Minden asszony életében van egy pillanat

Használtteszt: Toyota FJ Cruiser – 2009.

2014.04.16. 06:23

Adatlap Toyota FJ Cruiser 4.0 V6 - 2009

  • 3956 cm3-es,V 6 hengeres benzines
  • 264 LE @ 5600 rpm
  • 367 Nm @ 4400 rpm
  • 5 seb. automata
  • Végsebesség:
    180 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    11.4 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    0.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    0.0 l/100km

Van a Toyotában ez a kettősség. Egy pillanatra nem figyelsz oda rájuk, és már terveztek is egy unalmas autót. Néha viszont olyan extrém típusokkal tartják magukat ébren, ami még kisszériás tuningműhelytől is merész volna. Ezek közé tartozik az FJ Cruiser.

Műszakilag nem különösebben érdekes, persze érdektelennek sem nevezhetnénk: karosszéria alvázon. Ilyen az én Tehenem is, az FJ pedig ugyanarra a platformra épül – mármint természetesen az egy évtizeddel későbbi 4Runnerére, aminek egyébként Prado platform a neve, ami 1984 óta a Land Cruiser kompaktabbik változata. Létraváz, elöl kettős keresztlengőkar, hátul merev tengely. Az FJ Cruiser műszaki alapjait a J120-as generáció szolgáltatja, a korabeli Land Cruiser Pradón kívül a Lexus GX épült még erre.

A legfontosabb azonban a külseje. A 2000-es években óriásit hasított a Fordnál retrofuturizmusnak nevezett dizájniskola: klasszikus, legalább 30-40 éves elemeket modernizálva alkotni valami olyasmit, ami sokkal dögösebben néz ki, mint a csak úgy aktuálisan dizájnolt kortársak. Általában bejött a dolog az újra feltámasztott Mustangtól a PT Cruiseren át egészen az 500-as Fiatig és az új Miniig. Néha meg nem jött be, mint Amerikában a Chevrolet SSR, vagy a Chrysler Prowler, tehát azért a retróval sem lehet mindig tutira menni. Az FJ Cruiser olyan, mintha a Toyotára valami elemi erejű kapuzárási pánik tört volna, de amennyire döbbenetes tőlük egy ennyire extrém produkció, annyira jól sült el.

Múlt és jövendő gyönyörűen kapcsolódott össze a tervezésnél, hiszen az ihletet abból a Brazíliából merítették, ahol Bandeirante néven még az ezredforduló után is gyártották az ős FJ-t. Az FJ Cruiser pedig elég érdekesen próbál hasonlítani az ősére: az határozottan szögletes, az új meg mint egy hosszában metszett nyuszifarok négy keréken. Ha már úgyis csak tanulmányautó lesz, hadd szóljon, gondolta a 24 éves Jin Won Kim, aki Koreában született, de már Kaliforniában nevelkedett. Kim gyerekkorában csak Hyundaiokat látott, annál nagyobb kultúrsokk volt neki szembesülni a legendásan magas szintű autós kultúrával Kaliforniában, 12 évesen. Az Art Center College of Design-ban pedig olyan mesterektől tanult, mint J. Mays, aki feltalálta az új Mustang-formát, és útjára indította az azóta is sikeres retrofuturista iskolát, de Chris Bangle ugyancsak ott oktatott akkoriban.

A retrofuturizmus látszik is az FJ Cruiseren, akárcsak az amerikai hatások. Az eredeti FJ is egy ordas nagy Jeep-koppintás volt, a Cruiser pedig végképp hangsúlyosan amerikai autó. Harsány, extrém, de nagyon intelligens és stílusos módon. Nyilván azért tud ennyire jól kinézni, mert a tervezéskor csak tanulmányautónak szánták. Ha csak egy széria-Toyota lett volt volna a sok közül, akkor például tisztességesen ki lehetne belőle látni, de akkor már fele ilyen szigorú sem lenne. Viszont - és ez nagy bravúr -, sikerült az erősen hummeres formát erősen hummeres arányokkal, majdnem Hummer-méretben megcsinálni úgy, hogy az autó nem lett ellenszenves. Lehet rajta vitatkozni, szép-e, vagy béna, de szívében nem tahó kivagyiság lakozik, hanem valami jellegzetesen kaliforniai életöröm.

Elég ránézni a veteránautó-árlistákra, én legalábbis az amerikai katalógusokban mindig azt látom, hogy csak a kupénak van ára. Egy szedán vagy kombi a kutyát sem érdekli, még ha különleges ritkaságról van is szó tökéletes állapotban. Ugye? Mert a kupé néz ki jól, és kész. Így aztán ma már mindent kupésítanak, az X5-ösből X6 lesz, a Passatból CC, az E-Merciből CLS, kamukupé kamukupé hátán. Kim a 2003-as bemutatóval elég előremutató volt, az FJ ugyanis kupé-terepjáró próbál lenni, már amennyiben a hátsó oldalajtókat erősen eldugták. Ha úgy vesszük, a fehér tető révén lett az autóban néhány ezreléknyi kabrióság is. Vagy legalábbis valami a 60-as évek amerikai viniltetős limuzinjaiból és kupéiból. 

