Méhsejt alakú adrenalin

2003.06.10. 12:41
A teszt előtt tettem egy kirándulást a www.seat.hu-n. Nem is bántam meg. Az elhibázott "olyan erős, amilyennek látszik" szlogent elfeledtetni igyekvő importőr a Leonoknál általában a "Legalább olyan jó is, mint ahogy kinéz" és "Nézze meg saját maga is, hogy mennyire jól néz ki!" szösszenetekkel, a Cupra R alsite-ján pedig "Az R a Radikálisan Rengető Racing versenygép ..." mondatfoszlánnyal és "az erőtől duzzadó izgalom szikrázó üstököse" képzavarral örvendeztetett meg. Pedig amúgy jó autó lenne.
 
 

Tekintsünk hát el attól, hogy a Seat reklámszövegírója nyilvánvalóan ellenérdekelt a Leon image-ének erősítésében, és fókuszáljunk magára a Cupra R-re. Aki ilyen autót vásárol, kap egy fronthajtású, 210 lóerős, ötajtós alsó-középkategóriás autót, a teljesítményhez finomított fékekkel és futóművel. Megkapja mégpedig ezt az autót 9.230.000 forintért, ami annak tükrében, hogy az ugyanilyen, csak kevésbé kihegyezett motorral és szintén a nagy teljesítményhez igazított futóművel szerelt 180 lovas Octavia RS 6.500.000 forintért, a Leon szintén 180 lovas verziója 5.660.000-ért elvihető, kissé, nem, nagyon soknak tűnik. Persze azért ez az 1.8T és ez a Leon más, mint a többi.

 
   
   

Az autó már kívülről is erőt, dinamizmust sugall: persze 18 colos, 2x5 küllős magnéziumötvözet-felnikkel, a mögéjük dugott vörös féknyergekkel és 225/40-es Pirelli Zerókkal ez már nem kunszt. Azért a Seat mérnökei kicsit alakítottak a kasztnin is: jócskán leengedett kötény, küszöbspoiler és számtalan rajtzászlóra festett vörös "R"-embléma jelzi: ezzel az autóval jó lesz vigyázni! A tesztautón az összhatást sikerült először kicsit eltúlozni a sárga "adrenaline"-matricával, majd végképp nevetségessé tenni "a versengés a vérünkben van" című újabb alliteratív reklámszlogennel. Ha a gép nálam maradna, ezt az ízlésficamot tíz körömmel vakarnám le róla. A legváratlanabb helyekről kacsintanak vissza időnként a méhsejt alakú kis Seat-arculatjegyek: a hangszórórácsok mögül, a hűtőrácsból - ez viszont tetszik.

A belteret szintén jelentős átalakításokkal tették Rengető Racinggé. Vörös cérnával varrt bőrborítás a kormányon, a kézifékkaron, a váltószoknyán, szintén vörössel szegett Recaro-ülések elöl-hátul, fehér számlapok és fémpedálok - a Seatnak ebben a témában is sikerült újat alkotni, ugyanis a "negyedik pedál", a doblemezen kialakított balláb-tartó is fémburkolatot kapott. Az összhatás valóban nagyon sportosra sikeredett, az autón belülről is érezni, hogy piros.

 
   
 

A sportosítás mind kívül, mind belül fokozza a már az alap-Leon által is kibocsátott agresszív, lendületes érzeteket, és nem is nagyon megy a használhatóság rovására - csak egy kicsit. A fehér számlapokon a vörös fénnyel jelzett értékek csak a műszerfal-világítás leggyengébb állásánál láthatók tisztán. A túl mélyre engedett frontspoilerre nagyon kell vigyázni, felakad járdaszegélyeken, leér kátyúk szélén és meghemperget olyan döglött rókákat, melyeket az alap-Leonnal simán megközölnénk - ez mind tapasztalat. A hátul is sportosra alakított ülésekben pedig három felnőtt már végképp sehogy, de kettő is csak láb nélkül fér el. Ezt a Seatnál is érezték, hát kivették a középső fejtámlát.

 
   
   

Persze egy sportosított, mit sportosított, egy sportautónál az ember vállal ilyesfajta kompromisszumokat, ha amúgy minden rendben van. Hát kérem szépen - amúgy minden rendben van! A VW-konszern már alapértelmezésben, 150 lóerősen is nagyon-nagyon jó turbómotorja elkápráztatott minket az Octavia Combi 1.8T-ben, 180 lovas mutációja megakasztotta a lélegzetünket az Octavia RS-ben és a Leon összkerékhajtásújában, így 210 lóval a belsejében pedig végképp bebizonyította: nemigen van a piacon olyan benzinmotor, ami hasonló áron, hasonló étvágy mellett hasonló menetteljesítményeket kölcsönözhetne a köré épített utcai autónak.

 
   
 

Kezdjük egy sportautónál talán legérdektelenebb paraméterrel: az autó étvágya akár egy madáré. 10,3 literes tesztfogyasztás száz kilométerenként egy 1,8 literes, kihegyezett turbómotortól nem sok. És még ennyi se lenne, ha nem lenne Magyarországnak irdatlan vízfeje. 120-150-es utazó mellett, lendületes gyorsítgatásokkal-előzgetésekkel nagy örömmel konstatáltam, hogy a pillanatnyi fogyasztásmérő legyökerezik a 8,3 literes értéknél. Aztán beértem Budapestre, beálltam a sor végére és a mosoly az arcomról csak fagyott, csak fagyott lefelé, ahogy szép lassan elértünk a 11-es számig. Aztán délután a városból kifelé ismét javult a helyzet, de hiába, 1/4-3/4 pesti, illetve országúti üzemben a 8,7-8,8 literes gyári átlagérték csak szigorúbban betartott sebességkorlátozással, kihúzatós előzések nélkül és hosszú kigurulásokkal érhető el.

 
   
   

A Leon Cupra R katalógus szerint 237 km/h végsebességet tud, amit sajnos én is megerősíthetek - hiába, a felelőtlenség visz egyszer a sírba. Ami viszont a legszebb, hogy már alapjárattól gyönyörűen húz, 3000 1/min alatti váltásokkal is használható, nem hajlamos a lefulladásra, rángatásra. 3000-3500 körül megváltozik a Leon karaktere, innentől veszedelmes sportautó, ami kikapcsolt menetstabilizációs rendszerrel kettesben-hármasban lazán elpörgeti a kerekeket - így okozva kanyarokban izgalmas perceket az önjelölt kamikazénak. A teljesítménymaximumot 5800-as fordulaton adja le a motor. Szimpatikus, hogy a Leon meghagyja az önrendelkezés jogát a pilótának és nagy sebességnél sem kapcsolja vissza automatikusan az ESP-t. Te tudod, mire vagy képes - mondja nekünk a Leon.