Csehül álló spanyol virtus

Használtteszt: Seat Toledo 1.2 TSI 2017

2021.10.30. 17:14

A formatervezők aranycsapatában Walter de Silva valószínűleg kapus lenne. Volt rengeteg parádés mozdulata - mint az ezredforduló előtti Alfák - , de a meccseket sokkal inkább a téglafal-védelemmel nyerte, ezek alapján simán lehetne Malter de Silva: az egyen-Audijaiban legalább annyi a szenvedély, mint egy kőműveskanálban (az R8-ról is nyugodtan vitatkozhatunk), ellenben kétségtelenül jó munkát végzett, mivel a márka ekkor betonozta be magát a hideg profizmust preferáló közönség közepébe.

A görbe Alfák és a csücskös Audik közé szerencsére jutott egy kimondottan dögös időszak is, az olasz dizájner 2000-ben tervezte a Salsa koncepciót, ami alapján 2004-ben bemutatkozott a Seat-öntőforma, ami nem csak a WTCC-ben, Norbi alatt és Norbi ellen maradt emlékezetes, de bármelyik, 17. kerületi utcában is. Mert voltak úgynevezett ívei, volt karaktere. Állítom, hogy stikában az Altea-Leon-Toledo hármas Malter legharmonikusabb és legsikerültebb munkái közé tartozik.

Az előző bekezdésre egy döher nagy piros ikszet húzott a piac: nem nagyon kellett az embereknek egy átrajzolt, 500 literes csomagtérrel megpúpozott ötös Golf, meg hát a válság is véresre szorította a parolára nyújtott kezeket, 5 év gyártás után a Toledo már nem volt sehol, csak a térképen, Madridtól kicsit délre. Helyette jött egy hagyományos szedán, az Exeo, és hogy valami kontinuum is szoruljon a sztoriba, az autó az A4-es Audira épült (azt a tetővonalat egy Mahindra maszkkal se lehetett volna letagadni). Nem volt rossz autó, ahogy egyébként a Toledo sem, de emlékeket nem hagyott. A Seat ezután élesztette újjá az előd nevét, csak hát minek. Az új modellbe talán még annyi energiát sem fektetett az anyacég, mint az Exeóba, igaz, hogy az alapjául szolgáló Skoda Rapid lemezeibe érzelmeket rajzolni eleve karriergyilkos vállalás volt. Illetve lett volna, de a dögös családi púp után flottaautóként újrapozícionált Toledót valószínűleg nem is szánták többnek.

Kellemes, de minimum olvasható szöveget írni erről a negyedik generációról így olyasmi feladat, mint izgalmasra rajzolni a Skodát. Nézi az ember, beleül a CarNext budaörsi kereskedésében, elautózgat vele egy délelőttöt Bicske környékén, és szembesül a magyar nyelv dupla tagadásos sajátosságával. Hogy a semmi - Besenyő István Kazinczy-díjas nyelvészünk elméletét kontradiktálva - az nem nincs, hanem van. És úgy hívják, hogy Seat Toledo. Persze hiba olyan dolgot keresni egy autóba, amit az szándékoltan nem kínál, de ez nem nyígás, csak megállapítás: az autó teljesen semleges, ami az autórajongókon kívül mindenki számára üdvös, a Scholl se véletlenül reklámozta úgy a papucsait, hogy olyanok, mintha semmi nem lenne az ember lábán.

A tesztautó alig futott 60 ezer kilométert, így a táv nem érződött rajta. A makulátlanság a zsenge kor (2017-es gyártás) mellett a flottaautó mivoltából is ered, hisz a sofőrök akármennyire gyilkolják is őket, a flottákban kötelező szervizek aranyat érnek. Meg hát vannak azért sokan, akik meg is becsülik a céges autót, áldás rájuk. Ez a Toledo is ilyen szerencsében részesült, a beltérben egyedül a kézifék karja volt minimálisan kopott, egyébként patika volt minden kezelőszerv, a balegy sem volt kiülve. A balegy, amit sokan felhánytorgatnak a Toledónak és a Rapidnak egyaránt, hisz az ülések inkább szalmazsákkal bélelt padok, oldaltartásuk is ehhez mérendően hiányzik. A dizájnt belül sem kell firtatni, viszont magától értetődik minden kezelőszerv, a műanyagok tapogatásra ridegek, a középkonzol és a monokróm kijelző a VW-csoport sarokköve, körülötte ott a szokásos héj, de legalább nem zongoralakk. Jó pont, hogy a mai divattal ellentétben a Toledóból rendesen ki lehet látni, egyáltalán nem bunkerszerű.

