Kerékbetörés

Sosem járt még nálunk olyan jármű, ami alkalmatlanabb lenne közlekedésre, mint ez a kétkerekű, kormány- és fékmentes izé. Azért ért engem a megírás megtiszteltetése, mert - és ezt eddigi életem egyik legnagyobb sikereként könyvelem el - közel s távol én voltam az egyetlen a szerkesztőségben, aki képes volt üzem közben huzamosabb ideig az eszközön maradni.

hirdetés

Műszakilag a Wheelman
zseniálisan egyszerű. Valószínűleg úgy született, hogy Grant
Taylor, Murray Grant vagy Rainer Huch, azaz az egyik ötletgazda
leballagott a garázsba, kiberhelte a sövényvágó motorját, rászögelte
snowboardjára, a kihajtásra ráügyeskedte a gyerek gördeszkájának egyik
kerekét, azzal meghajtotta azt a babakocsikereket, amiből kitördelte a
küllőket. A másik széttördelt kereket egy hajlékony partvisnyél
segítségével rábarkácsolta a hódeszka elejére és hajrá.

Aztán amikor rájött, hogy amit készített, az semmire se jó, rögtön
szólt a két havernak és az ausztrál-német team nekiállt a
sorozatgyártás előkészítésének. Először is
a Walkman és Discman nyomán kitalálták, hogy legyen a neve
Wheelman, megrajzolták a mókás logót, a többi jött magától.

Acél vázszerkezeten feszülő, mindent kibíró üvegszálas burkolat,
röpsúlyos kuplung, bütykös gumik, bolondbiztos gázkar. A motor viszont
maradt: a 40 köbcentis, kétütemű blokk két és fél lóereje mintegy 50
kilométeres óránkénti sebességgel sodorhatja életveszélybe a
Wheelmanezőket.

A
kerékemberezés nem mindjárt ötvennel kezdődik. Aki életében
először próbálkozik a géppel, attól az első önállóan megtett méter is
nagy elszántságot, kudarctűrő képességet és akaraterőt kíván. Az
oldalára fektetett jószág két kerekének belsejében állva, a Wheelmant
finoman billegetve érdemes kitapasztalni, mi történik, ha orra- és mi,
ha hátrabukva kell menekülnünk. Az ember mindkét esetben ösztönösen
kilép a készségből - ezután pedig nagy baja már nem eshet. Így, álló
helyzetben legalábbis. Gurulva célszerű vigyázni, hogy mibe tenyerelünk
bele; jómagam a csipkebokortól a kutyaszarig sok mindennel
megismerkedtem testközelből.

Ha már tudjuk, hogyan kell elhelyezkedni a járművön, akár be is
indíthatjuk a motort.
A rotációs kapáról ismert kis gumigömb-nyomogatásával szívhatjuk
fel a keveréket a porlasztóba, majd a gázkaron gyújtást kapcsolunk és a
szivatókart elfordítva egy rántással életre kelthető a szerkezet. A gép
hangja valahol a Stihl fűrész és a Robi RK közé pozícionálható - mert
hát ugye technikailag ugyanazok: relatíve alacsony fordulatszámú kis
kétütemű, szinte nulla kipufogó-tompítással.

Rövid melegítés után a szivató visszatolható és lehet játszani a
gázkarral, pontosabban inkább gázravasszal:
a joystick tűzgombjával precízen adagolhatjuk a naftát a
szerkezetbe. Kis pörgetés után zár az automata kuplung és az oldalán
fekvő jószág megránduló hátsó kereke jelzi: lesz itt mindjárt móka,
kacagás.

Ahány ember, annyiféle: én úgy tudok elindulni az eszközzel, ha
először kiemelem a hátsó kereket, majd hozzáemelem az elsőt (nem nehéz,
mindössze
tizennyolc kiló az egész miskulancia) és abban a pillanatban
gázt adok, hogy azonnal induljunk és meglegyen az egyensúly. A
Wheelman importőre viszont erre
csak a fejét csóválta és elmondta, hogy igazából a hátsó kereket kell
később emelni. Unokatestvérem ellenben egy csípőmozdulattal rántja
függőlegesbe a gépet, és már megy is.

Akár így, akár úgy,
ha már mozgásban vagyunk, félig megnyertük a játszmát. Az
egyenes vonalú haladás ilyenkor már alig jelent problémát - bár
gázelvételkor jó, ha szem előtt tartjuk a gyártó utasítását: "Don't
forget to balance!", azaz ne felejts el egyensúlyozni. Gond akkor van,
ha kanyarodni kell. Egy teljes fordulóhoz három forgalmi sávra van
szükség - vagy BMX-rutinra. Mert állítólag lehet ezzel a géppel
egykerekezni, ugratni, meg ilyesmiket, a
német honlapon van is erről némi reklámfilm.

