A találkozó szervezése már időben elkezdődött. Mindenki értesítve lett időben, ki telefonon, ki e-mailben esetleg személyesen. A jelentkező résztvevők száma is kedvezően alakult a körülményekhez képest. Amennyiben az időjárás is kegyes hozzánk akkor szép hétvégének nézünk elébe.
Kegyes volt!!
A szombaton reggel az indulásnál már a megszokott problémák
jelentkeztek. Én már háromnegyedóra késéssel érkeztem az első
találkahelyre, ahol
már fenték a kést a torkomnak. Azért szívesen láttak, mert
csak 1 órája várnak beöltözve rám. A többi jelentkező helyett csak
egy SMS várt, hogy a második állomásnál a Budaörsi úton az egyik
nagy márkakereskedés előtt várjuk meg őket. Ők időben ott voltak
így hát egy kicsit vártak ránk. A következő megálló a Budaőrsi
benzinkút volt. Természetesen a mi csúszásunk sem volt elegendő
arra, hogy az ide megbeszélt találkozóra ideérjenek. Gyors
telefonálás után kiderült max. félórát kell várni rájuk, ugyanis
elveszett a patentszem a láncról.
Ennyit a korai indulásról!
Végre indulunk. Még egy percet várunk, hátha NaNa is eljön_
Az autópályán mellettünk már kb. 50 motoros haladt el
gyanúsan a másik irányba. Lehet, hogy mégis Kaposvárra kellett
volna menni?
Start. Felbőgnek a gépek. Végre indulunk. Az idő kellemes, a
forgalom viszonylag csendes. Kényelmesen 1 óra alatt leérünk. Kis
csapatunkhoz egy másik társaság is csatlakozik félúton.
Már képzeletben hallom a gyorsulási verseny hangját, az esti
koncertről, egy jó kis gulyásról, és egy pár korsó sörről elmélkedem. A
többiek egy kicsit elhúznak, gyorsan előhalászom 100-nál a
fényképezőgépet, és utánuk eredek. Nem szerencsés menet közben
fotózgatni, de azért megtalálom a kedvező alkalmat és készítek egy-két
képet. Már közel a cél. Egyre inkább be vagyok sózva. Már alig várom,
hogy odaérjünk. Bámészkodom, és megint lemaradok egy kicsit.
Élvezem, hogy én vagyok a sereghajtó. Akkor látom meg a
Tatabánya táblát a kanyarban. Itt már baj nem lehet! Itt vagyunk.
De a ROBI mit csinál előttem? Miért pont itt kell megállni? Miért
megy az útpadkán? Valószínű lassít és megáll. Vagy mégsem. Tovább megy
a fűben. Itt baj lesz. Egyszer csak eltűnik. Elhaladok a nagy gaz
mellett és keresem, hogy hol van. SATU FÉK!!! A gaz mögött 3 méteres
árok a barátom pedig a motorral együtt benne. Azonnal leugrok a
motorról és rohanok felé. Itt bizony bekövetkezett a KRACH, amitől
minden motoros fél. Ránézésre nehéz eldönteni mekkora a baj igazán.
- MI VAN? VEDD LE A BUKÓT! FÁJ VALAMID?
Az árokba fúródott motor még jár. Addigra a másik szemtanú is
visszaér. Ketten óvatosan feljebb cibáljuk, levesszük a bukót. Hála
istennek csak a lábát fájlalja. A nadrág térdnél szétszakadt.
Sajnos itt van sérülés is. Azonnal mentőt kell hívni, lehet komoly
is. A rendőrséget tárcsázom ijedtemben, és nagy nehezen el tudom
mondani hol is vagyunk. Kapcsolja a mentőket és küld egy járőrt -
ígéri az ügyeletes.
Addig a csapat tagjai is visszajönnek, és
segítenek kihúzni a motor tetemet a gödörből. Pár perc és
itt van a rendőrség, egy perccel később a mentő is. Addig én
többször végigsétálok a nyomvonalon, hogy hol volt a hiba? A hiba
az árok volt. Ha az nincs ott, simán vissza lehet kanyarodni az
útra. Peregnek az események. Még gyorsan szólok az otthon maradt
barátnak. Ne este induljon utánunk, hanem most és teherautóval.
Kicsit értetlenkedik: "Máris lemexszeltétek a gumit?" Gyors
magyarázkodás, azt ígéri, azonnal indul. A sérültet közben
ellátják. Beültetik a mentőbe és elindulnak vele. Engem
kihallgatnak és jegyzőkönyvezik az elmondottakat. Aztán mindenki
szép lassan elmegy. Itt állunk a törött motor mellett, és várunk
hogy a teherautó megérkezzen.
KI TUDJA, HOVÁ VITTÉK A SÉRÜLTET? A mobilját
próbálom hívni, mondja meg, hogy hol keressük. A telefont egy női
hang veszi fel. Talán az ápolónő? Nem. ÉLETE PÁRJA. A telefon
otthon maradt a lakásban. Mit is lehet ilyenkor mondani?
