Defektre nem számítottam | Totalcar

Defektre nem számítottam

Szilvási Péter az első magyar motoros, aki elindult a Dakaron, a világ talán legkeményebb hosszú távú terepversenyén. De egyelőre nem ő lett az első magyar motoros, aki végig is ment.

Magazin sport

Közzétéve: 2003. 01. 17. 18:33

Közzétéve: 2003. 01. 17. 18:33

 
 
 
 

Péter amatőr versenyzőként indult, de motorja
nagyon is profi:
KTM 660 Rally "Factory Replica" , 2000-es modell. Ez még később okoz majd
problémát, de csak haladjunk sorrendben. Ugyanilyen motorral
versenyzik a motoros kategóriát jelenleg összetettben vezető
Richard Sainct is. Péter a második tulajdonosa, versenyen még nem
indult ez a motor.

Hangulatjelentés

 
 
 
   

A marseille-i szilveszteri hangulat
fantasztikus volt. A helyiek olyan szinten sztárolják a
résztvevőket, de még a csapatok legutolsó tagját is, ami
elképzelhetetlen más versenyen. A megszabott útvonal méterre
pontosan bejelölt fordulóit itt még nem volt nehéz követni, hiszen
a sötétben villanó vakuk fényéből ki lehetett következtetni, hogy
merre kell menni.




Péter már Európában is a szenegáli lányokat nézte a pálya
helyett

 
 
 
   

A futam első napjának legnevezetesebb eseménye
a prológ, ami egy közel 1 km-es körpálya, ugratókkal, vizesárokkal
és egyéb szórakoztató terepakadályokkal. Két motorost indítottak
párhuzamosan, Pétert a szenegáli lánnyal sorsolták össze. "Egy
lánytól mindjárt az első nap csak nem kéne kikapni"- felkiáltással
bő gázzal vágott a szakasznak, és mindjárt az első ugrató után a
másik nyompályán találta magát. Gyorsan átértékelte hímsoviniszta
indulatait, és nyugodt tempóban küzdött le a hátralévő szakaszon.



Egyedül Afrikában

 
 
 
   

A versenyzők szervizellátása kétféle módon
megoldott: - A csapat szervizautóját is benevezi a versenyre, és
ugyanúgy küzdi le a kijelölt távot, mint a motoros vagy autós
csapattársuk.

- A versenyre be nem nevezett, csak assistance szolgálatot
ellátó szervizkamion kerülővel - javarészt járhatóbb útvonalon -
érkezik be a napi célállomásra, ahol a szakasz során felmerülő
problémákat orvosolják.

- Péter a harmadik megoldást választotta: Szervizautója a
marseille-i rajttól a behajózásig kísérte, majd szépen hazajött
Magyarországra. Ezzel egyetemben kalandorunk a fekete kontinensen
magára is maradt.


Az amatőr versenyzőknek lehetőségük van arra,
hogy pénztárcavastagságtól függően választható szervizcsomagra
fizessen elő a gyári KTM csapatánál, de ezzel Péter nem élt. Az
utolsó pillanatban felajánlotta segítségét a magyar Hyundai-csapat,
és Péter holmijának egy részét fuvarozták Afrikában.

Az utolsó nagyszervizt, a gumi és lánccserét így a második nap
estéjén, Castellóban megejtették, és a következő nap búcsút is intett a
magyar KTM szerelőbrigádnak.

A bivakolás

 
 
 
   

Minden tábor egy reptér. Itt szállnak le a
teherszállító repülők, itt van a mobil kórház, az étkezősátor, és
ahol a résztvevők a legtöbb időt töltik, a bivak. Ez pedig nem más,
mint egy fekete posztószerű anyaggal fedett féltetős alkotmány,
ahol árnyékban kifújhatják magukat a versenyzők, elteázgatnak, és
lelkiekben felkészülnek a másnapi rajtra. A rajtidőt pedig pontosan
be kell tartani, mert a késést súlyos időbüntetéssel honorálják.
Nem csak plusz órákkal, hanem 1000 euróban mért pénzbüntetéssel is
sújtják az összekötő szakaszok gyorshajtóit. A lakott területek
sebességkorlátozásait szigorúan be kell tartani.



Az első esés Afrikában

 
 
 
   

Minden nap először a motorosok rajtolnak.
Helyezésének megfelelően Péter a mezőny végén indulhatott el. 100
km/h körüli sebességgel ment, amikor utolérték az első autósok a
sivatagban. "A hangjuk a F1-es autókéval vetekszik, kiráz a hideg
még a legnagyobb melegben is, ha hallod. Annyira gyorsan mentek,
hogy elcsodálkoztam, és már benne is voltam egy gödörben."



