Falra hányt borsó az őszi motorozás veszélyeiről írni, mert a mi fajtánk csak olyan, hogy a saját kárán tanul. Az öreg motoros csak legyint, ha valaki okosabbnak akar látszani, elég tapasztalatot gyűjtött. A fiatalok meg azt hiszik, hogy a jogosítvánnyal megszerezték a tudást is.
A motorozás tudománya ugyanis nem csak abból áll, hogy hány métert
bírunk egykerekezni, vagy leér-e a térdkoptató a Pilis kanyarjaiban.
Természetesen a biztonságos motorozáshoz elengedhetetlen a motor
magabiztos kezelése, de a
technikai tudáson kívül nagyon fontos az, ami a fejben van. A
vészhelyzeteket nem akkor kell megoldani, amikor már benne vagyunk,
hanem még kialakulásuk előtt kell megelőzni azokat. Fel kell ismerni a
veszélyt az úton, és a megfelelő időben lassítani kell. Ehhez viszont
nem árt némi tapasztalat.
|
Nekem kellemes emlékeim fűződnek az őszhöz. Ebben talán az is benne
van, hogy eddig minden gépemet ősszel vettem, ami már eleve megszépíti
ezt az évszakot. Elfogadható a hőmérséklet, nappal nem fagyunk le a
motorról, de nem is sülünk bele a bőrruhába. A tavasszal ellentétben,
amikor még bennünk van a téli elgémberedés, ősszel az egész szezonban
felszedett rutinnal vezethetünk.
Szóval ősszel motorozni jó, de nem árt előre felkészülni egy-két
dologra.
Bőrruha-párti vagyok, de ez csak ízlés kérdése. Lehet szintetikus
anyagból is az öltözék, a lényeg, hogy jól zárjon. Nyáron még elmegy
egy kis huzat, de ősszel és télen (már aki a téli motorozás
perverziójára vetemedik) semmilyen utat nem adhatunk a hideg levegőnek.
A didergő motoros sokkal lassabban reagál vezetés közben. Egyrészt a
saját hidegérzetével van elfoglalva, másrészt mozgása is lelassul.
Elgémberedett ujjakkal még a fékezés is gondot okozhat, de abból is
származhat baleset, ha nem találjuk meg időben az indexet a remegő
kezünkkel.
A fázó emberre a befelé fordulás a jellemző. Ez az önkéntelen
összehúzódás és beszűkült figyelem annyira ösztönös lehet, hogy észre
sem vesszük.
A hűvös időben még akkor is óvatosan kell bánni a kanyarokkal, ha
teljesen száraz az út, mert a motorkerékpárok gumiját nem erre a
hőmérsékletre tervezték. Nagyobb tapadást lágyabb gumikeverékkel érnek
el, viszont ezeknek a keverékeknek az üzemi hőmérséklete magasabb. Ez
nyáron nem is okoz problémát, mert a forró aszfalton igen gyorsan
bemelegszik a gumi, de egy hűvös, esős napon sokkal lassabban
következik be. Üzemmeleg guminál a motoros érezheti a tapadási határt,
de
egy hideg, merev anyagú abroncs minden előjel nélkül elengedi az
aszfaltot, és akkor már menthetetlen a helyzet. A kemény gumi miatt
hosszabb féktávra kell számítani, ezért a satufékkel csak óvatosan.
A nyári gumik tapadása 7C
o felett megfelelő. Az autósok ilyenkor vehetik elő a
téli gumikat. Sajnos a motorkerékpárt idényjárműnek tartják, ezért nem
nagyon gyártanak hozzá téli gumit.
Különösen a városi villamoshálózatnál, de egy-két vasúti
kereszteződésben is alkalmazzák azt a technikát, hogy a sínek között
gumiborítású lapokat helyeznek el a zökkenőmentes áthaladás érdekében.
Ezeken a helyeken fokozott a csúszásveszély. Az abroncsok gumi-aszfalt
párosításra valók, ezeknél a kereszteződéseknél viszont úgy
viselkednek, mint két csúszós műanyagfelület.
Nedves út
Amint elkezd szemerkélni az eső, átnedvesedik az utat borító porréteg,
ami szemmel alig észrevehető, de a gumik tapadása a szennyeződés miatt
csökken. Nem csak a kanyarokban, hanem az intenzív fékezéskor is sokkal
óvatosabbnak kell lenni, mert sokkal hamarabb blokkolhat a kerék, mint
várnánk! Amint megjelennek az első esőcseppek a sisakplexin, árgus
szemekkel figyeljük az út állapotát, és a biztonság kedvéért nem árt
nagyobb követési távolságot tartani.
