kényelmet,
ráadásul körös-körül fantáziátlan fekete plasztikokat
alkalmaztak. Hozzuk fel mentségül, hogy a piacot letaroló germán
népautóhordák belseje is a fényt legkevésbé visszaverő színt hordozta;
ez tűnt a növekedés biztos zálogának. Egyetlen jellegzetesség (a '92-es
év modellfrissítéséig) az utasülés felől látható alienes
műszerfal-kitüremkedés. Tökéletesen öncélúnak látszik, bőséges
mennyiségű por marad rajta az átlagos törlő mozdulatok után. A második
változat nélkülözi a púpot, viszont majdnem ugyanabban a fröccsöntő
sablonban készült, mint a Passaté.



Az utastér egyébként bőséges, különösen kedvező a hokedlimagasságú
első ülés, vígan befér alá a hátsó utas bakancsa.
Az ergonómia kiterjed a vezető pozíciójára is, a kezelőelemek
jól kezünk alá nyomakodnak. Apropó, gombok, karok, kallantyúk.
Tisztesen túlméretezett műanyagokból készültek, rájuk bökve nem alakul
ki az emberben szorongás, hogy "csak nehogy ez legyen az utolsó
érintés". Csalódás egyedül onnan ér, ahonnan a legkevésbé várható: a
váltógomb teteje szilánkosan levált. A tenyeremet féltettem, a nappabőr
ötujjasomat szintúgy, martinászkesztyű történetesen nem volt nálam, így
maradt (régi kollégám moszkvicsos stílusát követve) a váltóbot szárának
szorongatása.

A GL a 405-ös alapváltozata - csak az lehet, mert
az állítható magasságú kormányon kívül nélkülöz minden kényelmi
felszerelést.
A szervokormányt is. Ettől függetlenül haladás közben
jól irányítható, kezes autó benyomását kelti. A menetkényelem átlagos,
vagyis jó: úrvezetőknek való.



Ha csorgunk a forgalommal, és nem fogunk a minden ellenféllel
szemben súlyos kockázatot jelentő előzésbe, elégedettek leszünk
dinamikájával. Mégis azt hiszem,
súly-teljesítmény aránya alapján ennél fürgébbnek kéne lennie;
javasolt egy műszeres bemérés. Vagy nem javasolt, a lelassult életmód
előnyei miatt. A zaj és viszonylagos erőtlensége miatt jelenlegi gazdái
száznál ritkán mennek gyorsabban vele, ennek ellenére a fogyasztás
országúton hét, városban tíz liter feletti. Persze a karburátoros
blokktól hatékony üzemanyag-felhasználást kevésbé várhatunk, de
szokatlan a kis teljesítmény - nagy fogyasztás párosítása.

Harapós és szelíd változatok



Mi16

Nehogy elszunnyadjon a kedves olvasó, ezért
kivételesen a skála felső végén kezdem a választék sorolását.
Kérem, törölje le a gúnyos mosolyt arcáról, igenis, létezik vadorzó
kivitelű 405-ös.
Vagy nem hallott az Mi16-ról, a fürge 1,9-es, 150 lóerős
paripáról?
Pedig biztosan látott már, mélyebb légterelők,
széles alufelnik, diszkrét szárny fedi fel kilétét. És a T16? Ezt
sem kapiskálja? Akkor hiába várnám öntől a Párizs-Dakar
győzteseinek hiánytalan sorolását. Ugyan, dehogy, nem nyerte meg az
összeset a Mitsubishi, akadtak évek, amikor mással volt egyesélyes
a nagy futam.



405 T16 Paris-Dakar

'88-ban Kankkunen, '89-90-ben Vatanen révén például a 405
T16-tal, ezzel a fura, aránytalan makettszerűséggel. Nevét aztán
felvette a kétliteres, Garret turbós, akár 220 LE-vel és 323 Nm-rel
bíró, négykerék-hajtású csúcsmodell.

