Az emberiséget a felesleges dolgok mozgatják. Minek egy DS4, amikor ott a C4? Akinek meg nem tetszik, annak ott a Peugeot 308, ugyanattól a cégtől. Ja, és még egy nagyon felesleges autót is bemutattak: a 207 lóerős DS3-ast.
Valójában igazuk van. Előrebocsátom, hogy az én földhözragadt gondolkodásmódom szerint nem vennék DS4-est, ha ott áll mellette a C4. De az ember gyarló, és egy csomóan megtehetik, hogy megvegyenek egy autót, ha megtetszik nekik, a funkcióra nem kell odafigyelniük. Igaz, itthon ez a csomó elég pici, de őket is ki kell szolgálni. Hogy is tagadhatnánk meg tőlük egy típust, alaphangon 5,5 millióért, dízelmotorral meg 6,1-ért?
Pláne, ha ez a réteg meglátja a megrendelhető extrákat, amelyekkel káprázatos szépségűvé varázsolható a belseje, akkor könnyen rákölt még néhány millát. Nem nézem le őket, jó érzés elkölteni ennyi pénzt, ha van. Valószínűleg én is rákölteném, mert egy alapabb verzió belülről tökugyanolyan, mint egy sima C4. Elismerem, az LCD-műszerek kékek, kicsivel több a króm, a tetőkárpit fekete, de az összhatás nem különbözik, legfeljebb pár finomságban. Például, a szélvédő ugyanúgy magasabbra csúszott, mint a Picassóban, és kétoldalt egy-egy lehúzható árnyékoló segít, ha túl alacsonyan jár a nap.
A DS4 műszakilag alapvetően egy C4, de pár ponton eltér tőle. Ugyan ötajtós, de úgy, hogy elsőre háromajtósnak nézze az ember. A trükk a régi: a hátsó kilincset eldugták, ahogy az Alfa 156-on és a Seat Leonon. Ugyan van hátsó ajtó, de a nyílás rövid, alacsony, a hátsó ablak pedig leengedhetetlen. Jobb, mint egy háromajtós, de azért egy ötajtós C4 praktikusabb, ha valaki szeretné használni a hátsó üléseket.
A leereszthetetlen hátsó ablak kicsit fáj. Nem vagyok allergiás a klímára, de szeretem a friss levegőt, ha lehet, kinyomom az AC-gombot. És igen, leengedem a hátsó ablakot is, nem csak az elsőt, hogy ne vigye le a fejemet a szél. Tudja a fene, biztos lehet élni hátsó ablakemelő nélkül, de furcsa. Az alacsony ablak és a fekete tetőkárpit miatt hátul könnyen bezártságérzete lehet annak, aki erre hajlamos. És a próbált, viszonylag egyszerű kivitelű DS4-ben hátsó légbefúvó nem volt, úgyhogy elég levegőtlen ott hátul az élet.
Az ajtó nyílik, az ablak nem
A történelem ismétli önmagát, a DS4 ugyanis nem az első autó, amelynek a hátsó ajtaja nyílik, de az ablak nem. Összegyűjtöttünk párat. Például a szocialista érában az 1000MB után visszalépés volt a Skoda S100 (még a de Luxe sem), Skoda 105S nyithatatlan hátsó ablaka. Amúgy nagyon ritka volt az ilyesmi, mert ahol nem tudták megoldani a letekerést, oda vagy egy elcsúsztatható, vagy kibillenthető ablakot beraktak. Ilyen volt a Renault 4 első sorozata, a mai autók között pedig a Citroën C1.
Ami még érdekes, hogy elvileg a DS a sportosabb, mégis magasabb három centivel a sima C4-esnél, amit nem értek – és emiatt a hátsó kerékjáratot furcsán tölti ki a kerék. Ettől állítólag kicsit SUV-jellege is lesz az autónak, amit nyilván valami marketinges talált ki, akkora ostobaság. A DS4 ugyanis úgy néz ki, mint egy személyautó, amit nagyon szépen kidolgoztak: vannak rajta gusztusos vonalak, domborítások, sok króm, érdekes lámpák. Amúgy elképesztő szépségű és méretű felniket is lehet kérni hozzá.
A hazai bemutatón az 1,6 HDI legújabb változatait lehetett kipróbálni, én – okulva Csikós kalandjain – nem az e-HDI-t, hanem a sima, nem leállós, kézi váltós DS4-est választottam. Bár látszólag a régi, ez már az Euro-5-ös motor, feleannyi szeleppel (8 db) és 112 lóerővel. Ami a döbbenet: 270 newtonméterrel. Ha meg előzéshez kell egy kis kraft, akkor 285-re nyomja fel kis túltöltéssel. (Az előző kiadás nyomatéka 230 és 260 Nm volt.) Mit mondjak, ez egy átkozottul jó motor, traktorhangja sincs, rugalmas – tényleg olyan, amilyennek lennie kell. Persze, ez nem jelent extra menést, ahogy a futómű sem extra sportos – bár Hajdú Nóra szerint érezni a különbséget a C4-hez képest, ha átül az ember az egyikből a másikba. Én valamikor december végén ültem a C4-ben, ilyen távlatból már nem érezhető.
Ami a benzinmotorokat illeti, abból is lesz 1,6-os, ezzel teszteltük az első C4-est – senkit sem beszélnék le róla, nem rossz. A következő lépcső ugyanez turbóval, közvetlen befecskendezéssel és 155 lóval. Ebben már van némi fantázia, ahogy ugyanennek a 200 lóerős változatában is. Ezekkel nem lehetett menni, a forgalmazás a dízellel indul. Úgy tűnik, a DS4 árai kevesebb, mint 10 százalékkal magasabbak, mint a C4-esé, azonos motorral és hasonló felszereltséggel. Azonban prémium ide vagy oda, alaphangon csak manuális klíma jár a DS4-hez.
Tartogattak azonban más meglepetést nekünk: a DS3 Racinget. Erre volt a leghosszabb a sor, a tesztbeosztás hamar betelt, nem is kerültem sorra. Nem baj, elöljáróban annyit, hogy ebben is az 1,6-os turbómotor van 207 lóerővel. Az adatok megnyerőek, a 6,5-et elhiszem róla (nulláról százra gyorsítás), a 6,4-et már nem. Ez lenne ugyanis a hivatalos fogyasztási adat. Extraként narancssárga felnivel is kérhető, ekkor a hűtőmaszk és a tető is ilyen színű lesz – mit mondjak, a tesztautó elég feltűnő darab. Mindössze ezer számozott példány készül majd belőle. Hát kérem, mi ő, ha nem igazán felesleges autó?! Mindenesetre úgy másfél héten beül érkezik hozzánk a tesztautó, addig meg imádkozunk, nehogy összecsukja valaki.