A modern abroncsok nem csak egyszerűen elvezetik a vizet, hanem nagy
nyomással préselik ki oldalra. A gumi mintázata igen precíz mérnöki
munka, de csak akkor jön létre a megfelelő áramlás,
ha a megfelelő forgásirányban szerelték fel az abroncsot . Minden gumi oldalán nyíl
mutatja a forgási irányt.
Nagy sebességnél, ha a kerék alá bejutó víz több mint amit a mintázat
elbír vezetni, felléphet az aquaplaning jelensége. Ilyenkor a túl sok
víz megemeli a kereket és elszakad az úttól.
A motor a gumi és az aszfalt közötti vékony vízrétegen úgy csúszik,
mint egy vízisí. Az oldalirányú tapadás megszűnése miatt az első
kerék szinte biztos, hogy kitör oldalra. A motoros már csak az úton
csúszva állapíthatja meg magában, hogy ez bizony aquaplaning volt.
Esélye a sebesség növekedésével egyenesen arányos. Függ még a
bordázat mélységétől is természetesen, hiszen egy kopott gumi az
alacsony barázdákkal sokkal kevesebb vizet bír elvezetni.
A legnagyobb veszélyt a magyar utakra sajnos oly nagyon jellemző
nyomvályúk jelentik. Ezekben összefüggő vízréteg alakul ki. Az
aquaplaning elkerülése mellett itt még arra is figyelni kell, hogy a
hosszanti barázda megvezeti a motor első kerekét, mintha ki akarná
csavarni a kezünkből a kormányt.
Szélsőséges eset, de azért Magyarországon nem ismeretlen: akkora a
tócsa, hogy elrejti a mélyében rejlő kátyút. A motor szárazföldi jármű,
kerüljünk ki minden nagyobb vízfelületet vele.
Ha jó minőségű úton haladunk, akkor egy kiadós eső nem annyira
vészes. Az első öt percben átázik az a bizonyos porréteg, de később a
víz lemossa az utat, és onnantól csak a gumi vízelvezetésétől függ a
tapadás. Márpedig kiadós esőre szeptember után már mindig van kilátás,
ezért lehetőleg ne tükrösre kopott gumikkal próbáljunk ilyenkor
országos túrákat tenni.
Lehullott falevelek
Ritkább forgalmú útszakaszokon komoly veszély a lehullott falevelekből
kialakult lombszőnyeg. Szárazon is el lehet rajtuk csúszni, de esőben
még csak hülyeséget sem kell csinálni ahhoz, hogy padlóra
kerüljünk.
A
mezőgazdasági gépek
minden motoros ősellenségei. A KRESZ ugyan szigorúan előírja minden
jármű kerekeinek megtisztítását, ha földútról szilárd burkolatú útra
hajt, de a tapasztalat szerint a keréktisztítást nagyon kevesen hajtják
végre, hiszen mindenhol lehet sárdarabokat dobáló traktorokkal
találkozni. Szerencsére a gépek által felhordott sár már messziről jól
látható, ezért fel lehet rá készülni, de erre is vonatkozik az eső
álcázó hatása.
Ha nagyon zordra fordul az idő, érdemes az autópályát választani, ha
van rá mód. Ott nincs éles ív, tükrös aszfalt, kátyú, traktor, sár.
Ködben pedig egyenesen életmentő lehet, hogy nem kell félni a
szembejövő forgalomtól.
Talaj menti fagy
A hajnali pára ráfagy az útra. A fékút megnövekszik, a kanyarok
lelassulnak. Legalábbis ha okos a motoros. A váratlan esés ellen
egyedüli ellenszer a nagy követési távolság és a - szégyen, de így van
- sarkos kanyarvétel.
Hidegben, esőben nem szabad sietni! Ha valaki nekiindul egy szép
őszi túrának, jobb úgy terveznie a távolságokat, hogy sötétedésre
végezzen az aznapi szakasszal. Estére drasztikusan megváltozhat a
hőmérséklet, és egyáltalán nem biztos, hogy elég a nappali
ruhamennyiség.
Az autósok
A türelmetlen autósokkal nem kell törődni. Ők egy elcsúszással semmit
sem kockáztatnak, mi motorosok viszont mindent. Még azt is, hogy ha
nagyon a nyakunkra másznak és elcsúszunk, még át is mennek rajtunk.
Az ősz semmiképpen sem a sportos motorozás ideje. Ilyenkor nem kell
szégyellni a gumi két szélén a széles rinyacsíkot. Sarkos a kanyarodás?
Esetleg hosszabb a menetidő? Kit érdekel! Öt perc késést még mindig
könnyebb megmagyarázni, mint megvenni a letört alkatrészeket.
A legfontosabb, hogy egyben odaérjünk, az már másodlagos, hogy
mikor.
További cikkeink
