Régen vártam már ezt a találkozást az utak óriásával. A több évtizedes múltú, néha feltűnőbben, néha egészen észrevétlenül megújuló gigász mindig lenyűgözött. Talán nincs is olyan kamionos, aki legalább egyszer ne szeretne a mélybe tekinteni a belső körökben gyakran csak minigarzonnak becézett fülkéből. Mert a Magnum a legnagyobb a nagyok közül, már 15 éve.

hirdetés

Egyenesen Franciaországból érkezett a hatalmas fekete szerelvény.
Elöl a Magnum, mögötte meg egy szintén francia gyártmányú, gyönyörű
Lamberet
félpótkocsi várt,
betonlapokkal gondosan a jogszabályban megengedett felső határig,
azaz 40 tonnáig pakolva. Bár az óriási space kabinokkal szerelt
nyerges vontatók körében már nem a Magnum a legmagasabb - 11 cm-rel van
elmaradva az éllovastól -, mégis a földtől 188 cm-re lévő padlószint és
az ehhez tartozó kialakítás hihetetlen monumentalitást kölcsönöz a
Renault vontatójának.

Európa legmagasabb padlója légtornászoknak

Már a fülke megközelítése sem hétköznapi.
Először is az ajtó pereme alatt megkeressük a kilincset, amivel
tágra nyithatjuk a hatalmas vaslemezt. Ezután mindent, ami velünk
van és nincs szorosan a testünkhöz rögzítve, bepakolunk a fejünk felett
lévő padlóra, az ülés elé. Mivel a felkapaszkodáshoz mindkét kezünkre
elengedhetetlenül szükségünk lesz, ne vegyük félvállról ezt a
műveletet, mert felfelé pórul járhatunk. Ha mindenünket gondosan
elhelyeztük, határozottan megragadhatjuk az ajtó mögötti kapaszkodókat,
és felmászhatunk végre a fülke szintjéig, majd óvatosan oldalazva meg
is érkeztünk a Magnumba. Ilyenkor már csak arra kell vigyázni, hogy a
földre tett tárgyainkra rá ne lépjünk, mielőtt szépen összeszedegetnénk
őket.

Ha tíz évvel ezelőtt lépünk a fedélzetre, akkor egy szokatlanul
tágas és hihetetlen belmagasságú, kamionokból addig nem ismert űr
fogadott volna minket. Mára azonban a legtöbb konkurens megközelítette
ezt a külső magasságot, miközben az alacsonyabban elhelyezett
padlószinttel nagyobb belteret alakítottak ki a sofőröknek. Igaz a 187
cm-es szabad belmagassággal még mindig megfelelően tágas a hely, mára
mégsem a beltér mérete teszi fejedelmivé a Magnum egyedi
kialakítását.

Nem a legmodernebb, de itt fent ez kit érdekel

Ha egyszer beleülnek, rögtön megértik mire gondolok.
Az ülőlap jóval két méter fölött van, innan csak egy Magnum
sofőrje láthatja a világot. És amellett, hogy biztonságosabb,
kényelmesebb, és nem utolsósorban felemelőbb érzés innen kormányozni
ezt a hatalmas szerelvényt, van egy másik óriási előnye is. Rossz
szándékú emberek legfeljebb csak gólyalábakról, esetleg létráról
jelentenek veszélyt a biztonságos magasban.

AE-től napjainkig

Renault AE Magnum

Az óriás története 1990-ben kezdődött,
AE néven. Az új koncepció lényege abban rejlett, hogy egy
vízszintes vonal mentén teljesen különválasztották az
alváz-hajtáslánc párost a sofőr illegő-billegő munkahelyétől. Az
egyébként is óriási fülke emiatt már olyan magasságokba emelkedett,
hogy a kezdeteknél is csak külön létrán lehetett megközelíteni. Az
új kialakításnak és a korát megelőző technikai újításoknak
köszönhetően 1990 végén az AE elnyerte a legnagyobbaknak kijáró
Truck of the Year 1991 címet, majd 1992-től a kétbetűs név mellé
odabiggyesztették a Magnum feliratot is.

