Azon nem érdemes vitázni, hogy jobb-e az új Octavia új lámpája, mint a régi, mert mindegy. Ahogy az olasz nevű szörnyasszonyba (a neve nem jut az eszembe) is ültetnek időnként új dolgokat a plasztikai sebészek, de ez a lényegen semmit sem változtat – csak ott ellentétes az előjel. Az Octavia megmaradt annak, ami volt: a Golf V. (=VI.) technikájára felépített, jól használható kocsi, mégis nehéz beskatulyázni, mert szinte középkategóriás méretű. Ettől kellőképpen vonzza a vevőket, mert kegyetlen jó az ár-érték aránya, pláne, hogy az alapmotorja picike. Egy olyan világban, ahol a Volvo S80-ból egyhatos dízel készül, az ember nem lepődik meg semmin; fogadjuk el, hogy az emberek jelentős részének tényleg mindegy, mitől mozog a kocsija. És mennyire.
Hogy az Octavia tengelytávja kisebb, mint a hasonló hosszúságú limuzinoké, szintén senkit sem érdekel, mivel kiválóan el lehet férni benne hátul. És bődületes a csomagtartója is (560 l). Az pedig csupán bónusz, hogy ötajtós létére lépcsőshátúnak nézhető, elvégre ez Kelet-Európa, ahol ötven évig kizárólag szedánok szaladgáltak. (Igaz, néha a rossz végükbe szerelték a motort, pont a csehek. ) Akinek meg nem kell öt ajtóval, ott a kombi – szeretik is a cégek.
Jópofa volt, hogy a PoHu Skoda-szalonjában volt a sajtótájékoztató, mert ott állhatott háromféle Octavia is. A még pár hónapig, azaz a készlet kifogyásáig kapható Tour az első kiadás, a 2004 óta létező második generáció pedig kétféle orral is jelen volt, így megnézhettük, hogy mi változott. Hát nem sok.
Ami az eltéréskereső bajnokság végeredményét illeti: nemcsak nagyobb lett a lámpa elöl, hanem a Superb mintájára beleírták az oldalsó foncsorba, hogy Octavia. Új a hűtőrács, az első lökhárító ködlámpástól, hátul picit módosultak a lámpák, továbbá a lökhárító aljába fényvisszaverők kerültek, az RS mintájára. Az ügyesek arról ismerhetik fel oldalról a 2009-es modellévű Octaviákat, hogy az oldalsó védőcsík már nem fekete, hanem olyan színű, mint a kocsi. Ja, és a tükrök is mások, az index csíkja keskenyebb, de mintha az egész tükörház kicsit ducibb lenne.
Ezután következik az utastér feltérképezése. Rögtön újnak tűnik a kormány, amúgy pedig a más Volkswageneknél alkalmazott rádiók, automataklíma-kezelőszervek jelentek meg középen, a két első ülés közötti könyöklőben pedig ott az iPod-csatlakozó. Kicsit megnehezítette az összehasonlítást, hogy egy annyival alacsonyabb felszereltségű Octavia volt a referencia, hogy abban hátul bioenergia mozgatta az ablakemelőt.
Ezeknek a változásoknak az a lényegük, hogy jelezzék: műszakilag kicsit felhozták az Octavia kínálatát, igazodva a piachoz, illetve a VW csoport aktuális műszaki megoldásaihoz. Igaz, ez az Octavia-vevők jelentős részét kevésbé érinti majd, hiszen a volument adó motorok nem változnak: az 1,4 és 1,6-os (80 és 102 LE) benzinesek kitartanak eredeti formájukban. Egyelőre a PD TDI-k is maradnak, de a 105 lóerős 1,9-est nyáron már leváltja az új, common rail befecskendezéses 1.6 CR TDI. A 140 lóerős TDI jövőig húzza, utána érkezik változatlan teljesítménnyel a common rail változat. Egy kicsit bonyolítja a képet, hogy az RS-ben már most is CR TDI a 170 lóerős dízel – ám az RS, ahogy a terepes Scout is, a régi külsővel készül. Viszont az utasterük ezeknek is új, vagyis pár év múlva szegény autónepperek akár meg is szívhatják, ha egy rosszul tájékozott vevővel akadnak össze, aki holmi több autóból összerakott roncsnak nézi a 2009-es gépet.
