Nagylöketű vibrátor

Így utólag őszintén bevallom, nagyon izgultam a teszt előtt. Három éve már kipróbáltam egy Buellt a Hajógyári szigeten szervezett demo motorozás alkalmával, azt a tíz percet nem lehet összehasonlítani a mostani három napos túrával. Féltem amiatt, hogy ez a motor sokkal magasabb, mint az én Shadow-m, és a blokk is éppen kétszer akkora. A teljesítményről pedig jobb, ha nem is beszélünk.

hirdetés

Ez a szín a bogaraknak is bejön

Ráadásul idén ez volt az első teszt, és
előtte még a saját motorommal is alig mentem, szóval, ha
bármi gond lesz, a hír eljut a többi márkaképviselethez is, és nem
kapunk több tesztmotort. Persze, nyilván a motorozás is olyan, hogy
ha egyszer megtanultad, többé nem fogod elfelejteni, de azért ki
lehet jönni a gyakorlatból.

	Helyes kis funbike?

Szóval kissé szorongva, bár magabiztos arccal
léptünk be a HD Régiposta utcai üzletébe. Végülis Cat és én is évek
óta motorozunk.
Mi baj lehet?! Tóni szó nélkül töltötte ki a hivatalos
papírokat, de a szeme sarkában csillogott valami olyasmi, hogy "Na,
erre kíváncsi vagyok!". Józsi, aki a barátnőjéért érkezett, nem is
bírta ki megjegyzés nélkül "Mi van, már akárki elviheti a
motorokat? Akkor jövő héten elviszem én is!". Felpattant a motorra,
és alig ért le a lába...

Ülés alatt ezek a kis fülek - gondolom - a csomagolás elősegítését szolgálják

Aztán gyors öltözés, némi technikai tanácsadás,
a papírok aláírása, és mehetünk. Tóni még hozzátette, hogy a fék
nagyon erősen fog, és a motor nagyon alul indul. Aztán
amikor harmadszorra fulladtam le a bolt előtt, csak annyit
mondott vigyorogva: "Na sziasztok! Én mentem."

Már itt, a Régiposta utcában feltűnt, hogy a
motor, (mármint az egész jármű) iszonyatosan ráz. Ahogy
beindítottuk, hogy melegedjen, szép lassan
hátrafelé kezdett araszolni az oldalsztenderen. Aztán
ráültem, a tankon szépen elhelyeztem a szemüvegem és a kesztyűm,
amíg a sisakot felveszem, és azok szép komótosan leugráltak a
földre. Két-három próbálkozás után rájöttem, hogy ez minimum
kétszemélyes feladat. Egyik lehetőség, hogy valaki tartja a
cuccokat, amíg elkészülök, a másik az, hogy mindig felveszi, amikor
leesnek.

Első ránézésre egyébként a Buellről az jutott
az eszembe, hogy kitűnő városi motor. Fürge kis funbike-nak tűnik,
amivel könnyű cikázni az autósorok között. Azonban már az első
utunkon, a szerda esti csúcsforgalomban kiderült, hogy ez nem így
van.
A kuplung annyira kemény, hogy a tenyerem begörcsölt az állandó
váltogatástól, a nagyon jó fékek miatt pedig a pánikszerű
fékezéstől a motor egyből első kerékre akar állni. Ezt a
tulajdonságát egyébként két nap múlva már kezdtem élvezni.

	A csomagolást két személlyel nem tudom, hogy lehetne megoldani.

A blokk alacsony fordulaton nagyon rezonál,
zakatol és csak úgy 3000-es fordulatnál kezd a rázkódás
kiegyenlítődni. A városi közlekedésben pedig 120 km/h azért nem
kimondottan elfogadott - ennyit megy ugyanis 3000-es fordulaton.
Amúgy az M2 üléspozíciója nekem épp kényelmes:
nem is túl hasalós, de nem is chopper. A városon kívül
nagyon jó a motor. Az autópályán, ahol már nem kell állandóan
kuplungolni, még a görcs is kiállt a kezemből (persze még egy hétig
izomlázam volt utána - most már értem, mitől van a Harley-soknak
olyan szép alkarjuk).

