Tíz év alatt 2,3 millió Kangoo. Igazi sikertörténet. Most itt az új, ezt is zabálni fogják, hazájában biztosan. Pedig csak praktikus - mint a kategóriája maga - örömöt legfeljebb gazdasági értelemben okoz.
A személyszállító furgonok rondák. Formájuk alárendelt az egy négyzetméterre eső maximális kihasználtságnak, dobozból pedig nehéz izgalmasat alkotni. Az előző Kangoo még a többi csúfság mellett is borzalmasnak látszott: nagy téglatest, aminek az elejére rálépett egy óriás. Az új, ha lehet, még jobban rájátszik a letaposott cipőorr-előrészre, a hátsó traktus pedig továbbra is egyetlen számmal jellemezhető: 90 fok. Előbbi motívum a Renault új modelljein nemrég jelent meg, a Clio vagy a Thalia esetén még át is lehet rajta siklani, az új Lagunát viszont kegyetlenül elrontja. Mint egy mostani Citroën, csak pont az hiányzik belőle, ami azokat tetszetőssé teszi.
A Kangoo mindezt úgy csinálja, hogy a motívum önmaga paródiája lesz. Eltúlzott, de vicces. Kirívó, egyben megkülönböztethető. Annyira csúnya, hogy nem lehet gyűlölni. Ha már nem sikerült semmi különöset feltalálni, legalább legyen harsány. A fényszóró külön említést érdemlően feltűnő, olyan, mint egy összetolt teleszkóp. Na ettől lesz olyan bizonyos szögből, mintha egy óvatos teknősbékát látnánk, ami éppen kikandikál páncéljából, eltűnőnek gondolva a veszélyt.
Oldalról, ahol ugyanolyan elemekből van, mint a többiek, megszelídül. Sima első ajtó, mögötte az eltolható (mindkét oldalra jár – mármint az anyaországban, nálunk kérdéses), hátul meg a felnyitható vagy széttárható csomagtér-ajtó. Az egyterű-építésben kötelező osztott A-oszlopot a kicsi furgonokra jellemző meredek, hátraívelő szélvédővel váltották ki. A tömzsi orrot (első túlnyúlás: 807 mm) mint előnyt említik; mindegy, egy nyúlánkabb alkotórésszel sem lenne arányosabb. A méretei: 421 cm hosszúság, 183 cm szélesség, 184 cm magasság. Nem meglepő, hogy elődjéhez képest tetemesen megnőtt: hosszában 18 centivel.
A tengelytáv 2,7 méter, ebből és a magasságából következőleg meglehetősen nagy a tér. Széltében is gyarapodott, hátul másfél méter a könyökszélesség, bő középkategóriás méret. Beszállni mégsem könnyű, a keskeny tolóajtó még keskenyebb rést hagy. Mint megszokott, a fejtér kupolákat idéz, ezért mindenféle polcokat szereltek bele. Sőt, a padlóba is jutott, a luxus netovábbjaként bizonyos felszereltség esetén felhajtható asztalkák, puha ülések jönnek.
Az opcionális lista egyébként is elég hosszú, személyautós. Klíma, akár automata; navigáció, sebességtartó automatika, esőérzékelős ablaktörlő, hasznos és felesleges extrák hosszú sora. Sokkal jobb, hogy a hátsó ablak leengedhető, miközben fajtársain általában csak kibillenthető. A kalaptartó elhelyezésére még nem láttam praktikusabb módszert: ha az alatta lévő 660 literből kilógna valami felfelé, nem kell hányódnia valahol, hanem ügyesen becsúsztatható a hátsó üléstámla mögé. Így 1300 litert, a szintén meglepően ésszerűen lehajtható hátsó ülés előredöntésével ennek a kétszeresét kapjuk. Az anyósülés szintén dönthető, ha 2,5 méteres tárgyunk lenne.
A felhasznált anyagok minősége, mint megtudtuk, sokat javult; de inkább egy tisztességes munkásautót várjunk, akkor nem csalódunk. Egyébként tényleg tetszetős, valóban praktikus a sok rekesz, nekem kényelmes is volt az ülés. A komfortérzet majdnem kifogástalan, egy dolog volt rettenetesen zavaró, bár ahogy ecsetelték, sokat tettek azért, hogy jobb legyen, mint az előző. Ez pedig a zajszint. A dízelben konkrétan iszonyatos tempósabban utazni. Bőgnek a kerekek, pedig állították, plusz szigetelést kapott. Zúg a motor, ráadásul hasonló frekvencián, mint a futómű. És sajnos nem kioltják, hanem erősítik egymást.
Hogyan lehet egy kisteherautóból való személykocsi a környezetkímélet élharcosa? Kiderül a második oldalon.
