Ingolstadt szelleme büszke rá
Teszt: Audi A3 Sportback 40 TFSI e S tronic – 2025.
Közzétéve:
2025. 08. 11. 06:11
Amikor az autópályán hasítottam a faceliftes Audi A3-mal, akkor esett le, hogy miért érzem ennyire szimpatikusnak. Nem a mesterséges intelligencia farigcsálja a hőkomfortot, a zene hangerejét nem telepátiával kell szabályozni, nincsenek Tiktokot futtató kijelzők az ajtóbehúzókon és nem az okos napszemüveged NFC csipje nyitja az ajtót. Az A3 nincs feleslegesen agyondimenzionálva. Ez egy úgynevezett rendes, oldschool preferenciák mentén megtervezett tárgy, ami a felesleges, modern csicsák nélkül is – vagy talán pont azok hiánya miatt – audibb, mint valaha. Az árát mondjuk tudnám feledni.
Az Audi komoly identitásválságban szenved az utóbbi években, nem igazán találják a helyüket. A keményfejű, logarléccel álmodó német mérnökök tartanák magukat a hagyományokhoz, a fényes, szűk öltönyben mosolygó, dinamikus marketingesek meg a csilivili modernt tolnák. Jó, nyilván ez így sarkított, de én így képzelem.
Lépni kell, ez nem vitás, mert még a végén a dübörgő konkurencia ledarálja őket, és a Nokiához hasonlóan mehetnek a balettbe ugrálni. A törekvés a helyén van, a helyzet azonban egyelőre felemás: az utóbbi időben lófráltam az SQ6-tal és az S6-tal is, amik tökéletesen példázzák a markáns út hiányát. Mindkét új modell technikája ultramodern, kívül-belül is mutatósak, mégis hiányzik belőlük az a jéghideg, mélyen nyomasztó, precíz tökéletesség, ami az utóbbi évtizedekben az Audi védjegyévé vált.
Szó sincs róla, hogy elfelejtették, hogy miként kell ezt: az RS6 például maga a fényes gránitból kimunkált, technokrata diktatúra. Utóbbi cseppet sem lepett meg, az viszont annál inkább, hogy az A3-ban is markánsan, minden kétséget kizáróan ott van az Audik régi, fagyosan szimpatikus identitása.
Alig változott. Szerencsére
Ez itt egyébként egy negyedik generációs A3, azon belül a tavaly frissített változat. Biztos vagyok benne, hogy az Audinál tudták, hogy a 2020-ban bemutatott modell óriási találat, ezért a faceliftet se tolták túl, nehogy végül elcsesszék a finom összképet. Kívülről az egyetlen, közepesen látványos változás, hogy átvariálták az orrát: az embléma kicsúszott a maszkból és már félig a fényezett részbe harap, a single frame kontúrja lágyabb, és a légbeömlők formáján is puhítottak.
A fényszórók alakja változatlan, a belsejüket átrendezték, így morcosabbnak látszik tőlük az A3 arca. Hátul hajszálra ugyanaz történt, mint elöl: frissítették a lámpák belét, reszeltek a lökösön. Illetve a hogyan facelifteljünk autót című kiadvány örökzöldjeit se hagyták ki: érkeztek új színek és felnik.
Az a helyzet, hogy az A3 dizájnja még mindig, négy év és egy lájtos frissítés után is rohadt jól működik. A sziluett és az arc azonnal felismerhető, menők a kaszni domborításai, kedvesek a szemnek az arányai. Feszes, pontos és élére vasalt, miközben épp csak annyira fenyegető, amennyivel jelzi, hogy nem a márka csúcsragadozója. A disszonáns, eltúlzott förmedvények és amorf villanykrumplik korában kéj a szemnek egy ilyen, klasszikus vonalú, elegáns kompakt.
Belül már ismered
Belül akkorát változott az A3 a frissítéssel, hogy szerintem még az a marketinges se tudná egy vak behuppáns után megkülönböztetni a két verziót, akinek az a feladata, hogy éltesse a facelift grandiózus újdonságait. Magyarul: a friss A3 belül tök ugyanolyan, mint a korábbi. Nyilván demagóg macskajancsi vagyok, mert valójában igenis vannak különbségek: ilyen például a váltó előválasztója, ami döntögethető csecs helyett már tologatható izé lett.
