Királylány, csókold már meg!

Bemutató: BMW 1-es, 2011

2011.07.24. 14:40

Szinte hallani, ahogy halkan pereg a spén Friedrich finom ráspolyáról. Nincs könnyű dolga, mert már az alap is szinte tökéletes volt. De ha már egyszer lejárt a mandátuma az előző 1-esnek, miért ne reszeljen rajta egy kicsit? Csak azt az orrot, amit rágyógyítottak a dizájnerek, lenne jó feledni.

Nézzük pozitívan: mennyire fogunk majd örülni a fészliftnek! Persze, a kinézet ízlés dolga, de ha egyszer mindenki feszengve kerülgeti a forró kását, keresi a ronda kevésbé direkt szinonimáit, valószínűleg tényleg kicsit mellényúltak Hooydonkék. Nekem már ráállt a szemem, nem bántja, és ha egy-két éve nézegetjük majd az utakon, megszokjuk mind.

Az 1-es BMW-t különben sem a kinézete miatt szeretjük. Ez az egyetlen hátsókerekes kompakt, amivel a bajorok bátran kiállnak az erdőszélre kisterpeszben, hiába csapja őket arcon a fuvallat. Igaz, az F20-as kódra keresztelt lesz az utolsó 1-es, ami hátul hajt, miután a BMW is rájött, hogy ez a célközönségnek tök mindegy, de épp ezért becsüljük meg.

Mindig is volt némi ellentmondás az 1-es koncepciójában. Az első is hamisítatlan BMW-technika volt, éppen ezért ragaszkodtak talán a hosszmotoros, hátsókerekes elvhez. Ami, legyünk őszinték, csak a keményvonalas fanatikusoknak kedvez. Mondjuk ki, ezek a hímnemű vásárlók. Ezzel szemben olyan tágra nyílt szemeket rajzoltak neki, annyira kedves, ártatlan ábrázata volt, hogy egyből rátapadt a női autós imidzs. Hiába jött a 135i meg az őrületes M Coupé, a túlnyomó többség az ötajtóst választja, és ezzel is azonosítjuk az 1-es sorozatot.

Lehet persze érvelni súlyelosztással, a hajtás és a kormányzás szétválasztásának előnyeivel, de egyrészt tudjuk, hogy a BMW Mini néven igen jó elsőkerekes örömautókat is képes gyártani, másrészt ez a hajtás téma annyira sem érdekli az 1-es kuncsaftokat, mint minket a mélytengeri algák. Mérget vennék rá, hogy a vásárlók nagy többsége, akár bevallja, akár nem, egész egyszerűen az embléma miatt veszi meg ezt az autót, de a BMW becsületére legyen mondva, hogy a plaketthez piszok jó kiskocsit ad.

Éppen ezért nagyon óvatosan próbáltak hozzányúlni Münchenben a sikeres termékhez. Első blikkre azt hittem, az ajtókat egy az egyben át lehetne csavarozni a régiről az újra, annyira megegyeznek a körvonalak és az oldalsó domborulatok, de a felvetésre annyira lesújtóan nézett rám a BMW PR-osa, hogy hirtelen megijedtem, stoppal kell hazajönnöm a berlini bemutatóról. A feltűnő hasonlóságot a VW Polo hátsó lámpáihoz már nem is mertem említeni. A bakancsforma tehát öröklődött az első generációtól, de az alaphangulatot meghatározó lámpákon kívül más is változott.

Ahogy a gyerekek is általában túlnövik a szülőket, autóból sem lehet kisebb a következő nemzedék. Az 1-es jókorát nyúlt, teljes hossza 8,5 centit, tengelytávja pedig hármat, amiből állítólag bő két centi közvetlenül a hátul ülők térdei előtt jelenik meg. Bár nem nagy, de érezhető a különbség, higgyük el a mérnököknek a számadatot – annyira mindenesetre még az új is szűk hátul, hogy megkívánjunk egy 3-ast. Szélességben viszont jóval többnek hat az a 17 milliméter, amit a burok tágult: elöl érezhetően nagyobb a tér, orrunk előtt az új BMW-s szokás szerint lágyan hullámzó motorháztetővel nem tűnik fel, hogy egy kompaktban utazunk, annyira bőséges a helykínálat minden irányban.

