Fókuszában az Astra

Nyilván egy Pásztóbesenyő melletti erdő sötét odújában élő, írástudatlan ősember vagyok, és a fiaimra vár, hogy feltalálják a fáklyát, hogy napnyugta után is turkálni tudjak a földben ehető gumók után, de vállalom a nézeteimet. Például nem nagyon bírom ezt a hajfestés-mizériát a nőknél. Fenti egy magyarázat a sok lehetséges közül, a másik, hogy önnön birtokban levő hajam nemigen van, ezért az egészet lefordíthatjuk nettó frizurairigységre is. Én hasonlót legfeljebb úgy tudok művelni, ha barnítókrémezem a fejbőrömet, netán leöntöm magamat egy vödör Zsiguli-kék Neoluxszal. Alapvetően mindegy.

Persze, van olyan, hogy valaki talál egy kicsivel jobb árnyalatot a saját színénél, netán őszül, szégyelli a korát, és festékkel sikerül jobban kinéznie magamagánál. Egészen ritka esetben, megfelelő öltözékkel, egyéniséggel a rikító színek is mehetnek, de utóbbi a ritkább. Mindenesetre úgy gondolom, hogy a többség kinézetén ront a hajfestés, a kisebbségén javít. Ítélkezek így én, a hajban retardált... De véleménye még egy kopasz ősembernek is lehet.

Hogyan kerül egy lapra a festett haj és a Mégane? Úgy, hogy unom, hogy az autógyárak szégyellik a kombijaikat, és mostanában trükkös névadással, az alap kombifunkciók szándékos elrontásával álcázzák a karosszériaformát. Rendben van, a hatvanas években, amikor ezek az autók még úgy néztek ki, mint az oldalukra döntött, autóorral ellátott hűtőszekrények, lehetett szégyellni őket. És valljuk be, a hetvenes években is főként szörnyű bamba farú kombik voltak a piacon, mert a gyárak csak valamikor egy évtizeddel később kezdték komolyan venni, hogy ez a járműfajta akár szép is lehet. Audi 100 Avant – ugye?

De emberek, jó tizenöt éve azért már nem ciki a kombi. Hány érdekes, igényes, sportos kocsit készítettek már ilyen fenékkel – Volvo 850 T-széria, RS-Audik, 5-ös BMW kombi M-verziói. A Mercik kombikat direkt nem vettem ide, mert azokat eleve a taxisoknak és a zöldségeseknek gyártják. Újkori tulajdonosaik csak arra valók, hogy csillagászati áron megvegyék, majd megőrizzék őket átmenetileg, amíg az áruk eléggé lemegy ahhoz, hogy karalábéval, festőlétrával, Alitalia-cetlis Samsonite bőröndökkel a hátuljukban, befúrt ostorantennával a tetejükön, fautánzatú kínai kormányvastagítóval a volánjukon kiteljesedhessenek eredetinek szánt életformájukban. Oké, a Merci ciki, de a többi?

Ennek ellenére éppen az Audinak, a divatos, jó vágású kombi elterjesztőjének lettek komplexusai a kombijai miatt. Megcsinálta a 80-as, illetve A4-es Avant-t, amelyek jól néztek ki ugyan, de hely egyáltalán nem volt bennük, semennyi. És hirtelen mindenki szégyellni kezdte a jól bevezetett, már a divatossá válás küszöbén előrefelé csoszogó kombikat. Megvan a Subaru Impreza, amelyiknél ki sem merte mondani a gyár, hogy az egy kombi? És az első C-osztályos kombi? Az E36-os (tehát kilencvenes évek közepi, 3-as BMW) kombija? A Mini Clubman? A békalámpás Corolla Wagon? Sorolhatnám, van még száz. Egyikben sem volt hely, de mindnek szűkülő, ferdén végződő fara volt, mint valami elcseszett ötajtósnak. Hajfestés volt ez mind a javából, lilára. Aztán öregedve ezekről az autókról kiderült, hogy használhatatlanok, nem fér beléjük létra, betonkeverő. Viszont mára eléggé ütött-kopottak lettek ahhoz, hogy esetükben stílusról csak gombóccal a torkunkban tudjunk beszélni.

Tisztességes, jó vonalú kombik évtizedes sikere után a Renault-nál is megzavarodtak, pedig ez a komplexusos „bizonyítani akarom, hogy van stílusom” dolog a németeknek azért jobban áll. A cég megcsinálta a Laguna Grand Tourt, amely az én szememben megfelel a rosszul megválasztott hajszínnek – mondjuk zöldeskéknek. Nem azt teszi a kocsi, amire való, mert féltek felvállalni a kombiságát. Szűk, használhatatlan, bár jól néz ki, de jól kinézésre azért az ember inkább kupé Lagunát vesz.

Látják, ezért szerettem én mégis az itt tesztelt Mégane Grand Tourt. Mert ennél a tervezők megérezték, hol a határ. Nem pirosra festették a csaj haját, hanem gesztenyebarnára, azaz, hogy érthető legyen: a Mégane Grand Tour szuperül néz ki, ugyanakkor egy hodály, ha a belső terét nézzük. Ugye, megy ez, csak akarni kell.

A Renault nem titkolt célja, hogy ezzel a modellel alaposan megtépázza az Opel Astra, a Ford Focus és a Volkswagen Golf kombiverzióinak az eladásait. Astrából még nincs új, a régi pedig erősen fárad, a Focus sem az a hamvas pipi már, a Golf VI kombi pedig egy Golf V kombi új orral. És az, szerencsétlen, már a szülőszobában is olyan randa volt, hogy azóta is a pszichiátrián ápolják a bábaasszonyt...

Annyira tehát nincs nehéz dolga a Mégane Grand Tournak. Mert jól néz ki, mi az, hogy jól – farból egészen szenzációs. Ekkora cipős dobozt ilyen jól álcázni, ehhez tényleg franciának vagy olasznak kell születni. A szemet vezeti az ablakok felfelé ívelő, szűkülő vonala, a kocsi feneke dudoros, vannak benne mindenféle egymással találkozó, meg egymást kiegészítő élek, a lámpák pedig a nappaliban is jól mutatnának, dísztárgyként. És semmi sincs eltúlozva, nem estek abba a hibába, mint Peugeot-ék a halloween-szájjal. A kocsi orra egyszerű új Mégane, összhangban van a farával. Nem hivalkodó, ugyanakkor elegáns, szerintem öregedni is lassan fog. Kinézet kipipálva.

A legjobb része a motor, a legrosszabb a kilátás. Lapozzanak, kibontjuk ezt is.