Velem jött el motorozni és most én hívom. Egy kicsit össze
kell szedni a gondolatokat. Úgy néz ki, nyugodtan fogadta a
sajnálatos hírt. Mikor leteszem a telefont, kezdek kicsit rettegni.
Hogy fogjuk itt megtalálni? Nincs idő gondolkodni.
Pécsről is megérkezik az egyik társunk. Aztán a
teherautó is megérkezik. A motort felerőlködjük a dobozba, és irány
a kórház keresése. A benzinkútnál eligazítanak. Meg is találjuk a
kórházat az itiner alapján. A portánál nem tudják, hogy kiket
hoztak be.
Már van itt több motoros is. Másnak is volt balesete a
hétvégén. Berohanok a betegfelvételre és meglátom barátunkat,
aki ott búslakodik egy tolószékben. Hála istennek akkor nagy vész
nincs. Állapotfelmérés, mi hol fáj? A röntgen leletre kell várni.
Megbeszéljük, hogy a sérült motort hazavisszük. Elrohanunk és
megkeressük a találkozó helyszínét, hogy a motorjainkat letegyük. A
motorok biztonságba helyezése után gyors sátorverés, és valami
harapnivaló arcba helyezése után ismét a kórház a célállomás.
Kiderül itt nem lesz hazamenetel. Egy hét kórház a minimum, meg egy
kis műtét, amihez mikor odaérünk, barátunkat éppen felkésztik.
Gyorsan levideózzuk, legalább otthon meg tudjuk mutatni, hogy is
van.
Indulás Pestre! Majd motorral jövünk vissza. Rohanás az egész nap.
Hét óra, mikorra visszakeveredünk Tatabányára. A programoknak
természetesen már majdnem vége. Itt az ideje nekünk szervezni valamit.
Eszem-iszom, dinom-dánom kellene, hogy eltereljük egy kicsit a
figyelmünket. Most van egy kis idő szétnézni, hol is vagyunk
igazán.
JÉ, EZ EGY KIVÉNHEDT STRAND! Medence félig
vízzel. Kérdezősködés mi volt a program? Halfogó verseny kézzel,
tojásdobálás_ A vízen látszanak a nyomok. Ebben nem lesz éjszakai
fürdés, pedig a hőfok jó lenne. A élelmiszer beszerző körút hamar
véget ér. A strandon lévő büféket lehet támadni. Mivel nincsenek
sokan a sorban állás kibírható. Az árak a strandoláshoz vannak
igazítva.
Találunk még egy kis pörköltet, amihez a galuska elfogyott.
Lealkudjuk az árat egy kicsit. Valószínű a melegítés ára is le lett
véve, mert kicsit langyosan kapjuk meg. Azért a nagy ijedtségre
megesszük, és utána iszunk a sérült egészségére is.
Láss csodát!!! Még egy program kerekedik.
Motorhangerő verseny. Na ezt már nem hagyjuk ki. Végigszenvedjük.
Itt aztán volt minden: kétütemű, chopper, streetfighter, enduro.
Kismenő-nagymenő. Hát végre ezt is megnyerte valaki! Utána indultak
a koncertek. Persze a Blues Company-t várta a nagytöbbség. Addig
szétnéztünk a táborban, és a sátrakat is sikerült felvernünk.
Mindenki a büfék előtt tolongott, és próbálta a hangulatát fokozni
némi itókával. A fiatalok később elkezdtek mexelni és erejüket
próbálgatni. A medencében pedig a vállalkozó szelleműek a ruhás
fürdést gyakorolták. Később ehhez
felhevült hölgyek is csatlakoztak, persze fürdőruhában.
Aztán csanda kapitány is megérkezett és egy adag vörösbort
helyezett el némi szilárd táplálékkal kiegészítve a
medencében.
Ezután kezdődött a vízi mexelés. Beemeltük a
medencébe a gépeket és a vízben bohóckodtak a jelentkezők. Ez a
rendezőknek nem annyira tetszett. Kb. 5 perc múlva már véget is
vetettek a mókának. Nem is baj, mert indult a várva várt Blues
Company. Ezt rekordmennyiségű ember nézte végig. Mikorra véget ért
már nem bírtuk tovább a gyűrődést. Eltettük magunkat másnapra,
illetve aznapra.
Hideg volt az éjszaka, megviselten ébredtünk
reggel. Egy finom reggeli elfért volna megviselt gyomrainkban.
Sajnos arról le kellett mondani, csak valami ipari hulladékot
tudtak reggelire felszolgálni. Így aztán bementünk a kórházba, hogy
az ottmaradóktól elbúcsúzzunk. Pár perccel később a vasak nyergében
elhaladtunk a Tatabánya TÁBLA mellett. Lassan megfontoltan nyomtuk
hazáig, ahol már
vár egy kád melegvíz, és valami ehető étel. Mindenkinek jó
utat kívánok, és a kanyarokban sok szerencsét!!!
További cikkeink















