Búcsúdal a munkásmozgalomhoz

Mercedes-Benz kisteherautó vezetéstechnikai bemutató

2007.04.28. 09:39

A Mercedes-Benz transzportereibe mostantól adaptív ESP-t épít. Mivel a konkurencia lemaradt egy lépéssel, így a németektől tudtuk meg, milyen is a vészhelyzetben magától fékező furgon.

A munkásmozgalom mindenkori alapja a természetes kizsákmányolás, a rossz munkakörülmények és az alacsony bér. Komplett ellen-világrendszert sikerült felépíteni az elégedetlenkedők hiszékenységére alapozva. Eközben a másik oldalon a megtollasodott tőkés réteg elkezdett apránként csepegtetni a nyereségből. Ma az ún. nyugati demokráciában a polgárosult bérből és fizetésből élőket igen nehéz indulatos hangulatú gyűlésekre összetrombitálni. A szakszervezet és a munkástanács kiveszőben, a kutyát nem érdekli az a néhány fura alak, akik mindig a konfliktust keresik.

Hogy mi köze ennek a Mercedes-Benz áruszállító autóihoz? Hát csak annyi, hogy ha eddig hajlandók is voltak a sofőrök és a régebben párialétben tengődő rakodók a szervezkedésre, egyre kevesebb okuk van rá. Nemcsak klíma gondoskodik a transzporter szanatóriumi körülményeiről, szélesre táruló ajtók a játszi be- és kipakolásról, bika motorok a személyautós dinamikáról, de ABS, vele kombinálva okos kitörésgátló az épségben hazatérésről. Utóbbiról szól cikkünk.

Helyszín a sokat tapasztalt tököli repülőtér. A betonburkolata semmivel sem kíméletesebb az abroncsokkal, mint a drótkefe a babapopsival. Az első csoportban kaptam helyet (délután és másnap még három követett minket), így az a megtiszteltetés ért minket, a majdnem szűz gumikról mi faraghattuk le az első pár millimétert a szlalompályán. A szervezők először csak nyugtalan tekintettel kísérték a lelkesebb gumicsikorgatókat, később szavakban is kifejeződött aggódásuk: "mi lesz a holnapiakkal?"

Nem így a német trénerek. Otthon nekik nem mondták, hogy a magyar forgalmazó ezzel a garnitúrával nemcsak eljött idáig, két napon nyúzatja őket, de még haza is akar menni rajta. A túl óvatosakat felháborodva utasították nagyobb tempóra, vagy épp a feladattól függően hatvanról padlófékkel megállásra. A vízzel locsolt pályarészen a bójákat gúlába gyűjtőt pedig szinte megtapsolták. Egyet nem szerettek: aki a biztatás ellenére csak végigcsinálta a "hatvannal fékezés nélkül kikerülöm a tereptárgyat" fantázianevű gyakorlatot. Amikor a végén blokkolva pár centire sikerült megállni a kocsisor mögött, volt némi ékes német káromkodás.

Az első gyakorlat tulajdonképpen élő bemutató volt. A delikvens beült a preparált fekete Sprinterbe, bekötötte az övet, és azt vette észre, hogy a sofőr fel akarja borítani a magas furgont, felváltva mindkét oldalára. Odaúton bekapcsolva hagyta az ESP-t, aminek az volt a szerepe, hogy a billenés, az oldalgyorsulás meg hasonló tényezők alapján jó nagyot fékezzen az autón. Mivel ezt a feladatot nem bízták ránk, el kell hinnem, valóban saját magát lassította kezelhető sebességre a Merci.

Visszafelé ugyanez, csak kikapcsolt elektronikával. A rémületes, két keréken és a kitámasztón sikló képek ezt a fázist mutatják. Bentről egyébként nem tűnt keményebbnek, mint félsebességgel utazni a búcsúban a körhintán. Ilyenkor döbben rá az ember, tulajdonképpen sokan úgy halnak meg autóbalesetben, hogy nem is észlelnek semmit a végzetes veszélyből.

Az elismerő pillantásoktól sofőrünk nem részegült meg. A végén elmondta, hogy az autópálya lehajtójára túlzott sebességgel érkező teherautót valószínűleg ez sem fogja megmenteni a felborulástól. Jó segítség az adaptív ESP váratlan akadályok kikerüléséhez, de csodát ne várjunk tőle. És főképpen semmilyen elektronika nem ér fel a rakomány megfelelő rögzítésével. A hirtelen irányváltás vagy fékezés a terhet azonnal a következő szilárd tárgyig zúdítja, legyen az a fülke hátfala vagy az autó oldala.