Hely van benne végtelen, az üzleti utakat apatikusan gyötrő sofőrök fel sem fogják mekkora űr és hány tárolórekesz veszi őket körül, több eltűntnek nyilvánított gyermek került már elő a hátsó lábtér zugaiból, sokan közülük csak az elhullott Balaton Szeletek papírjainak köszönhetik az életüket. Az 550 literes csomagtér dominál a piacon, a Toledo a kompakt szedánsága ellenére nem csak a közvetlen vetélytársak, de a nagyobb, modern SUV-k arcába is beletörli a lábát fölényesen: elnyel vödröt, fűnyírót, spicces nagypapát, mindent, ami a hegy/birtok/vikkendház ápolására csak kellhet.

 Forgalombahelyezés tételei  Ár
 Vagyonszerzési illeték 52 650 Ft 
 Új forgalmi engedély 6 000 Ft 
 Törzskönyv 6 000 Ft 
 Eredetvizsga 17 000 Ft 
 Rendszám 8 500 Ft 
 Gépjárműadó 24 300 Ft 
 Regisztrációs adó 31 254 Ft 
 Kötelező biztosítás (30 éves, vidéki, férfi) 41 232 Ft 

A 105 lóerős 1.2 TSI is illik a képbe, sőt, ha lehet, a benzinesek közül csak ez illjen: a szintén 1.2-es MPI motor gyengébb és otromba módon háromhengeres; az 1.4-es 122 lóerős TSI pedig már 7 liter környékén eszik, ami az 1,2-es 5,4 literéhez képest azért szemmel látható különbség. A fogyasztás egyébként a tesztút alatt nagyjából hozta is a gyári értéket (a spritmonitor is 5,6-os átlagot ír), igaz, én igyekeztem is padlózgatni itt-ott, hogy bírjam az előttem egy használt CR-V-vel komótosan battyogó Bolla Gyuri kolléga tempóját, meg egy kicsit reménykedtem is, hátha megmozdul bennem valahol néhány lusta neurotranszmitter.

De nem mozdult, pedig az autó nem lomha. A hatos váltó különösebb ellenállás nélkül klottyogja végig a kulisszát, a szinapszisok 130 környékén is takaréklángon lüktetgetnek tovább csendesen. Elforog ugyan 6000 fölé a kis turbós benzines, de csak úgy, ahogy a facebook-kommentelők nyelve szokott, különösebb következmények nélkül. A maximális teljesítményt egyébként 4600-as fordulattól adja le. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez nem baj, főleg annak fényében nem, hogy ez a TSI már nem az a TSI: a Toledóban már az EA211-es kódú motor munkál, amelynél egy suhintással átvágták (összekötötték? képzavar) az előd gordiuszi vezérműlánc gondjait: szíjra cserélték a szakadásra hajlamos láncot.

Bejáratós, alig futott Toledót 3,5 millió forint környékén lehet kapni (ez már majdnem kiad egy új Daciát, hmm...), mondjuk ez tényleg a kínálat teteje, míg a rongyosabb, 200 ezer kilométert közelítő, korai gyártású darabok 2,1 milliótól indulnak. Kimondottan Seatot keresni különösebb értelme nincs: spanyolos virtust a Mladá Boleslav-i, Rapiddal közös gyártósoron nem építenek a Toledóba, másrészt a Skodából jóval nagyobb a kínálat, miközben a két autó az első/hátsó fényszórókon kívül gyakorlatilag ugyanaz, így esztétikában sincs köztük számottevő különbség.

A Skoda mellett szól az is, hogy a Rapidból van Spaceback kivitel, ami a normál esetben 415 literes, lehajtott ülésekkel pedig 1380 literes csomagterével bő 100 literes deficitben van a szedán kivitellel szemben, de ha valaki kimondottan ilyen karosszériát keres, akkor írja fel, hogy a Seatból nincs. A Toledo/Rapid a márkacsaládon kívüli vetélytársakat is a helykínálatban veri kenterbe, az Astra/Focus/Golf trio minimális hosszbeli különbség és közel azonos tengelytáv mellett is csak a 312-363 literes tartományt hozza.

 Alkatrész megnevezése Alkatrész márkája  Bruttó ár 
 Első féktárcsa  Zimmermann  12 882 Ft
 Első fékbetét szett  Zimmermann  6 909 Ft
 Lengőkar  Starline  11 024 Ft
 Lengéscsillapító  TRW  17 807 Ft
 Légszűrő  Hengst 5 278 Ft 
 Olajszűrő  Mahle  1 637 Ft
 Vezérműszíj készlet  SKF  44 858 Ft
 Lambdaszonda (első)  Triscan 37 162 Ft 

Karakterben talán inkább az 1.6-os TDI áll közelebb a Toledóhoz, könnyebb lábbal, vidéki főutakon öt liter alatt el lehet vele járkálni, miközben a teljesítménye ugyanúgy 105 lóerő, mint az 1.2-es TSI-é. Összességében a Toledo egy mérsékelten sprőd eszköz, ami a tömegcikk mivolt és a takarékos motor miatt nagyon olcsón fenntartható közlekedést biztosít. És ha az autóhoz, mint géphez nehéz is vonzódni, a racionalitása elvitathatatlan érték, amire sok embernek van manapság nagy szüksége.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.