Miután belaktam a meglepetésektől mentes utasteret, azon kezdtem töprengeni, mi lesz majd a BMW kisautója. Mert az tuti, hogy ez nem az. Hol van már a Compact 2+2-esekre emlékeztető térdgyilkos hátsó padja? Ennek nemcsak tisztességes öt ülése van, de mögötte még 360 liternyi csomagtartót is kisakkoztak. Nullás sorozat nyilván nem lesz, legfeljebb az egybetűs i almárkára tudok gondolni, de az i3-as túl radikálisnak tűnik, hogy tömegmodell legyen. Egyedül a korosodó Minivel próbálja meg elintézni a BMW az Audi A1-es problémáját?

De térjünk vissza az 1-eshez. Elődjénél az elspórolt hátsó lábtér mellett a beltér minőségérzetét kritizálták sokan, ezért erre keményen ráfeküdt a fejlesztőcsoport. Szétdarabolták a műszerfalat, ami a réginél mintha egyetlen nagy blubbanással hullott volna ki készen a fröccsöntőszerszámból. A tagoltság jót tesz a nagy műanyagtengernek, egy hullám innen, egy fodor onnan, máris pofásabb. Citroënes könnyedséget azért ne várjunk a németektől, de határozottan sikkesebb az új belső: a plasztik textúrája mintha mélyebb lenne, a dekorbetétek karakteresebbek, és akár két színt is lehet kombinálni a paneleknél. Ezzel persze nem fogják letaszítani a trónról sem az Audit, sem a Lexust, de kifogják a szelet a fanyalgók vitorlájából.

Középen kinövesztettek egy jókora kijelzőt a szellőzőrácsok fölé, ez persze zaftos extra lesz, de aki megrendeli, villoghat majd a képátlóval, mert tényleg irdatlan széles a TFT. Más kérdés, hogy a navigáció ettől függetlenül csak a kijelző kétharmadát használja, és nem is a legjobban követhető, hiszen mindössze egy vékony fehér csíkkal jelöli a helyes utat. Az óriásképernyőnek azonban annyira megörültek a tervezők, hogy átköltöztették a rádió kezelését is az iDrive-ba. Ez nem kicsit bonyolítja a kezelését, még szerencse, hogy a hangerőnek maradt külön gomb a műszerfalon.

A szélesvásznú kijelzőhöz hasonlóan ismert kényelmi és szórakoztató rendszerek egész seregét kapta meg nagyobb testvéreitől az 1-es. A sávelhagyásra figyelmeztető kormányrezgetőtől a táblafelismerőig, megszámlálhatatlan cyber-asszisztenst ültethetünk magunk mellé, külön kiemelném a beparkolófiút, aki a fránya párhuzamos parkolásnál átveszi a kormányt. Közben kiírhatjuk a fácséra, hogy éppen helyettem parkol az autóm, akár twittelhetünk is, és ehhez még csak elő sem kell venni az iPhone-t, mert a Bimmer is képes rá. Nyilván nem kevesen vannak, akiknél ez döntő érv az autóvásárlásnál, különben nem erőltetné a BMW.

Hogy mennyire próbálják nyomni a metroszexuális vonalat, jól látszik az Urban Line csomagon. Eddig ugye ismertük a sportpakettet, ahogy a kúton mondani szokták – azt most Sport Line-nak hívják, és kontrasztként mellé tettek egy urbánpakkot, ami a kétes esztétikai értékű fehér tükörfedelek mellett fehér felniket és világos veseküllőket is tartalmaz. Ettől kicsit viszolyogtam, így amikor megkérdezték a berlini reptéren katonás sorba állított 1-esek mellett, melyiket szeretném, meglehetősen csajos választ adtam: mindegy, csak piros legyen.

A kétféle kipróbálható változat az egyszerűség kedvéért ugyanis színek alapján azonosítható volt. A metálnarancsok Urban Line, automata 120d-k voltak, a pirosak pedig Sport Line, kézi váltós 118i-k.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.