Ne érts félre, egyáltalán nem bánom a változtatási szándék hiányát, hiszen az A3 így változatlanul olyan belül, mint kívül: annyira katonásan rendezett és geometrikus a belső dizájn, hogy azonnal a sarokba állít. Szerintem egy fém vonalzóval vertek meg minden dilettáns hülyét, aki ezen kicsit is puhítani akart. Íveket még csak véletlenül se tartalmaz, minden részlet szigorú szögekben találkozó egyenesekből áll össze. És milyen jól van ez így: az A3 minden pórusából nemcsak az párolog, hogy német, hanem az is, hogy Audi. Mesteri, imádom.
Az A3 belsejét tisztességgel összeszerelték, az anyagok is rendben vannak, tényleg prémiumnak tűnik a termék, de van, ahol kissé kilóg a lóláb. Azt mondják, hogy finomítottak az anyagokon, ami valószínűleg így is van, mégis maradt néhány karcos részlet: recsegő műanyagokat semmilyen formában nem szeretnék tolerálni egy Audiban. A helyzet nem gáz, de ennyi is képes finoman aláásni az egyébként remek minőségérzetet. Az előbbi miatt a homlokomon redőssé váló bőrt egy kellemes sóhaj kíséretében kisimították a klíma fizikai gombjai. Az iménti, érzelmileg felfokozott hangulatomat tovább mélyítette, hogy a kormányra is jutottak rendes, nyomkodható kapcsolók, és nem érintős szörnyűségekkel kellett küzdeni.
Öröm, hogy a központi kijelző nem akkora, mint egy laptop, így gyönyörűen belesimíthatták a műszerfalba, ugyanakkor a mérete a mai mezőnyben már furcsán kicsinek tűnik. Az MMI kezelőfelülete továbbra is egyszerű, nem kell informatikai szakképzést végezni a használatához. Üdvözöltem a tényt, hogy az A3 nem dobálta le a telefonomat úgy, mint korábban az SQ6. Utóbbi amúgy nem dicséret, hiszen az, hogy egy funkció úgy működik, ahogy tervezték, alapelvárás.
Bár az A3 kicsinek tűnik, igazából elég nagy: 4,35 méter hosszú, a tengelytávja pedig 2,62 méteres. Ebből az következik, hogy van benne hely bőven, hátul is elég a hely ahhoz, hogy egy átlagos termetű felnőtt hosszan utazzon itt. A hangzatos nevű Sportback, vagyis ötajtós 380 liternyi VDA mérőhasábot nyel el felhajtott ülésekkel, lehajtottakkal 1,2 köbméternyit. Ez egyébként teljesen átlagos érték a kategóriában: az 1-es BMW-é hajszálra ugyanekkora, a Merci A osztályé 10 literrel szűkebb.
Mini luxusautó
A körítés nem érne semmit, ha az A3-at borzalmas lenne vezetni. Gondolom, a bevezető alapján sejtetted, hogy ilyesmiről szó sincs. Elhelyeztem magam a visszafogott külsejű, szövettel borított, pompás sportülésekben, és már itt biztos voltam benne, hogy az A3 nagyszerű lesz. A testfelépítésemnek eleve kellemes a német ergonómia, így az állítgatással se kellett sokat pepecselnem, olyan volt az Audi, mintha rám öntötték volna.
Mondanám, hogy ezután beindítottam a benzinmotort, de nem: a kaotikus 40 TFSI e jelölés ugyanis egy tölthető hibridet jelöl, ami a nagy akkumulátor miatt váratlanul sokat megy el anélkül, hogy benzint fogyasztana. Itt egyébként jelentős változások történtek a facelift előtti változathoz képest: az 1,4 literes TFSI-t 1,5 literesre cserélték, és 13 kWh-s akku helyett is 25,7 kWh-s került az A3-ba. A nagy akkupakk miatt a hatótáv tényleg combos: 143 kilométeresnek mondják.