Sok
lábremegést, izomlázat és felületi hámsérülést kell összeszedni
addig, míg bonyolultabb trükköket is képesek leszünk kihozni a gépből.
Én nagyon elégedett vagyok azzal, hogy már füvön is viszonylagos
biztonsággal gurulok, és képes vagyok egy kicsit fordulni is. Egyszer
még egy domboldalon is lementem, nekem ne mondja senki, hogy nem vagyok
kemény.

Az a legszebb a Wheelmanezésben, amikor az ember már képes felemelni a
fejét és büszkén előretekinteni, és nem köti le teljes figyelmét az
egyensúlyozás. Kis rutinnal kátyúkon, úthibákon is rezzenéstelenül
átvisz - és a murvás földút sem akadály. A bütykös kerekeknek hála
mély sárban, vagy akár hóban is csapathatunk a törpeenduróval,
csak a fordulat le ne essen, mert ha a gép megragad, a gyengécske
kuplung nem mindig tudja kiemelni a trutymóból. Emelkedőknek is
célszerű messziről nekifutni.

A Wheelman tartalmaz néhány mókásan ötletes megoldást, főleg az
erőátadási folyamatban. Eleve a kerék nem egy tengelyre szerelt
kerékcsapágyon, hanem
a felni belső felületére támaszkodó hét műanyaggörgőn forog. Így
tudunk beleállni a kerekekbe. A speciálisan a Wheelmanhez készülő gumik
szelepét az abroncsok oldalfalában rögzítették. A gumik oldalán "Not
For Highway Use" felirat hívja fel a figyelmet arra, hogy a jármű nem
autópályára készült.

A motor és a kerekek között csak egy röpsúlyos kuplung és egy
mókuskerék található. Ez utóbbi direktbe hajtja a gép hátsó kerekét
úgy, hogy kis rúdjait a gumi bordái közé ékeli. Ahogy pár üzemóra után
elnézem a kerekeket, a hajtás gumibütykei tovább fogják bírni, mint a
kopófelület, tehát a rusztikusan egyszerű megoldás tartósnak
mondható.

A gép karbantartásigénye elenyésző. Vigyázzunk, hogy mindig
keveréket tankoljunk a félliteres tankba, helyénvaló időnként
átöblögessük a nevetségesen apró filclégszűrőt és jó, ha ügyelünk a
guminyomásra is. A forgalmazó két év garanciát ad a Wheelmanre. Ez idő
alatt a kopóalkatrészként is szolgáló, rétegelt falemezből készült
támasztófelületek, a gumik, a kerekeket tartó műanyaggörgők és a
kuplung szorulhatnak cserére. A tesztjármű tengelykapcsolója melegen
már kissé csúszik.

A Wheelman jobb- és ballábasok számára egyaránt testre szabható. A
flexibilis kormányrúd bármelyik oldalon elhelyezhető. Biztonsági
felszerelésekről beszélni egy ilyen valami kapcsán kissé mulatságos; az
életveszélyt mindenesetre csökkenti, hogy eséskor a gázbowden mellett
futó drótszál leveszi a gyújtást és a Wheelman megáll. A fogyasztás sem
igazán értelmezhető: hány kilométernek felel meg három perc egy helyben
billegés? Számít-e a megtett útban az, amikor egy kanyarban leszállok,
és inkább kézzel átviszem a gépet a következő egyenes szakaszra?

Kinek ajánlom a Wheelmant? Azoknak, akiknek meg sem fordul a fejükben,
hogy ez valami olyan, amivel le lehet rucanni a boltba egy kiló
kenyérért, vagy hogy a nagyvárosi dugóban a gép fürge alternatív
közlekedési eszköz lehet. Már csak azért sem, mert jelenlegi formájában
nem fér be egyetlen közlekedési fogalomkategóriába sem. Nem
tudom, mit szólna a rendőr, ha meglátná ezt az 50 km/h elérésére képes,
lámpa, fék és kormány nélküli dolgot, amiről még azt sem lehet könnyen
eldönteni, melyik az eleje.

Nem, a Wheelman
nem jármű, hanem jó játék (különösen jó társasjáték: kinek hogy
megy) és az igazi kihívások kifogyhatatlan tárháza. Az ára egy kicsit
horrorisztikus, de ezért a négyszázezer forintért valami egész
különlegeset kapni. Sikerélményt nyújt először ráállni, jó vele először
elindulni és elesni, jó először bekanyarodni, először lemenni az
aszfaltról a földútra - és jó vele először leugratni egy
járdaszegélyről, vagy először elemelni az első kerekét. Biztosan. Talán
most hétvégén már sikerül is.

A Wheelman magyar honlapja:
wheelman.hu

Műszaki adatok:

Motor: 40 cm
³
Max. teljesítmény: 2,5 LE

Tengelytáv (igaz nincs tengelye, de kb.): 700 mm

Hossz/szélesség/magasság: 1080/250/420 mm

Talpmagasság: 120 mm

Fék: -

Kerekek: 2,50/10-33J

Üzemanyagtank térfogata: 0,5 l

Száraz tömeg: 18 kg

Végsebesség: 50 km/h

Ára: 399 000 Ft