A skála túlsó végén a 65 (!) lóerős egynégyes csúfoskodik.
Befecskendezéssel 75-re tornázták fel; hadd versenyezzenek egy jót
a
Mercedes 190D -vel. Köztük meg egy csomó 1,6-os, 1,8-as, 1,9-es
benzinmotor, sokféle teljesítménnyel. És az obligát dízelek: 1,9-es
szívó (71 LE; állítólag örökéletű), illetve előbb 1,8, majd 1,9 TD,
90-92 lóerővel.

Fenntartása eddig nem került sokba.
Öt év alatt a hengerfej (~70 000), a karburátor (~20 000) javításán
felül csak
a szokásos karbantartás emésztette tulajdonosának
vagyonát. A polírozóanyagokra költött összeg felett pedig elegánsan
elsiklunk.

<section class="votemachine">
</section>

Peugeot 405 GL 1,6 - 1990

Megkímélt állapotát és a 350-400 ezres piaci árát figyelembe véve
jól járna, aki erre a 15 éves Peugeot-ra rátenné a kezét. Soványka a
motor teljesítménye, és egy új CD-s rádióval az extrák értékét egyből
megszázszorozhatjuk, de
tágas, nagy csomagtartóval rendelkező klasszikus tulajdonosává
válnánk.
A 405-östől éppen megszabadulni igyekvők csak azon
bánkódhatnak, hogy szögletes formája erősen öregíti - jelentősen rontva
az értékesítési esélyeket.

Műszaki adatok:

Peugeot 405 1,6 GL (1990)

Méretek

Hosszúság: 4408 mm

Szélesség: 1714 mm

Magasság: 1406 mm

Tengelytáv: 2669 mm

Nyomtáv elöl/hátul: 1450/1436 mm

Önsúly: 1020 kg

Legnagyobb össztömeg: 1500 kg

Csomagtér: 470 l

Légellenállási tényező: 0,31

Motor, erőátvitel

Vízhűtésű, négyütemű, soros benzinmotor, karburátor, elöl,
keresztben beépítve

Lökettérfogat: 1580 ccm

Furat/löket: 83/73 mm

Max. teljesítmény: 68/92/6000 kW/LE/fordulatszám

Max. nyomaték: 134/2600 Nm/fordulatszám

Hengerek/szelepek: 4/8

Sűrítési viszony: 8,95:1

Erőátvitel, váltó: elsőkerék-hajtás, 5 sebességes kézi

Menetteljesítmények (a hízelgőnek tűnő gyári adatok alapján)

Végsebesség: 175 km/h

Gyorsulás 0-100 km/h = 12,1 s

Fogyasztás: országúton: 7 l/100 km; városban: 10 l/100 km

Üzemanyagtartály: 60 l

Futómű

Gumi: 165/70 R 14

Fékek elöl/hátul: tárcsa/dob

Modelltörténet

A 405-ös 1987-ben jelenik meg,
négyajtós változatban. Indulásként 1,4 - 1,6 - 1,9-es
benzinmotorokkal szerelik; egy évvel később jön a két dízel, az
automata váltó és a kombi. És az Év Autója díj (jól lobbizhattak
Pininfarináék). '89-től széria a katalizátor. Három évvel később
modellfrissítés, kívülről csak a hátsó traktuson (kisebb lámpák,
végre a lökhárítótól nyíló csomagtartó), belül alaposabban nyúltak
hozzá. Már nincs karburátoros változat; tán ezt ünnepelték a
T16-tal. A '95-ben érkező 406-os leváltja a négyajtóst; a kombi egy
évvel tovább húzza. Mármint Európában, mivel Argentínában 2001-ig,
Iránban pedig tán még napjainkban is készül.

Különös, hogy az internetet leginkább a fanatikus japán rajongók
borítják el az imádatuk tárgyáról közölt szöveggel és képekkel.
Sajnos nem beszélek jól ezen a nyelven, ezért tessék önállóan
böngészni a
következő lapot.