hirdetés

A téli síelések után nagyon vártuk, hogy mikor mehetünk két keréken is
a hegyekbe.
Zólyom, Besztercebánya, Selmecbánya és Körmöcbánya Budapestről akár
egy nap alatt is kényelmesen bemotorozható. Mi több napra
indultunk, szállást előre nem foglaltunk, élelmiszert nem vittünk, és
mivel a benzin is olcsóbb a határátlépés után Ipolyságnál (Sahy) rögtön
tankoltuk. Tankolni egyébként mindenütt lehet kártyával, így még
kedvezőbb is.

Ipolyság után északnak indultunk a 66-os úton Zólyom felé - igazi
ROUTE66! A téli sítúrákról jól ismert úton a motorok szinte maguktól
vették a kanyarokat, nem is álltunk meg csak Korponán (Krupina), amely
ma kisváros, de
a középkorban Buda után kapta egyenrangú városi jogát! Ezért
később a többi magyar város is a korponai jogokat akarta magáénak.

Ahogy beérünk a hegyek közé Dobronya (Dobrá Niva) után kis várrom
áll jobbra az út mellett, enduróval egészen a falakig fel lehet menni.
Állítólag itt írták alá a Werbőczy féle Tripartiumot, amely a jobbágyok
elvándorlását tiltotta évszázadokon át.

Zólyom (Zvolen) táblája után balra közvetlenül kitűnő étterem
van, ezt nyugodtan ajánljuk mindenkinek. Az étterem mellett pedig
motoros szerviz található, ami hasznos lehet, de ne feledjük, még csak
150 km-re vagyunk Budapesttől! Sajnos a Balassy-féle zólyomi vár nem
tartogat különleges meglepetéseket, továbbmenve Beszterce felé inkább a
szilácsi (Sliač) fürdő ajánlható a megfáradt vándoroknak. Beszterce
belvárosa és főtere viszont nagyon szép. A főtér nyugat felé lejt,
ezért főként a délutáni órákban érdemes arra sétálgatni. Mi azonban
keletnek motoroztunk tovább, arra visz a 66-os út.

A Garam völgyében haladhatunk széles, jó minőségű úton egészen
Zólyombrézóig (Podbrezová). Balról az Alacsony Tátra 2000 méteres
gerince tűnik fel. Zólyombrézón az a ronda vasgyár, ami az út közvetlen
közelében van, már az 1490-es évek óta működik. Innen balra fordultunk
Sebesér (Bystra) faluba.
A közeli sípályáknak köszönhetően bőven találunk itt szállást, egy
éjszakára 300 SK-ért. Ez az ár általában egész Szlovákiára
érvényes. Mi este még lemotoroztunk a sípályán, és Vámos (Myto pod
Dumbierom) határában található olcsó családi étteremben vacsoráztunk
sztrapacskát és pisztrángot.

Reggel az első osztályú helyi péksüteményekből óriási reggelit
készítettünk, majd a környéken néztünk körbe. Jó motoros utak visznek
Tále-Dolny, Lehota-Horny és Lehota között, az utóbbi földút. A
háttérben a Chopok és a Gyömbér csúcsa láthatók.

Az erdőben motorozva
rengeteg partizán emlékművel találkozhatunk, talán nem is volt
annyi partizán, mint emlékmű. Mindenesetre az egyik Tále mellett nagyon
megnyerte tetszésünket.

További jól motorozható, 11 km-es út vezet fel Bystráról a Chopok déli
oldalába, a Srdiečko szállodáig, amit idén újra megnyitottak. Innen 120
SK-ért felvonóval vagy gyalog lehet felmenni 1500 méteren fekvő
Kosodrevina szállóba,
ez Szlovákia legmagasabban fekvő hotelje. Konyhája és ételadagja
több, völgyben lévő társát megszégyeníti, ráadásul ugyanazon az áron.
Máshol nagy nyári meleg van, itt jól esik 25 fokos napsütésben
ülni.

A völgybe visszaérve keletnek indultunk az Ördöglakodalma (Čertovica)
felé,
ez a Felvidék legmagasabb hágója. Az út nagyon jó minőségű, nem
beszélve a kanyarokról. A hágón 1232 méteren ittunk egy jó török kávét
(turečka káva). Az út mellett és a hágón sok alkalmi árus kínál finom
erdei áfonyát és málnát. Érdemes venni tőlük, de jól meg kell mosni a
portékát. Továbbindultunk a nagyon szép erdőségben Liptószentmiklós
felé. Az Alacsony Tátrát északról a Vág folyó határolja, széles
völgyben haladhatunk a gerinccel párhuzamosan. A műútról érdemes
letérni egy-egy kitérőre, igazán szép vidék!