A tölthető A3-at a tetemes – 1,6 tonnás – tömeg ellenére fickósan mozgatja az egyötös, 150 lóerős, turbós benzines és a villanymotor kombója. A 204 lóerős rendszerteljesítmény és 350 Nm-es csúcsnyomaték miatt akad benne tartalék, de akkor se volt elveszve, ha elektromos módban, 116 lóerővel közlekedtem vele. Az egész rendszer finoman, szinte teljesen észrevétlenül működött: nem idegeskedett, nem bőgette meglepetésszerűen a motort, a hatsebességes automata ügyesen kapcsolgatott.
Menet közben nemcsak a hibrid rendszer, hanem az egész A3 minden ízében kifinomultan működő, minőségi tárgy benyomását keltette. A futóműve végtelenül magabiztos: ha kellett, rendesen beleharapott a kanyarokba, nem jött zavarba a tempótól se, és minden helyzetben úgy reagált, ahogy egy Audinak illik, ebben hiba nincs. Az igazi erőssége azonban a hosszú, autópályás utazás: kompakthoz képest lehetetlenül csendesen, egykedvűen darálta a kilométereket, én pedig eközben olyan nyugalomban és kényelemben ültem a hibátlan ülésekben, hogy szívem szerint lenyomtam volna a Balaton oda-visszát újra, csak mert miért ne.
Nagyszerű, hogy plug-in, de mi értelme?
A facelift legnagyobb durranása, hogy ekkorát fejlődött a plug-in A3, a 143 kilométeres elektromos hatótáv messze nem szükségmegoldás. Nekem még úgy is sikerült közel 100 kilométert kihoznom belőle, hogy főleg autópályán közlekedtem, így városban abszolút megközelíthetőnek tűnik a gyári adat. Ezt már tölteni is értelmes tempóval lehet: 50 kW-tal tölthető egyenáramról, szemben az előd kornyadt 2,9 kW-jával.
Teljesen lemerült akkuval egyébként nálam 5 literre jött ki a fogyasztás, ami hajszálpontosan annyi, mint a gyári érték. Papíron tehát minden príma, és a gyakorlatban is ügyes az A3, bennem azonban felmerült egy kínzó kérdés. Kinek éri meg? A tesztautóéval megegyező, S Line felszereltséggel 20,9 millió a 40 TFSI e alapára, ami nagyon durva összeg. Összehasonlításképp az enyhe hibrid rendszerrel kiegészített, 1,5 literes, 150 lóerős 35 TFSI változat hétsebességes automatával és szintén S Line felszereltséggel 14,7 milliónál indul. Ebbe a 6,2 millió forintos különbségbe elég sok benzin belefér: nagyságrendileg 150 ezer kilométer után térül meg a felár, ha a plug-in egyetlen métert sem tesz meg benzinmotorral, a 35 TFSI fogyasztását pedig 7 liternek számolom. Arról nem is beszélve, hogy 20,9 millióig temérdek villanyautó is akad a piacon.
De hagyjuk a villanyautókat, hasonlítsuk össze a körtét a körtével: a német prémium trióból csak a Mercinek van ebben a méretben tölthető hibrid kompaktja, az A 250 e. A jóval kisebb, 12,9 kWh-s akkuval szerelt, 218 lóerős rendszerteljesítményű, plug-in A osztályért minimum 17,8 milliót kell fizetni. A Mercedes palettáján árban közelebb esik az A3 40 TFSI e-hez a tisztán elektromos CLA: a 85 kWh-s akkuval szerelt, WLTP szerint 791 kilométeres hatótávú CLA 250+ ára 21,5 milliónál indul. A BMW-nél tölthető kompakt nincs, méretben a plug-in X1 xDrive 25e áll legközelebb az A3-hoz. Ez a 14,2 kWh-s akkujával 76-83 kilométeres elektromos hatótávot tud, és 19,5 millió az alapára.
Tehát
Amikor átvettem a tesztautót, nem gondoltam, hogy pont egy A3 emlékeztet majd az Audi régen minden jobb volt éveire. A frissített A3 lézerpontos telitalálat: minőségi, elegáns, pompás arányú kompakt, aminek minden egyes porcikájáról ordít, hogy Audi, sose kevernéd össze mással. A tervezők mertek ragaszkodni a klasszikus, Audira jellemző értékekhez, és az A3 pont ettől működik igazán. Nagyszerű, magabiztos utazóautó, aminek a hibrid rendszere is kifinomult. Kár, hogy ebben a kivitelben nehéz logikusan megindokolni.
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