A második menetben a humorzsák Marco utasítása alapján egy Vito, aztán a konkurenciától egy VW Transporter, egy Ford Transit és egy Peugeot Expert tulajdonságait kellett összehasonlítanunk. Most már személyesen, segítség legfeljebb rádión érkezett. Indulás után szlalom kis tempóval, ez nem volt gond egyiknek sem. Utána szűk körforgalomban két menet. A felsorolt járművek közül a Vito a leghosszabb tengelytávú, ez nem jelentett semmit, szépen elfért a bóják között. Meg az összes, kivéve szegény Peugeot-t, ő fennakadt, szégyenszemre ki kellett tolatni vele.

Aztán negyvenes tempóról állóra fékezés. Természetesen mindben volt blokkolásgátló, de ez a szerelvény minden gyártónál mást jelent. Finom, sima a Ford és a VW, darabos, így hosszabb a fékút a Vitóval (mily meglepő, ezt nem ellenőrizték előre?) és az Experttel. Egyébként nem szoktunk padlófékezni, ez kiderült abból, hogy az elején ötből egy próbálkozót nem teremtett le szélesen gesztikulálva Marco, mindenki finomkodott, csak érintette a pedált és ment tovább.

Még egyszer ugyanez, csak a fékezés pillanatában irányváltással kombinálva. Most mondjam azt, hogy a résztvevők nagy többségével jobb lenne nem találkozni kényes helyzetben, amikor kiugrik eléjük valaki? Puhán pumpálták a féket, kecsesen, balerina módjára korrigáltak egy keveset. Marco üvöltött, "nyomd a féket, kicsapták eléd az ajtót, kerüld ki!" Hiába. Gurult a bója, nem kopott a betét, se a gumi. Egyébként itt sem lehetett érezni a Mercedes beharangozott technikai fölényét. A kört egy vízzel bőven locsolt szakaszon fejeztük be, ahová 50-60-nal kellett bemenni, kikerülni az akadályt egy gyors balra-jobbra kormánymozdulattal. Jókat faroltunk, a sok elsőkerék-hajtású között a Vito jól érezhetően fékezve megállta a helyét.

A következő küldetést csak Mercedes-Benzekkel hajtottuk végre. Gyors szlalom egyik irányba, vissza hatvannal akadálykerülés. A kanyargást a Vito vagy a Viano kedveli jobban, főleg a háromliteres automatával lehet gyorsan kaszálni a műanyag jelzők között. A Sprinter nagyobb, magas a súlypontja, kevésbé szereti a kacsázást, ha sokszor kell irányt váltani. Fordult azonban a kocka, ha csak egy forduló van, de az nagyobb. A Viano nagyot dől, hajlamos felemelni a kerekét is, mintha túl későn vagy egyáltalán nem fékezne önállóan, az adaptív ESP-t használva. Bezzeg a Sprinter, főleg a platós, az példásan teljesített. Persze rakomány nem volt rajta, a kisebbek meg mind tele voltak üléssel, de akkor is nagy meglepetés az instabilnak látszó nagydarab viselkedése.

Kivittek kicsit még a dombok közé, ahol egy Unimog verte a port. Egyszer csak mit látok, a Viano, tele utassal, utána merészkedik. Persze ez a 4MATIC változat, ami terepre nemigen alkalmas, hiszen a kipörgést a legkevésbé hatékony módon, fékezéssel gátolja, de itt a kép, szépen felkúszott a földrakásra, nem is akadt fel, le is jött róla sértetlenül. Magamtól ki nem próbáltam volna, de ha már kaptam ezt a Vito 4x4-et, istenuccse kiviszem a természetbe.

Már csak egy-két dolgot kéne elintéznie a teherautó-gyártók és forgalmazóknak, itthon, Magyarországon. Például hogy a terítőjárat sofőrjének ne úgy szabják meg a felkeresendő boltok számát, hogy két falu között százhúszas átlagtempó jöjjön ki a menetidő betartásához. Hogy ne kétszeres-háromszoros raksúllyal, görbülő tengellyel, biztonságos megálláshoz kevés fékerővel száguldozzanak. Mindezt persze minimálbéren bejelentett munkavállalókkal. Igen, a szabályok betartásával drágább lesz egy tonna áru fuvarozása. De így működik a kapitalista társadalom, ahol már nem kell a munkásmozgalom.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.