Ha sorozatgyártással kellett volna számolni, a lőrésszerű szélvédő az első, amit kihúznak a listáról. Hagyján, hogy olyan a kilátás, mint a páncélozott csapatszállítókból, de ablaktörlőből is három kell, a geometria már csak ilyen kegyetlen világ. Nyitható, mármint nem leereszthető, mint a 4Runnerben, hanem kibillenthető hátsó szélvédő, hosszú tárgyak szállítására (szörf), az oldalra nyíló hátsó ajtó pedig a kitámasztó teleszkóp elfordításával támasztható ki. A forma megértését nagyban segíti, ha megnézik ezt a kis videót, melyen Akio Nishimura, a főmérnök magyarázza el, mi miért olyan, amilyen. Na jó, nem segíti, de egészen váratlan tudatállapotokba kerülhet az ember, ha angolul beszélő japán mérnököket hall. Akio még a tetőkárpit alá épített hangszórót is megmutatja.

AZ FJ Cruiser nagyon bejött a sajtónak és a nagyközönségnek, két évvel előzve meg a 2005-ös Ford Mustangot, a retrofuturizmus igazi zászlóbontását. A Toyota 2004-ben Amerikában kezdte terepen tesztelni az FJ Cruiser műszaki alapjait, és mivel elszánták magukat, hogy az FJ nem csak afféle operett-SUV lesz, átprogramozták a A-TRAC elektronikát és sokat dolgoztak a futóművön. A külsőt viszont úgy hagyták – az FJ Cruiser egyike azon kevés dicsőséges eseteknek, amikor egy tanulmányautó gyakorlatilag változatlan formában kerül sorozatgyártásba. A tengelytávja 10 centivel rövidebb (2690 mm), mint a 2013-as Land Cruiseré, de alig 80 kilóval könnyebb: 2 tonna. Anyag az van benne. Hogy milyen vezetni? Milyen lenne? Mint bármit, amin Toyota embléma van, és Prado platformra épült. Csak ebből nem lehet kilátni, viszont mindenki minket néz.

A japánoknál hagyományosan kisebb a motorválaszték, mint az európai konkurenseknél. Az FJ-t a Toyota annyira minimálra vette, hogy egyáltalán nincs is választék: egyetlen négyliteres, benzines V6-ossal kapható. A V6 VVT-i feliratot magunk is leolvashatjuk a motortakaró műanyaglemezről, ez egyébként a Toyota általános SUV-V6-osa, amit még olyan óriásokba is beraknak alapmotorként, mint a Tundra. Négy liter, hengerenkénti befecskendezés és négy szelep, 268 lóerő (@5200) és 380 Nm nyomaték 3700-as fordulaton, változó szívószelep-oldali vezérléssel. A Toyota gyári tuningrészlege, a TDR kínál hozzá Roots-kompresszort, de gyártottak is kész TRD-FJ Cruisereket, jó háromezret. Ez a V6-os viszont legalább van olyan kompakt, hogy elfér mellette a kettős keresztlengőkaros első futómű.

A felszereltséggel sem bajlódtak többet, abból is csak egyféle volt, nyilván gyötörte a pénzügyi részleget a lelkifurdalás, amiért rábólintottak egy ennyire veszedelmes vállalkozásra. Képzelem egyébként, miket kaptak a vállalati büfében a Corolla-hívőktől. Alapban járt egyébként a klíma, a villanyablak, a vízálló üléskárpit (!) és a hifi, választani pedig tolatókamerát, alufelnit, hátsó ablaktörlőt és komolyabb terepezéshez való kiegészítőket lehetett. Az FJ Cruiser váratlanul jól fogyott, az első évben Észak-Amerikában 60 ezret sikerült eladni. Használtan ma négymilliótól indulnak. Ha nem próbáltam volna ki, magam is nagyon vágynék rá, de nekem ennyi dizájn nem ér meg ennyi praktikumot.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Totalcar értékelés - Toyota FJ Cruiser 4.0 V6 - 2009

Ritka madár, Európában úgy 4-5-6 millió körül kezdődik a használt példányok ára. Ha valakit nem zavar, hogy első autónak nagyon nem praktikus, hobbiautónak pedig túl nagy, jó ár/érték arányú kultuszautóhoz juthat, amit ötven év múlva is az autódizájn mérföldkövei között tartanak majd számon.

Népítélet - Toyota FJ Cruiser