Na, ez a sisak erre a motorra nem alkalmas.

Egyetlen problémámat a félig nyitott
bukósisakom okozta, ami 150-160 km/h-nál kezdte letépni a fejemet,
tehát a Buell csukott bukót kíván. Így aztán
a végsebességet Cat mérte le Kunhegyesen a repülőtéren. Az
óra 220km/h-ig van kalibrálva, a mutató lazán túlhaladt ezen a
skálajelen, egészen az ütközőig. Nekem valahogy 170-nél nem ment
többet. Lehet, hogy én vagyok a béna?

	Magunk sem hittük, hogy peremig lehet dönteni_

A kanyarokat nagyon szereti. Az X1-gyel összehasonlítva
kicsit nehézkesebb ugyan, de ezt okozhatja az ülésmagasságuk
közötti néhány centis különbség (az M2 2000-es, míg az X1 2001-es
modell). Míg az X1 szinte magától dől be és áll vissza egyenesbe,
az M2-t izomból kell behúzni az ívre. Bár a kecskeméti gokartpályán
nekem nem sikerült a térdemig dönteni, az 51-es úton hazafelé
hibátlanul kanyarogtunk folyamatos 120-as tempóban (még a 60-as
táblánál is).

Gyárilag egy tárcsával szerelik. A másik tárcsa helye viszont nem túl esztétikus.

A motornak annyira jó a futóműve, illetve az
egész felépítése, hogy szinte adja magát, hogy az ember egy kicsit
rosszalkodjon rajta. Több száz méteren keresztül gurultam
elengedett kormánnyal, pedig a saját motoromon még soha nem mertem.
Legközelebb lehet, hogy a gumiégetést is kipróbálom. Most
csak azért nem került rá sor, mert a gumin már így is alig volt
minta.

	Hő hatására az első féktárcsa szép foltosra sült

A gyári tuningkit miatt egyébként a tesztelt
Cyclone jóval erősebb, mint gyári állapotban, a különbség a
Lightninggal összehasonlítva jól érezhető. A tuningkit alkotói:
K&N sportlégszűrő és légszűrőház, nyitott kartergáz elvezetés,
Vance & Hines verseny-kipufogórendszer, gyújtáselektronika.
Megváltozott az előgyújtásgörbe, és 6800 rpm-on van a limit. A
porlasztó finomhangolása főfúvóka illesztéssel történt, egyébként a
szervizmunkát Erdős Csaba csinálta. A vezérlés, a futómű és az
áttételek gyári állapotban maradtak, ahogy gyári a trafó és
gyertyák is. A gyári tuningkit ára az M2-re ~ 570 000 Ft.

A nyitott kartergáz elvezetés átka

Sokan úgy tartják, hogy a Harley-Davidson
szervizigényes, problémás motor, és mindig folyik belőle az olaj,
és mivel a Buellt is Harley-Davidson Sportster motorjával szerelik,
sokan előítélettel viseltetnek iránta.
Kb. 650 km-t tettünk meg a három nap alatt, és ezalatt semmi
műszaki probléma nem volt. Az M2-ből a nyitott karter-elvezetés
miatt a kartergáz ugyan csúnya, látványos nyomot hagyott a
lengővillán, de az olajszint ellenőrzésnél nem hiányzott olaj a
motorból. Utolsó napra pedig a kuplungkapcsoló kirázódott a
helyéről, de ezt hatalmas helyzetfelismerő képességünkkel és
technikai tudásunkkal visszatoltuk a helyére, így újra lehetett a
motort sebességben is indítani.

	Dögvész, a Fekete Horgony MC-ből első látásra szerelembe esett

Midazoknak tehát, akikben egy pillanatra is
felmerült a Buellezés ötlete javaslom, használják ki a kínálkozó
lehetőségeket, és valamelyik próbamotorozáson próbálják ki a
Buellt. Ígérem, nem fog fájni! A baj csak az, hogy onnantól az
ember elkezd számolni: "Vajon, ha a kocsit is eladom, elég lesz rá
a pénzem?"