A deményfalvi (Demänovska dolina) völgyet és barlangjait
Liptószentmiklóssal együtt kihagytuk, és Németlipcsénél (Partizanska
Lupca) befelé indultunk az erdőbe. Az út folyamatosan emelkedik, a
növényzet és a környezet egyre vadabb lesz.
Aki kíváncsi a világvégére, itt megtalálhatja: 12 km után balra
kell lekanyarodni az erdőbe Magurka (1050m) felé. Néhány km után elénk
tűnik egy egykor jobb napokat megélt üdülőtelep az Alacsony Tátra
északi oldalában. Itt vége az útnak, egy kis templomon kívül más sincs
is itt: ez a világvége. A bolt néha kinyit két órára. Annyi pozitívum
azért van Magurkában, amikor Magyarországon 38 fok felett van az idő,
akkor itt nincs melegebb 25 foknál.

Az út a zárt üdülőfalu - Zelezné - mellett Lúzsnyába (Liptovská Lú?na)
vezet, közvetlenül a hegylánc északi oldala alatt. Szép és nyugodt
környezetet talál, aki erre motorozik. L.Lúzna igen hosszú falujából
Oszadába (Liptovská Osada) és az 59-es útra kijutva délnek, azaz balra
fordultunk (BB-Rózsahegy). Néhány kilométer után ismét balra lefordulva
az erdőben a koritnicai-források találhatók, érdemes vizet venni
itt.

Továbbhaladva az 59-es úton Dóvalba (Donovaly) érkeztünk, a hó
teljesen elolvadt mostanára. Tábla üdvözöl:
'Bikers Welcome'. Itt is éjszakáztunk.

Másnap reggel megkerestük az 1830-as években épített régi hágót.
Az utat magyar mérnök tervezte és még ma is megvan. A ?tureczi
hágón (1010 m) vezet keresztül, megtalálni úgy lehet, hogy az 59-es
úton dél felől a ?tureczi hotelnél kell balra lekanyarodni (Horsky
hotel pod ?turcom), ha elértük Motičky falut, akkor túljöttünk. Észak
felől a hotel nehezen vehető észre, mert egy szikla tövében található.
Sorompó nincs, külön nem tiltja semmi a behajtást (a térkép az igen),
így be is hajtottunk. Jó állapotú murvaúton, sok kanyaron keresztül
lehet igen vadregényes helyen hajtani. Erdei munkásokkal találkoztunk,
de nem szóltak semmit.

Észak felé Liptovská Revucába jutottunk. Kedves nyugodt és szép
környék van erre, általános feltűnést keltettünk itt motorjainkkal.
Innen az út visszavezet Liptovská Osadáig, ahol északnak fordultuk,
Rózsahegy felé. Innen a Vág folyását követve Túrócszentmártonig
(Martin) mentünk, de e
lőtte lefordultunk balra, hogy megnézzük Szklabina (Sklabiňa)
várát. A várat most újítják fel, de látogatható. Igen szép
környezetben áll, csak kissé romos állapotú.

Szállásunknak a Martini hegyen lévő sí hotelt választottuk, rajtunk
kívül nem is igen voltak akkor az épületben. A szállás félpanzióval 520
SK-ba került. Egy gyors hidegfront viszont 8 fokra hűtötte fenn a
hőmérsékletet, így
az esti hegyi motorozást Becherovka és Borovicka kúra követett.
Majd a szokásos káposztaleves (kapustova polievka) és az
elmaradhatatlan rántott sajt (vyprazeni syr). Reggel, miután kimásztunk
a néptelen szálló ablakán szép időben indultunk tovább délre, kis -
harmadrendű - utakon. Ami pozitívum az itthon tapasztaltakkal szemben,
hogy ezek az utak is jó minőségűek: simák és szélesek. Jármű alig jár
erre, igazi motoros feeling a kéklő hegyek mentén.

Ami ezután következett, az legmerészebb álmunkat is felülmúlta: a
Turcianske Teplice és Besztercebánya közötti út. Eddig sok jó és
szép úton motoroztunk itt is és Magyarországon is, az összes hegyi
műutat bejártuk. Hogy fogalmad legyen róla milyen ez az út, képzeld el,
a Mátrán átvezető utat háromszor egymás után sűrítve lefektetve.
Kanyarhegyek tökéletes minőségben! Szuper aszfalt, az út széles, plusz
van szegélyfestés! A Grossglockner Hochalpenstrasse kategória! Ahogy
láttuk, a helybéliek többször is oda-vissza végigmennek, az út
egyszerűen felejthetetlen. Magyar motorost nem láttunk arra, jó szívvel
ajánlhatjuk mindenkinek, egy igazi ROUTE66 útvonal, Budapesttől 180
km-re! Egynapos túrán is bejárható
Bp-Zólyom-BB-Teplice-Körmöcbánya-Zólyom-Bp útvonalon.

Mi is végigmentünk mindkét irányból, aztán Körmöcbányának fordultunk.
Nagyon szép a főtér és az óváros.
Európa leggazdagabb bányavárosa volt egykor, most csak a
pénzverde és több múzeum jelzi egykori nagyságát. A bányamúzeumot
érdemes megnézni, Szent Istvántól kezdve összes királyunk pénze
megtalálható itt.

Körmöcbányától az út lefelé visz a Garam völgyéig, innen végig
motoroztunk a díjmentesen igénybe vehető (bez uhrady) autópályán is. A
Garamot követve Párkánynál léptük át a határt.