Messziről kiszúrtam a rengeteg csillogó csövet a blokk bal oldalán, amitől úgy néz ki a motor, mintha a Nemzeti Múzeum homlokzatát építették volna be a vázba. Az OHV vezérlés nyomórúdjai és a két henger közötti olajcső nagyon dekoratív, bár erősen el kellett tűnődnöm azon, hogy honnan származik a motor.
Kispolszkira tippeltem, de a váltó gyárinak tűnő illesztése
elbizonytalanított. Próbáltam felidézni veterános emlékeimet, vajon nem
egy több évtizedes motorblokkal van dolgom? Alaposabban aláfeküdtem, és
maradtam az első tippem mellett, bár még mindig nem értettem, hogy az
Uralról származó sebességváltót hogy a francba tudta összeházasítani a
lengyel autó forgattyús-házával?
Aztán a kiskunfélegyházi motoros találkozón addig kérdezősködtem, amíg
elő nem kerítették a motor gazdáját. Nem volt nehéz dolgom, mert Deák
Jánost elég sokan ismerik azon a környéken. Ilyen motorral ez nem is
csoda.
A chopper nem is Kispolszkinak indult. Egy Ural átépítésével
kezdődött az egész. Az első munkafolyamatban Deák Jani a kormánytól
harminc centire elvágta a vázat minden irányban. Csak a nyakat tartotta
meg a belőle kiálló csövekkel, a maradékot nagyvonalúan kidobta. A
hátsórugózás nélküli vázat csőhajlítóval alakította ki otthon, aztán
mindent hozzáhegesztett az eredeti kormánynyak maradványához. Egész
pofás lett így az Ural, büszke is volt rá gazdája. Egy piros lámpánál
állva azonban váratlanul leszakadt az egyik szeleptányér, és átégett a
dugattyú teljesen. Jellemző az orosz gépre, hogy azért még egy
hengerrel is hazament.
Deák Jani ismerte már az Ural megbízhatóságát, és itt lett elege a
szovjet technikából. Olyan motort akart, amire ha pénzt költ, akkor
legyen használható is. Az öccse mondta, hogy látott már Polski Fiatból
kiszedett blokkot egy chopperben.
Megköszönve az ötletet elment otthonról, egy óra múlva már vissza is
tért egy lepukkant Polski Fiattal. Húszezer forintért vette,
kicsivel később blokk nélkül tízezerért eladta, így máris olcsóbb volt,
mintha az Urallal bajlódott volna. Némi polírozáson és a nyomórudak
csöveinek krómozásán kívül semmit nem változtatott a blokkon, majd
később még szó lesz arról, hogy miért.
Nem bírok elszakadni az anyagiaktól, mert lenyűgöző, hogy ennek a
motornak az építése szinte önmagát finanszírozta. Kilencezerért kelt el
az eredeti Ural blokk, háromezerért vett Jani egy másik, sokkal
lepukkantabbat. Ennek a váltóházából levágott egy 30 milliméteres
szelvényt, és azt összehegesztette a Polski váltóházának azzal a
csíkjával, ami illeszkedik a forgattyúsházhoz,
ezzel a közdarabbal oldotta meg az orosz-lengyel határt.
Az átmenet észrevehetetlen, ezért törtem én a fejemet az első
találkozásnál, hogy milyen motort is látok valójában. Visszatérve az
anyagiakhoz, eleinte a haverok hülyének nézték Janit, mert
megvett egy egész blokkot egy háromcentis csíkért, de aztán csak
néztek, mikor a maradékot eladta hulladékfémként, és az alumínium
árából visszajött a háromezer forint. Az anyagiakkal függ össze, hogy
miért nem változott a blokkon semmi, miért maradt gyári a Polski Fiat.
Fillérekért lehet alkatrészt kapni hozzá, de fődarabot nem tart otthon,
mert nagyobb hiba esetén legfeljebb vesz egy másik blokkot.
Tegyük fel, hogy egy kirándulás közben lerobban a motor. Ha
szerencséje van, akkor közel van a következő falu, ahol
meg kell keresni az első kocsmát. Itt ugye mindenki ismer
mindenkit, szinte biztos, hogy tudnak keríteni egy eladó Polski Fiatot.
Az ár már csak alku kérdése, a blokkcsere két óra, és már lehet is
tovább menni. Meg lehetne ezt csinálni egy össze-vissza variált,
tuningolt blokkal?
Az erő útja igen kalandos, mire eljut a hátsó kerékre. Az Ural
kardánjából mindössze pár centi maradt, ami az eső kerék elé szerelt
eredeti áttételt hajtja. Ebből egy tengely jön ki, ami átmegy a motor
bal oldalára, a végén van az a fogaskerék, ami hajtja a láncon
keresztül a kereket. Annyi itt az áttétel, hogy Jani meg se próbálta
kiszámolni, a lényeg a 130 körüli végsebesség.
A Polski Fiat indítása eltér a szokványostól. A két ülés között egymás
mellett van két kis kar. Az egyik a szívató, a másikat meghúzva rövidre
zárjuk az indítómotor áramkörét, ezzel spórolták meg a tervezők az
indítómágnest. A chopper indítása ezért trükkös. Nincs bowden, hanem
lábbal kell előretolni az indítómotoron lévő kis kart, amivel életre
kel a motor.
Akár elektromos berúgókarnak is lehet nevezni, ráadásul ott van
a hagyományos Ural váltón.
A tankfestményt sok drágább motor gazdája is irigyelhetné. A
kecskeméti Tari József alkotása a Fekete sereg című festmény. Ezt a
képet elküldte a Venom együttesnek is, akiknek annyira megtetszett,
hogy lemezborítót készítettek belőle.
A chopper az eredeti Ural rendszámával és a még érvényes műszaki
vizsgával vesz részt s forgalomban. A kormánynyakon megmaradt a
vázszám, a hegesztések pedig olyan jól megbújnak a festés alatt, hogy
nincs az a műszaki vizsga állomás, ahol felfedeznék a betoldást.
Eredetvizsgálat? Ugyan már_ Amilyen adatbázisuk van Magyarországon a
motoroknak, hát nyugodtan el lehet mesélni a műszakin, hogy a
szovjetunióban gyártottak soros kéthengeres Uralt. A hengerűrtartalom
is megegyezik, a hengerek elrendezését pedig egyelőre még nem jegyzik
be a forgalmiba. Enyhe cinizmussal még azt is megjegyezném, hogy Deák
János munkája
egy-két helyen még jobb kivitelű, mint a szovjet gyáré,
legfeljebb ez tűnhet fel az éles szemű vizsgabiztosnak.
További cikkeink