1996-ban a jellegzetesen szögletes műszerfal-kialakításon és a
belső tér elrendezésén változtattak kissé, majd 2000-ben a gyakran
felmerülő elektromos problémák megoldásaként a Magnum is megkapta a
szabványos CAN adatsínes elektronikai rendszert. A szinte védjeggyé
formálódott négy szögletes lámpától tizenkét év után, 2002-ben
kellett búcsút venni, amikor új kabinnal és hűtőmaszkkal próbálták
megfiatalítani az óriást. Azóta a külső nem változott, annál inkább
minden más, ami a lemezeken belül van.

Miután megszoktuk a hirtelen ránk törő felsőbbrendűségi érzést, és
kényelmesen elhelyezkedtünk a bőr vezetőülésben, legjobb lesz, ha
megtudjuk, milyen technikát is uralunk a következő pár órában.
Vezetéstechnikai szempontból két fontos újdonságra kell odafigyelnünk.
Először is a megváltozott jogszabályi határokig terjeszkedve öt
centimétert szélesedett a Magnum alsó fele,
megnövekedtek a nyomtávok is, ezzel fokozva a stabilitást és
engedve még több teret a hajtáslánc elhelyezésének. Ezt a változást a
250-es Magnumhoz szokott vezetők jó, ha észben tartják az első időkben,
nehogy megszoruljanak az addig kényelmesen szélesnek vélt helyeken. Ha
az új Optidriver II fantázianevű váltóval szerelték a Magnumjukat,
akkor lesz is idejük odafigyelni, mivel minden figyelmüket a
manőverezésnek szentelhetik, miközben a kuplung nélküli automata
rendszer csendben teszi a dolgát. 12 sebesség előre, 4 hátra. Sík úton
még 40 tonnával is kettesével váltja a fokozatokat az elektronika,
vontatmány nélkül automatikusan a hatodik fokozatot ajánlja fel
elindulásra.

Minden szigorúan a padló alatt

Az Optidriver rendszer még jó néhány titkos tartalékot rejteget.
Magában rejt egy Optifuel nevű funkciót, amely szükség esetén a
tizenkettedik fokozatban elektronikusan 210 Nm-rel megnöveli a motor
maximális forgatónyomatékának értékét, így kisebb emelkedőkön
elkerülhető a visszaváltás, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást
eredményez. Ha pedig mégis lassítani szeretnénk az üzemi fék használata
előtt, kihasználhatjuk az Optibrake nyújtotta előnyöket. Ez magában
foglalja a kipufogóféket és az elektronikusan vezérelt kompressziós,
azaz motorféket. Három fokozata közül kettővel tartósan is
lassíthatunk, míg a kormányoszlop bal oldalán lévő kart ütközésig húzva
érhetjük el a maximális, 300 kW-os lassítási teljesítményt.

Infomax

A műszerfal közepén elhelyezett nagy folyadékkristályos
kijelző igen érdekes funkciókat rejt. Ez a változat - GPS-es
nyomkövetést, GSM-alapú kommunikációt, valamint valós idejű jármű-
és menetdiagnosztikát tud - egyelőre csak néhány nyugat-európai
országban használható. Van azonban egy kisebb, Magyarországon is
megvásárolható testvére, amely megbújik a jármű elektronikai
hálózatában, és szervizek, valamint diagnosztikai beállások
alkalmával hívható le belőle minden fontos, az utolsó letöltés óta
a járműről és a menetadatokról felgyülemlett információ. Ezzel a
rendszer nagyban megkönnyíti a logisztikai folyamatokat, és
gondoskodik arról is, hogy a jármű üzemeltetése is az optimális
szinten tartható legyen.

Magyar alufelnin olvadoznak a gumik

Mivel a Renault Trucks az amerikai piacra szállító Mackhoz hasonlóan
a Volvo Group részévé vált, természetes, hogy ezt a kényelmesen
kezelhető váltót is a csoport egyik tagja, a Volvo Powertrain gyártja,
kifejezetten a Magnumokba. Ugyaninnen származnak az új DXi jelű
motorok, valamint a tengelyek is.
Mindkét rendelhető motor 12 literes turbódízel, a nagyobb 480, a
kisebb 440 lóerős. Tapasztalatból mondhatom, hogy utóbbival sem
okoz semmiféle gondot a 40 tonna vehemens mozgatása. Meglepő
lendülettel indult a szerelvény, legalábbis ezzel az automata váltóval:
az elektronika sokkal többet megengedhet magának, mint az emberi
tényezők által korlátozott sofőr. Hibátlanul, rázkódás és a lefulladás
veszélye nélkül mozdítja meg a monstrumot, majd nem túl gyorsan, de az
én tudásomat mindenesetre fölülmúlva váltogatja feljebb, egyre feljebb
a fokozatokat. Enyhe emelkedőn sem lehet gond, a rendszer automatikusan
fékezi a kerekeket, majd hátragurulás nélkül kezd a tonnák határozott
mozgatásához. Erre azért van szükség, mert ez nem buszokból vagy
személyautókból ismert automata rendszer, hanem masszív, hagyományos
nyomatékváltó robotizált kapcsolással és kuplunggal.

