Ha még valaki nem tudná,
a Note a Nissan
Modusa. Ugyanaz
az autó, kicsit másképp. Sőt még a mostani Clio, de még a Micra is
ugyanez. Ugye mennyire nem hasonlítanak? Na jó, nem teljesen azonos a
padlólemez - mert ezért testvérek -, ahogy azt a
bemutatón megtudtuk,
a Note-nál kicsit nyújtottak rajta. Az a néhány milliméter viszont pont
annyi, hogy mind a külső, mind a belső nagyságrendekkel tudjon nagyobb
lenni. Ez egyébként a javára szolgál, csak belül annyira olcsónak hat,
hogy már szinte fáj.
Mert a megjelenésre senkinek nem lehet egy rossz szava.
Érdekes, egyedi, arányos, bohókás, egyszóval családi.
Gyerekkoromban mindig hangulatokat láttam az autók arcában. A lámpák a
szemek, a hűtőrács a száj, és ezek minden típusnál más arcot alkottak.
A
kereklámpás Lada bamba,
a
Zaporozsec kedvesen
bámul, a
Skoda 1000MB kicsit morcos, a
Volga M21 pedig már
egyenesen üvöltve vicsorog. (Aztán ugyanez megvolt a hátsó lámpákkal
is, de azt már nem mesélem el.)
A Note-ról viszont nem tudom, mit gondol. Teljesen tanácstalan
vagyok. Látom benne a
Murano
makacsságát, de mivel kisebb, nem annyira rémisztő. Sőt a púpos, micrás
lámpákkal olyan, mintha egy érdeklődő csiga lenne, kinyújtott
szemcsápokkal, aranyoska. A többi részen viszont nem találom meg az
aranyoska benyomást, ezért ellentétes érzéseim vannak.
Oldalról sima, bár furcsa vonalú kis egyterűnek tűnik.
A bumeráng hátsó lámpák egyértelműen a családosokra utaznak,
mert ha a gyereknek tetszik valami, a szülők megveszik, és ilyen vidám,
golyós hátsó lámpákat máshol nem kapni. A tetőn látszódó éles törés
viszont a többi esztétikum mellett a puttonyragasztást juttatja
eszembe.
A Clióra akasztott hátizsákból lett a Thalia, a Jazzből a City, de a
Note-nak tudtommal nincs alapja, így
lehetett volna kicsit jobban alakítani a tetőt, hogy ne tűnjön
utólagos buherának a csomagtartó. Persze ha laposabban húzott
lenne, akkor az a fejtér rovására megy, de nyugi, van bőven, nem fáj
senkinek, ha kicsivel alacsonyabb a tetőkárpit.
Mindent egybevetve a külsejére nem lehet panasz. Kellően bohókás
ahhoz, hogy női autó legyen - persze csak másodiknak -, és van annyira
markáns, hogy önállóan is megállja a helyét a családban. Így aztán le
is szögezhetjük, hogy a Note
bármelyik nem bármilyen felállásában - szingli, vagy advanced - jó
választás lehet. Abban az esetben, ha több gyerek fuvarozásáról
lenne szó, már adódhatnak gondok.
Belül ugyanis koránt sincs akkor hely, hogy csak a csecsemő maradna
otthon egy kiránduláskor, mint a reklámfilmben. Sőt ha jól emlékszem,
saját hely már neki sem jutott, így ez egy kis csúsztatás.
Hátra legjobb esetben is csak ketten férnek el, legyen az gyerek
vagy felnőtt. Felnőtteknél annyi a segítség, hogy az ülés
hátratolható, így elfér a lábuk. Gyerekeknél pedig nemcsak azért kell
előrehúzni, hogy legyen hely a csomagtartóban a felszerelésnek, hanem
hogy ne távolodjanak el annyira az elöl ülő szülőktől.
A nagy térérzetet olyan
apró csalafintaságokkal bűvölik az utasokba, mint például a
kicsinyített műszerek. Elsőre nem is szembetűnő, de hosszas
nézelődés után azért érezni, hogy kisebb, mint más autókban. És ez a
kapcsolókra is igaz. Igazából sem az ergonómián, sem a dizájnon nincs
kivetnivaló belül, sőt. Bár a Modus vidámságánál lényegesen
konzervatívabb a hatás, minden megtalálható, ami fontos lehet egy
családi verdában. Tartódobozocskák mindenfelé, kis rekeszek, még a
műszerfal tetejére is jutott egy lecsukható zseb; nem beszélve a teljes
közönségsikert arató térképtartóról, ami a kesztyűtartó ajtaján van,
így becsukott állapotban is hozzáférhetünk az ott tárolt könyvekhez,
iratokhoz.
Ami nekem fáj, az a
messzire sütő olcsóság. Tudom, hogy nem a legjobban felszerelt
változatról beszélek, így az ár biztosan kompenzál, de az a rengeteg
műanyag - ráadásul a rossz érzésű fajtából - sokat ront az összhatáson.
Az igaz, hogy a gyerekes családoknál fontos a slaggal tisztíthatás
lehetősége, de biztosan lenne előnyösebb kompromisszum.
Amit a motorválasztásnál is meg kell tenni, mert bár
az egynégyes benzines a városban elég, a családi nyaraláshoz már
karcsú, persze csak ha másik városba mennénk vele, mint ahol
lakunk. Alapjaiban véve nem rossz motor, gyorsításkor sem hallani a
hangját, és az átlagosan megpakolt autót is rendesen mozgatja a KRESZ
előírásai között. Azokon túl viszont ne számítsunk semmi jóra.
Ilyen motorú Note-ot ritkán fogunk látni az
illegális gyorsulási versenyeken , de még a
legálisra se
ezt fogja elkötni az időközben felcseperedett csecsemő. Valójában
a lomhaságát nem úgy kell elképzelni, hogy érezhetően gyenge
lenne, nem erről van szó. Sokkal inkább a tartalékok hiánya,
ráadásul minden pillanatban jelen levő hiányuk érződik. Ettől tűnik
gyengének, de ez a gyengeség valójában csak a többet akarás
nehézsége.
Ne akarjunk többet, bár igazából nincs is szükség rá. Annyit tud,
amennyit, egy ilyen családinak
beskatulyázott
járgánytól elvárnánk, és ezzel
még a fogyasztása - városban 6-7 L/100 km - is elfogadható
kereten belül van.
Bár befér egy íróasztal is
Maga a vezetési élmény mindennek ellenére mégsem csorbul. Nem tudom,
hogy a szokásos elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros
futóművet szoktam már meg annyira, hogy fel sem tűnik az
alulkormányzottság, vagy nincs is, mindenestre
elképesztően semleges a viselkedése. Mind gyorsításnál, mind
lassításnál pontosan azt teszi, amit várunk tőle. Bár kanyarban kicsit
bebillen, teljesen normális reakció. Abban van a hiba, aki nem számít
rá.
Így újra végiggondolva az együtt töltött időt, a szó, amit végig
kerestem: semmitmondó. Pont annyira kiszámítható, semleges, kényelmes,
nagy - vagy épp kicsi -, mint amilyenre számítottam.
Semmi meglepetés, se rossz pont, se jó. Ezek alapján azt kell
mondanom, a Note a tökéletes jármű, ha csak közlekedni akarunk. Nem
felvágós, nem csajozós, kicsit ingerszegény, de az biztos, hogy elvégzi
a feladatát. Az igazi autós élményeket másban kell keresni, ez csak
biztonságosan elvisz, ahová indulunk.
További cikkeink
