Európa legjelentősebb független járműbiztonsági szervezete, az Euro NCAP gyökeresen átalakítja a modern vezetőtámogató rendszerek (ADAS) tesztelési módszertanát. Az Európai Unió által bevezetett GSR2-es szabályozás kötelezővé tette az olyan technológiákat, mint a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer vagy az intelligens sebességasszisztens, ám a Thatcham Research felmérése szerint a sofőrök közel negyede zavarónak, irritálónak vagy tolakodónak tartja a folyamatos csipogásokat, és sokan minden induláskor manuálisan ki is kapcsolják azokat. A helyzetet az autótesztjeinkben mi is rendre leírjuk, kritizáljuk. Az Euro NCAP célja, hogy véget vessen ennek a feszültségnek, és a gyártókat adaptív, a vezetőhöz alkalmazkodni képes rendszerek fejlesztésére sarkallja.
Adriano Palao, az Euro NCAP ADAS-technológiákért felelős menedzsere kiemelte, hogy a jövő kulcsa a kifinomultabb vezetőmegfigyelő rendszerekben rejlik. A jelenlegi technológia egyik legnagyobb hibája ugyanis az, hogy nem tesz különbséget a valódi figyelmetlenség és a teljesen legitim tevékenységek (például a rádió lejjebb vétele vagy a klíma állítása) között, így feleslegesen háborgatja a sofőrt. Palao szerint egy jó rendszernek fel kell ismernie, ha a vezető uralja a helyzetet: példaként a sávtartó asszisztenst említette, amelynek egyáltalán nem szabadna korrigálnia az autó pályáját mindaddig, amíg a sofőr bizonyítottan figyel az útra.
A szervezet a passzív és aktív biztonsági eszközök terén is komoly technológiai ugrást sürget az évtized végéig. Az utastéri kamerák és szenzorok segítségével az autók a jövőben képesek lesznek pontosan felmérni a sofőr és az utasok testalkatát, méreteit, sőt a pozícióját is. Ezáltal a biztonsági övek feszessége és a légzsákok robbanási ereje személyre szabottan, a sérülések kockázatát minimalizálva fog alakulni. A kamerák emellett kiszűrik majd az olyan visszaéléseket is, mint a kamu övcsatok, amik kijátszák az övjelzőt, de azt is látják majd, ha egy utas a műszerfalra teszi a lábát.
Az új megközelítés jegyében az Euro NCAP idén elindítja az „on-road driving evaluation” elnevezésű közúti tesztprogramját, amelynek keretében a laboratóriumok és zárt tesztpályák után a valóságban, nyílt forgalomban is vizsgáztatják az autókat. Minden tesztjárművet kiegészítő belső és külső szenzorokkal szerelnek fel, majd legalább három európai országon keresztül, mintegy 1900 kilométeren át vezetik őket. A szakemberek így pontosabb képet kapnak arról, hogyan reagálnak a rendszerek a valós sebességkorlátozásokra, milyen gyakran produkálnak téves vészfékezéseket, és hogy a fogyasztók számára mennyire bizonyul agresszívnak vagy éppen megbízhatónak a technológia.
További cikkeink