Gombbal egyet, néküle kettőt, hosszan tartva hármat vált le vagy
föl, izlés szerint

A tehermentesítésre folyamatos haladás közben sem lehet panasz; a
motor szinte nem is hallható, ilyenkor a turbó fütyüléséé a főszerep.
A sebességtartó a gázt is, a lassítóféket is kezeli helyettünk
így volt hogy csak a turbina hangjából vettem észre az út enyhe
emelkedését. A jóval nagyobb érdi emelkedőn szépen visszaváltott a
rendszer a tizedikig, majd felérve újból a beállított értékre
gyorsított anélkül, hogy bármihez hozzáértem volna. Itt még a kezdő
sofőr is kiváló sofőr.

A francia páros

Bár tapasztalatlanul még a kormányzással is könnyen adódhatnak
gondok. Szerencse, hogy
a régi fülke teljesen új rugózást és csillapítást kapott, ezzel
csökkentve a tengeribetegség veszélyét és biztosabbá téve a kamion
irányítását. A futómű kiváló egyenesfutása és stabilitása nagy
segítségemre volt, amikor a szűk bakonyi utakon próbáltam egy-egy
szemből érkező monstrum mellett 70-nel elszáguldani úgy, hogy közben az
aszfaltcsíkon maradjak. Csak a szemből jövő kamionsofőr arcára kiült
nyugalmat látva lazítottam egy kicsit, arra gondolva, ha ő nem fél,
akkor valószínűleg nem lehet komoly baj, jó helyen vagyok.

Szerencsére nem volt rá szükség, de közben tíz, ABS-szel szerelt és
elektronikusan vezérelt tárcsafék állt folyamatos készenlétben, hogy ha
kell, a lehető legrövidebb időn belül megállítsa ezt a guruló
monstrumot.
A 180 km-es tesztút végére kellően el is fáradtam, így ha nem
pont a kiinduló pontra tértünk volna vissza, kihasználhattam volna a
Duo fülke nyújtotta élvezeteket. Belül egy teljes értékű ágy, alatta
pedig egy fotel, amelyből pillanatokon belül egy másik fekhely
alakítható ki. A kipróbált Magnumban az utasülés is légrugózású, a
vezetőjével megegyező kialakítású volt, de ugyanilyen árban forgatható
fotel is rendelhető a helyére, amivel már fejedelmi körülményeket
teremthetünk egy-egy pihenőhöz. A hideg italról és a romlandó
élelmiszerek frissen tartásáról egy-egy hűtő gondoskodik, a falról
leakasztható asztalra pakolhatjuk belőlük a szükséges holmikat.

Ha pedig aludnánk egyet, minden ablakra teljes szélességben takaró
fekete függönyt ereszthetünk, természetesen elektronikusan, így
nyugodtan pihenhetünk a klimatizált fülkében, akár egy verőfényes
délután is. Elmondhatom, hogy a Magnum összes használati módját
végigpróbáltam. Vezettem, gyorsítottam, kanyarogtam, fékeztem
kisebbeket, nagyobbakat, pihentem, majdnem aludtam is, és
megállapíthattam, hogy minderre maradéktalanul megfelel a megújult
óriás.
Talán csak a műszerfal hat kissé idejét múltnak, bár
funkcionalitásában tökéletesen megfelel az elvárásoknak, csupán
folyamatosan az az érzés kerülgetett, hogy láttam már modernebb
kamionbelsőt is. De ez nem komoly probléma, a Magnumban úgysem a
műszerfallal van elfoglalva, aki végre egyszer a vezetőüléshez jut,
hanem megpróbálja átérezni, milyen is lehet zsiráfnak lenni és jól
lenézni mindenkire.