Egy Daciából nézve mindenki irracionálisan viselkedik. Szállítható ember / forint, négyzetméter / forint, értékvesztés / új érték, vagy kevesetfogysztás / kevesetfogyasztási felár - viszonylatban verhetetlen. És ezt csak az tudja, akinek nem derogál besétálni a szalonba, és megnézni ezt a számot az árcédulán: 4 340 000 Ft.
Az átlagember szerint Daciát venni ciki. Mert a többi puccosabb, menőbb, szebb, jobb illatú, akármi. Aki egy kicsit is be van oltva autózás ellen, vagy nem a szomszédnak vesz autót, nincsenek ilyen preferenciái, hiszen gőze sincs arról, hogy a Mercedesé volt az első biztonsági utascella, vagy Citroën jele milyen fogaskereket ábrázol, és ez mire jó, hogy a csak 5 csillagos EuroNcap gyártó erre veri, meg hogy a bogárból adtak el a legtöbbet. Meg hogy a Toyota hibrid rendszere mennyire zseniális, mindenki azt lopja (ők maguk is). Ő ezt letojja, csak az érdekli, mit kap a pénzéért.
És ez csak itthon van így, mert nyugaton járva az ember yuppiekat, hipstereket, early adoptereket, trendsettereket, opinion leadereket és nyuggereket, és általában megfontoltan gondolkodni képes embereket lát Daciában, ami a Duster óta nagyon menő. És olcsó. Persze ők nem voltak megfertőzve a Renault 12-esen alapuló 1310 TLX fanázianevű borzalommal, amit az urban legend szerint megvétel után újból össze kellett rakni, hogy működjön, és emlékszünk még, hogy a kétüteműek után a leglenézettebb, bár legkényelmesebb keleti blokkos autó volt. A románok a rendszerváltás utáni években szinte mindet hazavitték. Nem véletlen tehát, hogy itthon valahogy az OT-képes, rozsdamentes példányért se adnak egy vasat se. Árverésen se. Sehogy. És ez sajnos a Dacia szalonban is így van.
És a Renault, aki egykor licenszet adott, megvette az egész kócerájt szőröstül-bőröstül, és feléletsztette (na jó, teljesen halott sosem volt, csak kómába esett) a Daciát, és nagyon helyesen felismerve az igényeket újkori Daciákat kezdett gyártani, amit én a Logantól datálok.
Azóta sok víz lefolyt Pitestiben, Ceausescuékat elvitte a nép dühe, és Romániában sokkal kevésbé békésen ugyan, de végbement a rendszerváltás, sőt, mára csak azt olvasni a gazdasági hírekben, hogy az első kolbászkerítés-gyártó gépsorokat már viszik oda Gyuláról. Mi érdekli a volt keleti blokkos vevőt, akinek a márkanév semmit se mond? Legyen benne hely. Legyen egyszerű a technika, ne romoljon el. Legyen strapabíró, oké, nem kell, hogy slaggal lehessen mosni a belsejét, de ne kelljen levenni a sáros túracipőt, vagy a ganésbakancsot, ha odébb akar állni. Fogyasszon keveset. Ritkán kelljen szervizbe vinni. Legyen olcsó.
És mi érdekli a polgári lét közben a paradigmaváltást pozitívan megélő, világvégére készülő nyugati egyetemistát, nyugdíjast, családapát? Na mi? Hát ugyanaz, mint a keleti blokkosat. Nekik szól ez az autó, akik az életmódon nem azt értik, hogy havi 300 000 forint, vagy ennek megfelelő helyi valuta csak az értékvesztés, hanem értékelik, hogy ennek annyi az új ára, mint bármi másnak, amiben ekkora hely van, a 30%-os kezdőrészlet. Nekik való. Meg azoknak, akik azt akarák üzenni a világnak, hogy öcsisajt, és nem szégyellem levenni a sajátmárkás terméket, mert tudom, hogy pont ugyanaz van benne, mint a nem sajátmárkásban, csak épp feleannyiért kétszerannyi. És a végeredmény is ugyanaz lesz másnap reggel, ha nem hiszed, megmutatom. Csak eljutunk oda egyszer, hogy az autó se a vevő, se a szomszéd szerint ne legyen az önkifejezés eszköze. Mondom ezt én, egy közel harmincéves, közel csikósi szinten felújított cápabéemvé tulajdonsaként.