Az első defekt

 
 
 
   

Nagyon ostobán hangzik, de Péter úgy állt hozzá
a versenyhez, hogy defektet nem tervezett. Mentségére szólva még
soha nem volt neki. Az ötödik szakasz váltakozva köves majd mély
homokos útján úgy álltak ki a földből a kövek, mint a csempék,
rengeteg defekt volt az út folyamán. Jutott Péternek is.
Megünnepelte, ivott egy üdítőt, és elsőre sikerült az egy szem
belsőjét - itt még úgy emlékezett, hogy kettő van - beszerelnie
kicsípés nélkül, és felpumpálta ereklyének számító régi szovjet
kerékpárpumpájával.


Jó 500 méterre érkezett a második defekt - első
kerékre. Sajnos itt már a kerék is összeszedett egy horpadást. Az
előző belsőt otthagyta, de hát úgy sem volt nála Tip-Top készlet -
amit pedig Amrus Zoli, a szerelő, melegen ajánlott. A többi belső
és a tartalék kerék a Hyundai kamionban volt, így defektes gumival
haladt tovább. Már egész hozzászokott a kóválygáshoz, mikor még egy
hátsókerék defektet kapott. Kettesnél nem lehetett feljebb
kapcsolni, mert állandóan le akart fordulni a gumi a felniről. Még
75 km volt hátra, gondolta legjobb, ha halad. Ha látta az árnyékát
a sötétben, a hátulról érkező lámpák fényében kirajzolódni,
legalább tudta, hogy jó úton van. A Hyundai kamion nem volt sehol.

Éjjel 11 felé a KTM assistance kamion utolérte, és adott egy
hátsó kereket, amit mindjárt honorált is egy kis Unicummal. Adtak
volna elsőt is, de a 2000-es motor első tengelye más méretű, mint a
2002-esé, így azt nem tudta használni.

A vég

 
 
 
   

Az El Borma-Ghadames közti szakaszon kezdődött
az igazi sivatag. És egyben ez volt Péter utolsó napja is a
Dakaron. Valószínűleg már a defektes kerékkel közlekedés adott a
kuplungnak, és már kopott lamellákkal indult. A nap elején még
szépen harapott a KTM, majd minden átmenet nélkül az egyik dűne
tetején úgy bőgött fel a motor, mintha elszakadt volna a lánc. Már
nyúlt a zsebébe a láncszemért. Sajnos a hiba nagyobb volt ennél.
Kis töprengés következett, hogy hogyan lehetne mégis célba érni,
hiszen a táborban biztos sikerült volna alkatrészt szerezni, de még
nagyon nagy táv volt hátra.


A KTM kuplungja egyébként egyáltalán nem
nevezhető a motor gyenge pontjának, sőt jelentősen túl van
méretezve. Amrus Zoltán, Péter versenyszerelője is úgy
nyilatkozott, hogy ha a szigorúan 50 kg-ban megszabott holmihoz még
10 kg alkatrészt hozzácsomagolhattak volna, akkor is a pót
kuplunglamella garnitúra lett volna az utolsó, amit
beleraknak.

Az első magyar motoros dakaros szereplése ezzel véget ért. A
lerobbanástól hazáig tartó út legalább ilyen kalandosan telt, de azt
majd ő elmeséli. A 2004-es Dakar-indulást Szilvási Péter egyenlőre még
nem tervezi. Most első a munka, mert elég sokba került ez a kaland.
Abban azonban biztos, hogy
vissza fog még menni.

 
 

Túlélő készlet a sivatagban
 
 
A szervezők
összeállítanak egy csomagot, amit a
versenyzőknek kötelező jelleggel
bérelniük kell a verseny során.
Ebben van:




GPS készülék, amiben
nincs térkép, vagy
útvonalszerkesztő. Fokok és
szögek mutatják, hogy a
versenyző mennyire tért el a
kijelölt útvonaltól.
Mindenkinek ezt kell használni,
másik GPS készüléket magukkal
vinni tilos.

Jelzőrakéta.

Elektromos helymeghatározó
berendezés
, ezzel lehet
baleset esetén a
mentőszolgálatot riasztani.

Hőfólia a sérült
testrész melegentartására.

Zöld jelzőfény (egy rúd,
amit megtörve 12 órán át
világító fényforrást kapunk).

Stroboszkóp lámpa.

Iránytű.

Törhetetlen tükör - ha
már nincs más, akkor
fényjeleket küldhetnek
egymásnak a kényszeres
buckalakók.

A kalandos út anyagi hátterét Szilvási Péter maga teremtette meg.
Célkitűzésében a Webasto - ugyan nem pénzzel, hanem egy hasznos
berendezéssel, a szervizautó fűtését biztosították- támogatta a
csapatot, míg a magyarországi Zsembery Kft. a felkészítésben,
kiutazásban volt segítségére, valamint a KTM-től Amrus Zoltán vett
részt személyesen a versenyen, Péter versenyszerelőjeként, egészen a
behajózásig.