A VW csoport többi márkájához hasonlóan jönnek a közvetlen befecskendezéses, turbós TSI benzinmotorok, méghozzá kettő is. A kisebbik 1,4 literes és 120 lóerős, a nagyobbik 4 decit és negyven lóerőt ad pluszban. Tehát 1,8-as, kétségkívül ez a legjobb a normál Octavia-motorok közül. Mindkét TSI hétfokozatú DSG-váltóval is kapható, míg a TDI-knél változatlanul a nagyobb nyomatékra méretezett hatfokozatú DSG-k elérhetők.
Van még néhány új fejlesztés a pár új kárpitozás és szín mellett. Nekem leginkább az újfajta keréknyomás-érzékelő rendszer tetszik, amely szakít a hagyományos nyomásjeladós rendszerekkel, ami megbonyolít minden egyes kerékcserét, kalibrálni kell, és miatta a francia autóknál könnyen állandósul a defekt, legalábbis az elektronika szerint. Az Octaviáé viszont a nyomásvesztést közvetett módon érzékeli: a lapos kerék ugye kisebb, következésképp menet közben megnő a fordulatszáma, az ABS/ESP úgyis állandóan figyeli. Egyszerű, mint egy pofon, nem? Ezenkívül van adaptív xenon, statikus kanyarfény, bluetooth és navigáció, amelynek a neve Amundsen. Vagyis egy olyan felfedezőről kapta a nevét, aki GPS nélkül is elérte a Déli-sarkot, felfedezte az Északnyugati-átjárót, majd elsőként hódította meg légi úton az Északi-sarkot.
Azt persze nehéz megmondani, mekkora részük lesz a fullos Octaviáknak az összeladásokból. A magánemberek valószínűleg még az 1,6-os benzinmotor felárát is soknak találják majd a 80 lovas 1,4-eshez képest, mert a négymilliós alapárra még 468 ezret kell rádobni pluszban, alapkivitelben. Akkor már inkább egy 1.4 TSI, alig drágábban, mert az egy másik dimenzió, ahogy a Golfban láttuk. Viszont az Octavia komoly ütőkártyája, hogy ötmillió alatt létezik automata váltós verziója, igaz, 1,6-os motorral és klasszikus tiptronic automatával. Biztos nem versenyautó, és biztos nem fogyaszt keveset a nyolcszelepessel, de van. A kombi úgy háromszázezerrel drágább, mint az ötajtós, bár a felszereltségi ranglétra teteje felé haladva csökken a differencia. A legolcsóbb TDI úgy 5,3 millió táján tűnik fel az árlistán.
Hogy ez válságfacelift lenne? Nem hiszem. Nagyjából már akkor tudták, milyen lesz az átcsinált verzió, amikor megjelent az eredeti, maximum az volt kérdéses, hogy pontosan mikor. Manapság ez a divat, tényleg csak akkor változtatnak sokat, ha muszáj. Vagyis ha valamit nagyon elrontottak, lásd például az előző Citroën C5-nél. Ahogy az is megfigyelhető, hogy a faceliftes első lámpák vagy változatlan kontúrúak, vagy egyre nagyobbak lesznek, egyszerűen azért, mert elég mindössze a sárvédő lemez vágását módosítani, nem kell teljesen új présszerszámokat beállítani. A lökhárítót és a hűtőmaszkot amúgy sem lehet megúszni, de az műanyag. Igaz, nekem jobban tetszik a régi Octavia-orr, mert valahogy összeszedettebb kompozíció, az újnál kicsit érthetetlen, hogy miért pont ott hullámzanak a lámpa körvonalai, ahol. De el tudom fogadni, hogy ezt időnként meg kell lépni. Teljesen érthetően tesztvezetést sem kerítettek a sajtótájékoztató mellé, mert valami azt súgja, hogy nem merültek fel új momentumok, az Octavia új orral, díszcsíkkal és kormánnyal is maradt, amilyen volt: kezes, ingerszegény és kényelmes.
További cikkeink