Lapozzon!
Na ezért mondom, hogy a Lodgynak nincsen párja. Hét ember elszállítmányozásához, hat és fél liter gázolajat kér. Ez pont a negyede, mint a extrém spórolós B125-ös túránkon használt két robogóé együtt, ha egységnyi emberre vetítjük, pedig azokkal is megjártuk Olaszországot összesen huszonöt rugóból.
Ha most azt várják, hogy a romkocsmában merengő szinglihordák filozofálgatása után ellenpontként leírom, de az autó rossz, hát tévednek. Ugyanis nem rossz. Oké, vannak direkt olcsóra csinált részei, például az extrém puha rugózás, ami ugyan baromi kényelmes, de sztrádán ne rángassák a kormányt, jóllehet, még így is 60 km/h felett teljesítette a kikerülési tesztet, sok más, alacsonyabb személyautónál jobban.
A beltér az nagyjából arra van, hogy a sorjás vasak ne vágják el a kezet, ezért lényegében mindent beburkoltak műanyaggal, kivéve az üléseket és a tetőt, ide szövet került. Kicsit hangos is, oké, de mutasson valaki egy 160 centi magas autót, ami halk, és kábé négy légköbméter belül.
Az ülések jól, ugyan kicsit puhák, de ettől még hosszú távú utazásra alkalmasak, főleg a vezetőé, ahol a váltót hatosba téve kiderül, hogy 90-nél 1500 at forog, 3000/nél pedig 170-nel megy.
Oké, kicsit teherautós, most ismét az a feladat, hogy keressünk olyan új személygépkocsit, ami ennyiért (4,6M), légkondival és érintőképernyős navival hét embert elvisz, 6,5 liter gázolajból. Naugye.
Az ülések hajtogatása logikus és egyszerű, a harmadik üléssor öszehajtogatva nem foglal annyira sok helyet, mert vagy 827 liter, az üléstámláig pakolva, mindent kivéve meg majdnem három köbéter, az már a nagyobb kisárúszállítók szintje.
Amúgy meg légkondival szerelt, aminek a szállítási mennyisége (vélhetően a kanyarodó csövek miatt) nem éri el a szükséges mértéket, cserélbe a két hátsó ablak elefántfül módra kibillenthető. A fűtés, mint a dízeleknél általában, elégséges, nagyjából tizenöt kilométer kell, hogy érezzük, valami van, de nem az igazi még. Hiába, az 1.5 dCi motor jó, de hulladékhője, az nem sok van. Ebben a 110 lóerős verzió volt, ami a hatfokozatú váltóval remek társ, városban a harmadik, negyedik, országúton az ötödik, sztrádán a hatodik használatos, ha szeretnénk némi gyorsulási élményt.
Gondolom nem fért az árba a komolyabb motortartó bak, mert beindításnál egy hangos koppanással jelzi, hogy valaki elért valamit odabent. De csak induláskor, csak egyszer koppan.
Az érintőképernyős navi-hifi kombó jó, de itt is direkt olcsósításról lehet szó, mert például a mobillal addig nem kapcsolódik össze, amíg a médiapultot be nem kapcsoljuk. Utána már kikapcsolható, a telefon kihangosítva marad. De ezt minden indításnál meg kell tenni. A hifi pont úgy szól, ahogyan elvártam, hallottam benne a közlekedési infót, meg a híreket, valamint USB-ről a zenéimet. A gyerekek is szerették, hatalmas helyük van benne, az ötéves fiam a leghátsó ülésen is terpeszkedni tudott, erről találnak képet a galériában, ha a képszerkesztő nem gyomlálta ki.
Mindent egybevetve, nekem ötülésesben kéne, ezzel a motorral, ezzel a váltóval, de kiegészítő fűtéssel, lemezfelnivel. És az én szociotópomban, ahol az új autó kifejezés max egymilliós, húszéves vackokat takar, teljesen elképzelhető, hogy ilyennel járjak. Majd ha lesz belőle használt, és az asszonyt rá tudtam venni egy harmadik gyerekre.
További cikkeink
