Bármi egyéb motorral

De tessék csak belegondolni: majdnem két tonna. Ehhez egy kétliteres dízel? Igen, vicces. A nyolcliteres városi fogyasztás is vicces, persze, értem én, de ennyire ne spóroljunk már. Másfél tonna fölött kéne még vagy egy liternyi hengerűrtartalom, bármit egyen is az a motor. Szép, marketingszempontból sem érdektelen katalógusadat a 183 g/km-es szén-dioxid-kibocsátás; ezzel az Outlander lett a legkisebb emissziójú SUV.

Hibátlanul jön-megy, míg síkvidékről van szó. De ha valakinek olyan szerencsés életkörülményeket adott a sors, hogy otthon és a munkahelyén is garázsban parkolhat, a rámpák miatt egy éven belül számoljon egy kuplungcserével. Ha nem futhat neki, úgy lefullad a rámpán, mint a huzat, csúsztatni kell a kuplungot, de annyit, amennyi már nem egészséges. És mindezt hideg motorral. 310 newtonméter? Oké, de csak 1750-es fordulaton, egyesben már nem az a biztonságos rámpajáró tempó. 1,8 méter a szélességünk, ez nagy autó, gondoljanak bele, mielőtt saját Outlandert konfigurálnak.

Automatával mindezt elkerülhetjük. Kerülhetnénk – automata sajnos nincs az árlistán. Akkor viszont vegyék a 156 lovas 2,2-es dízelt, az már a csavarra azonos Citroën C Crossert is elfogadhatóan vitte – ez sajnos még hangos is, kellemetlen orgánummal, ami gyakran a túlfeszített motorok sajátja. Ha mindenben a betegesen keresném a jót, azt mondhatnám, vaktesztnek kitűnő, mert végül csak megtaláltam, ki is ez: ugyanaz a 2,0 PD TDI, aminek a hangjától a Passatban is rosszul voltam.

Viszont tény, hogy fogyasztásban valami szürreális értékeket lehet vele elérni, városban lazán hozza a 8,5-es katalógusadatot, és abban már egy kis dugó is van. De egy 8-9 milliós autónál a tankolási kéjérzetet leszámítva ez egyszerűen nem számít, sokkal többet érne egy tízliteres fogyasztású, erős SUV.

A C Crosserben nem ültem hátul, úgyhogy meglepett, mennyire nincs ott hely, főleg a fejtér hiányos. Nem a hajam éri el a plafont; csak behúzott nyakkal férek el. Érthetetlen. Egy napfénytetőtől nem kéne így beszűkülnie egy autónak. Viszont ebben legalább felemeltem a vezetőülést, és kiderült, hogy a japán-francia kooprodukciós SUV mégse alacsony. A C Crosserből nem láttam át egy átlagautó felett, de az egész csak állítható magasságú ülés kérdése. A harmadik sor bábszínházának kipróbálását mellőztem, az már tényleg nagyon rosszul nézett ki.

Vezetni jó, leginkább mert egy kis szakmai és lelki gyakorlattal az ember már ki tudja zárni tudatából a büntető Pumpe-Düse dízelt, és elképzeli valami rendes géppel. Elöl tágas és kényelmes, a két ülés elég messze van egymástól és az ajtó felé is van hely. A kormány jó, szervó pont amennyi kell, a visszajelzés kifogástalan. A fék, ugye azt már élesben is teszteltük , ilyen egy jó fék. A váltó hatsebességes, felhúzógyűrűs rükverccel. Tökéletesen üzemel, príma kapcsolási érzettel.

A futómű egyértelműen a SUV-crossover élmezőnybe tartozik. Szűk kanyarokban az ember hajlamos sportosnak nevezni, rossz úton meg kényelmesnek, ez a kettősség a jó futóművek ismérve. Műszakilag tehát az új Outlander pompás autó.